Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.bullet.nu
Kiadás éve: 2012
Stílus: Heavy Metal
Brief Sum: The Bullet’s new album: Full Pull is a clever exercise in style, nothing more, nothing less. The Swedish guys evoke the ’80s with their powerful and pure heavy metal songs.
A heavy metál nehéztüzérségének rideg feminista szíveket lángra lobbantó ágyúiban a puskaporral túltömött töltelék a svéd Bullet. Olyan erővel indít mint aki az egész metál történelem hóbelevancát akarná kirázni az olcsó megoldások és szemétté hangolt gitárok pihe-puha szeméremajkai közül. A basszustól egy méretet duzzad a lányok mellbősége és a fiúk férfiakká lesznek. Megirigyli őket bármelyik alkalmi sztár glam metálos és odakerül majd a CD-jük az apák ACDC lemezei mellé.
Elképzelem ahogy Hell Hofer énekest gyermekkorában egy svédországi kisiskolában az ebédnél fellökik a társai mire ő Jack Black legszigorúbb arckifejezésével ugrik nekik miközben úgy üvölt mint Bon Scott tisztább időszakaiban. Persze hamar bereked, mert a pubertáskor messze még.
Többször végighallgatva nagyon nagyon felemásak az érzéseim. A tökéletes beugró nóta után (ami úgy felcsapja a vérnyomásom, hogy látványos légdoboláson kapom magam) jönnek a középszerűnél jobb B-oldalas dalok ciki refrén ismétléssel. Értem én, hogy mindennél jobban mérvadó az Accept és az ACDC, de srácok nemár. Ha van romantikája a ’70-es és ’80-as éveknek akkor az pont az, hogy az akkor aktív zenekarokban és zenéjükben van valami saját. A tietek pedig egy önmagát ismétlő karakteres stílusgyakorlat. Pedig több van bennetek amire majd rájöttök.
Ám ha a stíluson belül kezelem ezt az alig negyven percnyi visítós csapatást akkor már nem is olyan rossz a helyzet és tényleg lehet lőni azzal a nehéztüzérséggel – néhányat. Mérhetetlenül zseniális az, hogy összehoztak a régi letűnt tiszta metálkodós kor után ma egy ilyen archaizáló lemezt. Méltón a nagy elődökhöz, nem meghaladva őket -mert nem is lehetne- egy koncertképes és fenntartások nélkül lejátszható munkát adtak ki. Néhol ugyan unalmassá válhat és előfordulhat velük is az ACDC szindróma: sok hallgatás után egyszerűen megfájdul az ember feje, elmúlik a kezdeti varázs, csilingel a dob, hörgős pankrátor lesz az ének.
A kezdeti ámulatom és egekig magasztalásom ellenére mégis meghasonultam így az album és a kritika végére. Jó is meg nem is, csapatnám is rá és kívánnám a bőrdzsekis, sörös, szegecses életérzést. De nem túl sokáig. Nem tartom ördögtől valónak ha egy banda koppint (ilyen ez a posztmodern) ha azt jól csinálja még megbocsájtható is. Ha pedig szerethető akkor játsszák és leljük benne örömünk, alkalmilag.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Midnight Oil
2. Full Pull
3. Running Away
4. All Fired Up
5. Rolling Home
6. In The Heat
7. High On The Hog
8. Rush Hour
9. Free Riding
10. Gutterview
11. Warriors