BOARDERS – The World Hates Me (Re-release)

Kiadó: Retroactive Records

Weboldal: www.boarders.it

Kiadás éve: 2009

Stílus: Thrash Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Az 1988-ban alakult olasz zenekar – Egidio Casati (ének, gitár), Luigi “Gigi” Civardi (szólógitár), Oskar Sasso (basszusgitár), Roberto Agnelli (dob) – ezen anyaga még két éve megjelent hivatalosan (az eddigi anyagok: “Bad Mistake” demo 1990, “Soft Fall System” demo 1993, “Rust Of 99” CD 1999, “All Clear For Lies” CD 2001, “Tribute To Megadeth-Live At Metalagno” live CD 2002, “Promo” promo 2004), és most a Retroactive Records újra leporolta a korongot.

A True Rebellion nyitja a sort, klasszikus, 80-as évekbeli heavy és thrash metal ötvözésével. Érdekes hangzással bír az egyik téma – teljesen olyan, mintha egy The Cult dal alapját hallgatnám. A gitárok feszesen játszanak, az összhangzás korrekt, a felépítés inkább az old school gyökereit részesíti előnyben, de akadnak egyedi megoldások is. A Baptized With Fire már progresszív elemekkel kezd, bár az ének beszállása után gyengül az ereje – nem üt annyira, mint amennyire hatásos lehetne. Ettől függetlenül hatalmasat szól a maga módján: morbid és sötét riffek zúznak végig, a ritmusszekció is odateszi a maga halálpontos játékát. A Schmetzgarden úgy indul, mint egy hard rock eposz, majd jön egy kis finom szóló rész után egy lazábbra vett, akusztikus betét, jól beépítve a témák sorába. A duplázós részeknél már inkább a power metal nagy hősei, mint a Judas Priest, vagy épp a Megadeth neve ugrott be (utóbbi nem is hiába ).

A Never Alone elszállós akusztikus témáinak könnyed lebegése alatt szerintem túl erős a dob – a finomabb ütőtechnika árnyaltabbá tette volna a zenét és az ének is nyugodtan vehetett volna vissza – de ez az ízlések és pofonok kategória. A női vokál érdekes hangulatot teremt, és lassan, szépen és gyengéden befejeződik a “ballada”. Az In My Darkest Hour nyilván ismerős a Megadeth rajongóknak, mert bizony ez az a szám – csak épp kicsit átgyúrva, habár egy Megadeth Tribute albumon is szerepelt. A sötét hangulatú zenét jól játsszák a srácok, benne van az az ősi tűz, amely az anyazenekar korai korszakát (akár csak a Metallica-ét) olyan jól fémjelzi. Egyedül az ének betegebb, hogy úgy mondjam, mindenesetre jól szól, az biztos. A Jump For Joy egy újabb energikus lüktetés, szárazabb gitártémákkal (mint anno Celtic Frost-nál), az ének is másképp feszül erre a rock & roll beütésű alapra, bár a metál visítozás kihagyható lett volna. Kicsit kezd unalmassá válni, mikor az ütősök kiállása dobja fel a rendetlenséget, de azután az a gyenge folytatás…istenem!

For What Its Worth – a hideg fém sikítása, már-már modern metálos témákkal. Az ének démoni, a zene határozott, jó, hogy a basszusgitár játéka kihallatszik. A gitárszóló egy végtelen tekerés, majd visszazuhanás a sötét üregbe, a lelki kínok valósága közé. A Deliver You Back To Hell precíz ütemekkel szabdal utat magának. Az ének újra misztikus hangjátékkal indít, ami persze magasabb hangnemekbe csap át. Nem mondom, hogy mennyire király, de meg lehet hallgatni, azért érződik a tapasztalat itt is. A W. P. D. egy tempósabb szám, tele progresszív, thrash metal elemekkel, meglepő transzponálásokkal, jó felépítésű gitár riffekkel. Jól kipontozott alapok frankón feldobva, de ez bőven elegendő ahhoz, hogy egy gyilkos számot kapjunk végeredményként. A Till Life Do Us One akusztikus témavilága, a finom ütőtechnika a dob játékában, és az ének hatásossága egy balladaszerű formavilág. A tört ritmusbetétek, a basszus egy-egy dörrenése, apró mozdulatok egy nyári délután városában. A szóló a témákhoz remekül illik – nem is túlzó, nem is alap, bár itt korai a lezárás, hiszen bőven gördülékeny volt még a szám, mehetett volna tovább.

