Kiadó: Svart Records
Weboldal: @ facebook
Kiadás éve: 2014
Stílus: Blackened Doom / Sludge Metal
Brief Sum: Light and darkness – these two phenomena are often opposing each other, but in this magical atmosphere created by Bog Oaks, gains strength from the other.
Az alig egy éve alakult Bog Oak az idén áprilisban kiadott kétszámos EP után egy újabb kislemezzel készült el. A műfaji meghatározást illetően nincs nehéz dolgunk, a befogadással kapcsolatban már valószínűleg más a helyzet. Félreértés ne essék, személy szerint nagyon jó dolognak tartom a különböző zenei műfajok közös nevezőre hozását, csak bizony nem ritka a gyatra és összecsapott fércmunka. Ez leginkább abból eredhet, hogy az egyes műfajokat nem ismerik kellőképpen, és/vagy az újra való – sokszor erőltetett – törekvés.
Miután górcső alá vettük a jelenleg háromtagú „legénység” munkáit, megbizonyosodhatunk, hogy esetükben a fent említett jelenség nem okozhat gondot, sőt. Alapvetően két műfajból táplálkozik a zenekar: black- és doom metal igen sajátságos vegyületével van dolgunk. Sludge elemeket és egy csipetnyi stonert is kiszűrhetünk elvétve, de ezek nem szerves részei a daloknak, inkább csak átvezető, színesítő jellegűek.
Ami igazán kerek egésszé teszi a lemezt, hogy az instrumentális blokk kellemes összhangjához nagyon jól passzol és rugalmasan hozzásimul a női vokál. – ismerik saját határaikat, és nem akarnak többnek látszani annál, mint amire jelenleg képesek, tehát mindennek megvan a maga helye és ideje!
Julie Seymour torka igazán változatos dolgokra képes (khm…): az erősebbik nemet megszégyenítő károgástól a gyönyörű, lebegős, éteri nyugodtságot sejtető tiszta éneklésig tart a repertoár – ez a fajta énekhangzás a hölgyek sajátossága, és ezzel le is lehetne zárni a vitát, amely a nők szerepének létjogosultságát firtatja az extrém műfajok berkein belül. Eleve ostobaság az ilyen feltételezés!
Ez így önmagában nem tűnhet soknak – és ezek váltakozása sem biztos, hogy ínyére van mindenkinek, főleg a mainstream melódia-maszturbátoroknak; tudom, ez nem az a fórum -, de ennél több nem is kell, hiszen mindezek kibontakozása zseniális módon harmonizál. Minőség a mennyiség fölött, ez a helyes hozzáállás!
Első hallgatásra kissé kuszának tűnt a lemez, de többszöri emésztgetés után világossá válik a szerzemények tudatos strukturáltsága. Éppen azért, mert érezhető, hogy az elsődleges cél a kiegyensúlyozottság volt, és ráadásként még egyes érzékeny hallójáratokat sem fog rojtosra szaggatni.
Az album megszületését az archaikus közel-keleti, indiai és a modern európai filozófia, irodalom, miszticizmus, okkult témakörök – alkímia, démonológia, önmegvalósítás – egyaránt inspirálták: az album címéhez mérten az ember végességét, az örök életre való vágyát és az azt követő állapot kutatását teszi meg tárgyává. Dalszövegeket sajnos nem találtam, a dalok elnevezésiből kiindulva a fenti koncepciót boncolgatják.
Az alig több mint húsz perces lemezen nehéz fogást találni, talán rövidségét lehetne felróni, de az nem lenne helyénvaló, hiszen minden egyben van, nincs tölteléknóta vagy üresjárat – a dalokon belül sem.
A cikk elején említett két dal mellett szeptemberben megjelent egy lenyűgöző Black Sabbath feldolgozásuk is, a Planet Caravan című tételt értelmezték át.
Jelenleg saját maguk jelentetik meg a szerzeményeiket, de reméljük, hogy nemsokára egy ilyen minőségi munkákat megbecsülő kiadó leszerződteti őket, megérdemlik a figyelmet. Addig is várjuk a következő alkotást!
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. The Science of the Afterlife
2. The Resurrection of Animals
3. Time Drift of Seasons
4. A Sea Without Shore
