BURDEN OF GRIEF – Follow The Flames

Print Friendly, PDF & Email

2010. Júl 20, 4:53 :

Kiadó: Massacre Records

Weboldal: www.burdenofgrief.com

Kiadás éve: 2010

Stílus: Melodic Death metal

Brief Sum: The new album of Burden of Grief shows how thrash/death should be played. Well written melodic songs, one can decide which is the best among them.

 

Az 1994-ben alakult németországi illetőségű Burden Of Grief egy különleges albummal lepte meg rajongótáborát. A csapat pár demó után 2000-től ad ki lemezeket nagyjából 3 éves ciklusban. Az 5. anyagot gondolták érdekessé teszik és csatoltak mellé egy bónusz cd-t, amin pár feldolgozás, egész pontosan 8 darab kapott helyet, neves előadók vendégszereplésével. Ennyit a számokról, de ne szaladjunk előre.

A borító nincs túlbonyolítva, mindössze a zenekar cirkalmas logója tölti ki. Ennek ellenére jól néz ki, és az íratlan szabályoknak megfelel, vagyis beletelik egy kis időbe, míg értelmet varázsol valaki a kriksz-krakszokba, már ha sikerül. Ellegelészik rajta a szem.
A külsőségek megvannak és a zenekar adatlapja által ígért thrash/death irányvonal miatt nagy kíváncsisággal ugrottam a cd meghallgatásának. Titkon bíztam benne, hogy megcsillantják a német fémre jellemző stílusjegyeket. Nem is kellett csalódnom. Kicsit lassan érett be, de megvan benne minden, amire számítottam.

Ha még nem találkoztál a zenekarral, megpróbálom körülírni mire is számítsál. Nem lesz nehéz dolgom, mert sok minden keveredik zenéjükben, legfeljebb elképzelni nem lesz könnyű. Alapvetően dallamos death metal, persze skandináv módra, de a gitárok nincsenek olyan mélyen, szellősebb a hangzás, erre utal a thrash párhuzam. Na persze nem átalkodnak kilépni néha ebből a keretből, és egy kis rock ‘n’ roll tolni. A legmegfoghatatlanabb dolog az az énekhang. Van benne metallica-s ráspolyos tiszta ének, hörgés és üvöltés. A meglepő persze az, hogy mindez egyszerre. Valahogy azon pont körül ingadozik Mike Huhmann hangja, ahol e három fő ismérv találkozik. A zenére is lényegében ez a jellemző. Ha csak úgy hallgatod, semmi különös, de jobban odafigyelve rá, ezek a felhangok jönnek.
A dalcímeket végigfutva klisésnek tűnnek, mintha egy Manowar lemez lenne. Ráadásul, bár nem tudom direkt törekvés volt, de más zenekarok számcímeit látom megbújni a track lisában. Valakit ez megijeszt, engem bizony nem.

Egy dallamos intróval nyit a csapat, ami nem is annyira a tradicionális vonalra jellemző, hanem valami modern progresszív dallamos metal csapatra, mint például a Concept Insomnia. Ez a kis melódia lesz a címadó dal refrénje. Nem rossz, bár a később elhangzó Disruption of a Confused Mind címet viselő dal is hasonló karakterű refrénnel bír. Amúgy megjegyzem, ez utóbbi volt, amire már első hallgatásra is felkaptam a fejem. Érdekes mód a rögtön utána következő Doomet to Fall követi ezt a karaktert, mindössze annyi különbséggel, hogy a középrészen apró akusztikus lazulás hallható, ami miatt a szóló is jóval nyugisabb. Aztán az “All right!” bekiabálása, és a ritmusgitár belépése után egy kis metallica-s párhuzam ugrik be. Ilyen egyértelműen a Born in Fire kezdése hozza még az őscsapatot.

Ha már az ilyen ismerős megcsillanásoknál tartok, meg kell még említenem a Mirror of Truth-ot, ahol a dal hangulata kis mértékben, viszont a “body and soul” sor még inkább a The Crown-t juttatja eszembe. Ha visszagondolok, mit írtam az elején a számcímekről, hozzátéve ezeket az apró megcsillanásokat, lehet direkt kerültek bele. Lehet vadászni rájuk.
A Fallen című nóta az, ami hozza a rock ‘n’ roll-t. Na nem egy pörgős Motörhead módra, inkább megfontoltabban, és, hogy kétség se férjen hozzá, nem átalkodnak a refrénnél egy kis Hammond orgonát betolni a háttérbe. Érdekes húzás, mert a dal nem lóg ki különösebben a többi közül.

A feldolgozások mutatják, a csapat milyen zenéket kedvel. A lista számomra szimpatikus. A megoldásokkal viszont van egy kis gondom. Úgy vélem, ha már más dalait játssza valaki, ne ragaszkodjon az eredetihez, hiszen azt már megtették. Azt kedvelem, ha az adott csapat bátran belenyúl és a saját képére formálva játssza el. Még akkor is, ha nehezen ismerhető fel az eredeti nóta. Sőt, ettől lesz izgalmas a dolog. Ebben az esetben ez többé-kevésbé sikerült. Nem vagyok teljesen elégedett, de jó dalokról van szó, nem morgok. Amúgy jó ötlet volt a vendégelőadók szerepeltetése.

Csak egyetlen dalról szólnék. A Blind Guardian szívemnek kedves csapat és kíváncsi voltam mit is kezdtek a Valhalla-val. Ez az igen korai dal amúgy is erős thrash jegyeket visel magán, logikus választásnak tűnhet. Elsőre kicsit meglepődtem, bár a lemez záró tétele, úgy véltem nagy meglepetés nem érhet. Bizonyos szempontból így is volt. Az eredetiben a bridge részt Kai Hansen énekli, ők úgy gondolták helyette legyen Andreas Geremia a Tankard-ból. Elsőre kicsit meglepő volt, de jól sült el a dolog. Bár én nem toltam volna annyira hátra a hangját, még akkor sem, ha az eredetiben is ilyesféle hatás van.

Nehéz dolog értékelni a lemezt. Mert néha úgy érzem, összefolynak a dalok. Ugyanakkor, bármely pillanatára odafigyelek, az tetszetős. De minél többször hallgatom, annál jobban tetszik, még nem jutottam az unalom határára. Gondolom koncerten tarol a csapat. A pontszámom felfelé kerekítem, nehogy holnap megbánjam, ha most alacsonyabbat adok.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

CD1

1. Ignition (Intro)
2. Follow The Flames
3. Born In Fire
4. The Arms Of Death
5. Disruption Of A Confused Mind
6. Doomed To Fall
7. No Way Out
8. Mirror Of Truth
9. Burning Red Eyes
10. Fallen
11. Rise Like A Phoenix

CD2

1. Aces High
2. The Four Horsemen
3. Break On Through
4. Mouth For War
5. Fool For Your Loving
6. Refuse/ Resist
7. Hell Aint A Bad Place To Be
8. Valhalla

Pontszám: 8

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 136 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..