Az utolsó track, a címadó The World Hates Me. A kezdete olyan mintha egy temetésen lennénk, majd a monoton gitár és dobhangokra épít a szinti és ének. Kicsit túl naturális már, és egy-egy betét nem illik a többi téma közé. A kissé nordikus hangulat érdekes világot tükröz – a pusztulás féktelen óceánja csapdos a zord időben, és félelmet ébreszt. Fájdalom? Nem: ez már érzéketlen nemlét a létben. Összességében egy jól felépített lemezt hallhatunk, a stílus rajongói nyugodtan ismerkedjenek a lemezzel.

————————-

ENGLISH VERSION:

This stuff of the Italian act, with Egidio Casati (vocals, guitar), Luigi “Gigi” Civardi (solo guitar), Oskar Sasso (bass), Roberto Agnelli (drums) in the line-up, formed in 1988 was officially released two years ago (others stuffs include “Bad Mistake” demo 1990, “Soft Fall System” demo 1993, “Rust Of 99” CD 1999, “All Clear For Lies” CD 2001, “Tribute To Megadeth-Live At Metalagno” live CD 2002, “Promo” promo 2004), and now Retroactive Records has swept the dust again off this record.

True Rebellion opens the material with an amalgamation of ’80s heavy and thrash metal. One of the themes bears an interesting sound – it’s totally like the base of a The Cult track. The guitars are tight, the entire sound is good, and the base has rather oldschool roots but there are unique ideas too. Baptized With Fire opens with rather progressive elements though it lost some power after the vocals come in – it doesn’t kick ass as much as it could have been. In spite of that, it’s great in its own way: there are morbid and dark riffs all the way through, and rhythm section is also deadly precise. Schmetzgarden starts off like a hard rock epos, and, after a fine solo part there comes a lighter acoustic passage fitting the themes very well. The doubled parts rather remind of the great heroes of power metal like Judas Priest or Megadeth (the latter not by chance).

Alone – a more delicate drumming could have made the music more modulated, and the vocals could have also been more modest but this belongs to the question of personal taste. The female vocals create an interesting mood, and slowly, the “ballad” is over. In My Darkest Hour is obviously known to Megadeth fans, since this is that very track – in a bit modified version, and it also appeared on a Megadeth tribute. The guys play the music of darker mood ell, it has that ancient fire that evokes the early period of Megadeth (as well as that of Metallica), it’s that good. It’s only the vocals that are sicker so to say, but it sounds good that’s for sure. Jump For Joy is another energetic pulsation with direr guitar themes (as in old Celtic Frost), the vocals are also different in this rock’n’roll base though the metal scream could have been left out. It’s boring when the drum passage compensate the mess but the weak continuation… my god!

For What Its Worth – the screaming of cold metal with almost modern metal themes. The vocals are demonic, the music is determined, and the well-audible bass is cool. The guitar solo is an endless wanking then falling back into a dark cave, into the reality of spiritual pains. Deliver You Back To Hell slices its way with precise rhythms. The vocals again start with a mystic play turning later into higher regions. It’s not that great but listenable and their experience can be felt. W. P. D. is a faster one, full of progressive, thrash metal elements, surprising transponations, well built-up guitar riffs. Cool base the results in a killer track. The acoustic themes, the fine drumming and effective vocals of Till Life Do Us One evoke a ballad-like song. The broken rhythms, the thundering of the bass – all are tiny movements in a city of a summer afternoon. The solo perfectly fits the themes – it’s neither exaggerating, nor basic, though the ending comes a bit early since it could have been longer without any problem.

The last one is the title track, The World Hates Me. The opening is like a funeral, then the synth and vocals are building on monotonous guitar and drum sounds. It’s a bit too naturalistic, some themes do not fit in. The little bit Nordic atmosphere reflects and interesting world – the unchained ocean of decay rages in grim weather and evokes fear. Pain? No: it’s already emotionless non-existence in existence. All in all, it’s a well-built record, fans of the genre should listen to it.

Tracklist:

1. True Rebellion
2. Baptized With Fire
3. Schmetzgarden
4. Never Alone
5. In My Darkest Hour
6. Jump For Joy
7. For What Its Worth
8. Deliver You Back To Hell
9. W. P. D.
10. Till Life Do Us One
11. The World Hates Me

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár