Kiadó: Hells Headbangers Records
Weboldal: @ Facebook
Kiadás éve: 2018
Stílus: Black / Thrash / Punk
Brief Sum: Bonehunter mix speed with melodies quite exciting. Punkish looseness affects definitely positively on the basically black/trash compositions. Themes are not overcomplicated but they compell the listener to headbang by their drifting, by their dash.
Azt vettem észre, hogy a finn zenekarok az alapvető stílusokat dallamosabban játszák, mint például svéd szomszédaik, pedig nem is ők a legkarcosabbak. Így nem meglepő, hogy a black/thrash-ben utazó Bonehunter zenéjébe még egy punkos árnyalat is beépül. Ha jól csinálják, ütős lehet, minden esetre a szépen kidolgozott borító alapján bizalmat lehet szavazni a csapatnak.
Nem is csalódok, a lendület az első pillanatoktól végigkíséri a lemezt. Talán csak a címadóban felbukkanó leheletnyi torzítást kapott akusztikus betétek és a Black Star Carcass-ban felbukkanó Black Sabbath-os leállás okoz némi törést. Ami kell is, mert az album második fele hajlamos összemosódni. Ezen még némileg segít a feldolgozás dal, ami azon túl, hogy szépen belesimult a többi nóta közé, mégis ad annyi izgalmat, hogy elkalandozó figyelmemet a lemez felé fordítsa.
A dalok egyszerű felépítésűek, nincsenek túlkomplikálva, ez a játékidőn is látszik. A szólók általában még megfejelik a dallamosságot, szépen kidolgozottak, de olyan is akad, mikor punkosan csak egy riffet ismételgetnek szóló gyanánt.
Az külön izgalmat okoz, amikor black metalosan a hideg pusztán végigsüvölt a szél, vagyis a gitár, ezt sokszor blast beatekkel is kiemelik. Ahogy ez a motívum beépül a dalokba, az zseniális!
Black elemeket talán még az éneken lehet észrevenni, ami a dallamos hörgés és a károgás között található valahol. A basszusgitár viszont inkább a thrash-punk vonalat hozza, ahogy végig zizegi-tekergi a dalokat.
Persze pár klisét elszórnak az albumon, gitár- és basszuskiállások, basszus és dob ritmusozások formájában. De szerintem ebben a stílusban ez megbocsátható.
Pár dalban izgalmas, kaotikusba gyorsuló részek is hallhatók, mint a Black Star Carcass-ban vagy a Cybernetic Vampirism-ban.
A lemez végére, az összemosódást ellensúlyozandó, villantanak egy érdekes dalt, aminek a záró szólója remekbe sikerült.
Kedvelem a hasonló stílusban játszó zenekarokat, akik a sebességet és a dallamokat izgalmasan tudják keverni. Most már, hogy megismertem őket, a Bonehunter is ezek közé tartozik. Bár nem hibátlan a lemez, a második felén pár dal lehetett volna izgalmasabb is, összességében olyan intenzív zene, ami koncerteken nagyot szólhat.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Initiate the Sequence
2. Demonic Nuclear Armament
3. Sex Messiah Android
4. Children of the Atom
5. The Reek of Reaper’s Scythe
6. Black Star Carcass
7. Spider’s Grave
8. Cybernetic Vampirism
9. Man of Steel (Spiritus Mortis cover)
10. Devil Signal Burst