BROUGHTON’S RULES – Bounty Hunter 1853

Kiadó: Relapse

Weboldal: myspace.com/broughtonsrules

Kiadás éve: 2010

Stílus: Post Rock

Brief Sum: I don’t get this band, I have no idea what do they try to mediate or why on earth did they release this album.

 

Néha a sok pozitív csalódás mellett a zeneiparban is rendesen dolgozik a negatív pólus, mely esetünkben és a Broughton’s Rules esetében igen erős. Mikor láttam, hogy a Relapse foglalkozik velük, úgy gondoltam nagy baklövés nem lehet, hiszen sok esetben a kiadó egyfajta garanciát is jelent. Nos, nem így történt.

Alapvetően azt sem értem, hogy egy főként grindcore-ra szakosodott cég miért éppen egy post rock bandát támogat. Én értem, hogy néha muszáj újítani egy kicsit és szerteágazóbban gondolkodni, viszont azt hiszem, mivel nincs túl sok közük a stílushoz, ezért rosszul választottak. Kismillió hasonló zenekar mozgolódik kiadó nélkül akik ilyen zenét tolnak, de azok legalább jók.

Előtte nem hallottam a zenekarról és most sem tudok sokkal többet róluk, de úgy hiszem ez ennyiben is marad, tekintve, hogy semmi olyat nem mozdítottak meg bennem, ami miatt utána néznék bárminek is, ami velük kapcsolatos. Tényleg nem tudom honnan szedték elő őket és egyáltalán mit láthatott bennük az aki úgymond fölfedezte az arcokat. Egymás után jönnek az unalmasabbnál unalmasabb dalok, ami ugyan alapvetően rossz, de az egészben az a szörnyű, hogy egy jó témát sem képesek magukból kicsikarni. Olyan semmitmondó zene ez amilyet már rég hallottam. Úgy tudnám röviden és tömören jellemezni a Bounty Hunter 1853-at mint egy olyan együttes lemezét akik Radiohead, Explosions In The Sky és Mogwai dalokon nőttek fel, rájuk akarnak hasonlítani, de nagyon nem megy nekik. A legrosszabb szám a korongon a Broadside melyben még ének is van de olyan elborzasztó, hogy alig tudtam végighallgatni még elsőre is. A másik ilyen gyöngyszem a Night Smoker ami a maga 10 percével felér egy öngyilkossággal.

Miközben épp a boltba igyekeztem reggel eszembe jutott egy nagyon találó hasonlat erre a zenekarra. Bizonyos vallások úgy tartják, ha létezik a pokol, az olyan mint egy nagyon rossz dolog vagy állapot, például egy másnapos munkanap vagy épp egy fárasztó matekóra. És képzeljük el, hogy örökké tart. Na pontosan ilyen a Broughton’s Rules.

Tracklist:

1. Bounty Hunter 1853
2. Disaster Of The Week
3. Broadside
4. Childhood Sun
5. Night Smoker
6. Glass Eye
7. Moonsick
8. Coyote Eyes
9. Ghost Heavy Days
10. El Indio
11. 15 Seconds Before Dawn
12. Silver Or Lead
13. Wheatfield With Crows

Pontszám: 3

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Broughton’s Rules enter the studio

NorthWar

Szólj hozzá!