Kiadó: Massacre Records
Weboldal: www.burdenofgrief.com
Kiadás éve: 2018
Stílus: Melodic Death Metal
Brief Sum: Striving to be melodious can be felt. Yet, after some time I wished for a more characteristic song that could be closer to death metal where a fattish riff is grunted, if not for the rest, in order to be more enhanced that vast of melodies which we are flooded by.
Legutóbb négy évvel ezelőtt találkozhattunk Burden Of Grief friss kiadvánnyal. Szemben zenei tempójukkal, lemezkiadás terén nem mondhatjuk kapkodósnak őket, viszont a német csapat kitartó, hiszen 1994-től játszák a dallamos death metalt. Az Eye Of The Storm alapos alkotói munka gyümölcse, ami érződik is hallgatása közben. A kiadójuk extrán a lemez mellé állt és egy háromrészes klip sorozattal lepi meg a rajongókat. A cikk írásának pillanatában kettőt már bemutattak, lehet várni a harmadikat.
A felvételek a korai In Falmes féle death metal és a klasszikus thrash egyvelege, de a szólókban felfedezhető a német heavy metal hatása is. A komponálás jól sikerült, nincs kiugró, de középszerű szerzemény se. Többszöri hallgatás után pár nótát mégis kiemelek, amikre felkaptam a fejem a lemezzel való ismerkedés közben.
Elsőnek rögtön az intró után berobbanó thrash-ses zakatolású címadó nótát említem. A lendület a refrénben kicsit megtorpan a dallamok javára. Szép, míves a szólója, a háttérben még Hammond orgona is felfedezhető. Legalábbis a hangja. Vele még többször is találkozhatunk a lemezen, persze csak megbújva a háttérben. Breathe One’s Last modern változat a menetelős refrénre. Tuti beindul a bólogatás, hajlóbálás közben. A Dying Breed az, ami a legközelebb áll a thrash-hez, azért mondom ezt, mert nem csak a verzében zakatol a ritmus, hanem a refrénnél sem zökken ki belőle. Maze of Absurdity jó felépítésű nóta, elsőre nem mellbevágó, mégis az egyik legjobban sikerült szerzemény az albumon, pont a visszafogottsága hozza ki az erejét. Ennél a tételnél bebizonyosodik, hogy nem kellenek feltétlenül “fülbemászónak” tűnő dallamok. The Funeral Cortege akusztikus felvezetést kapott, nem fokozatosan épül fel, a torzított gitárok hirtelen átveszik a szerepet. Tempós darab, mégis van epikus jellege, ezt erősíti a visszatérő akusztikus gitár és ettől lesz izgalmas.
Szerintem ezek a szerzemények adják a lemez fő erejét. Persze a többi dal sem töltelék, lehet más valaki más nótákat érezne az Eye Of The Storm gerincének. Akár a kicsit Amorphis-es hangulatú The Angelt, amibe a sűrű verzét a laza refrén ellenpontozza. Vagy az Iron Maidenes harmóniát tartalmazó Broken-t. Esetleg a nyugissága ellenére a thrash megközelítésű Zero Gravity-t, ahol a bridgeben még egy kellemes aprítást is kapunk. Van miből válogatni.
A szólókat már említettem, gyakran a tradicionális vonalon barangolnak. A vokál széles skálán mozog, van a kissé hisztérikus, a hörgésfelé mutató és a klasszikus, kissé retkes. Ez nagy szabadságot ad maguknak a daloknak is, a többieknek nem kell folyton túrniuk és száguldozniuk, hogy harmóniában tudjak maradni az énekkel.
Érezni a törekvést a dallamosságra. Mégis egy idő után vágytam egy karakteresebb dalra, ami közelebb áll a death metalhoz, ahol odaröfögnek egy vaskos riffet, ha másért nem, akkor azért, hogy jobban kiemeljék azt a rengeteg dallamot, amit ránk zúdítottak.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Inception (Intro)
2. Eye of the Storm
3. The Angel
4. Broken
5. Wolf Moon
6. Killing Spree
7. Breathe One’s Last
8. A Dying Breed
9. Maze of Absurdity
10. Zero Gravity
11. The Funeral Cortege