BURIED INSIDE – Spoils Of Failure

Kiadó: Relapse Records

Weboldal: www.buriedinside.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Hardcore / Metal / Progressive

 

(scroll down for English Version)

 

 

Ezt megelőzően csak a Chronoclast albumhoz volt némileg szerencsém a kanadai zenekar részéről, de az is elég volt, hogy kíváncsian várjam a 4. soralbumot. Tulajdonképpen már rögtön a coverart megfogott, és az egész fíling, amit megpróbáltak itt elcsábítani. Mondjuk a mostanában divatos, számcímek helyett otromba számozás a Buried Inside részéről nem valami jó ötlet. Mindenki döntse el magában miért.

Bevezetés gyanánt annyit, hogy elég komoly érésen esett át a csapat. Ez így a negyedik album kapcsán elég furcsán hangozhat, de mégis. Ugyanazt a vonalat követik, mint eddig, ám valahogy mélyebben magukra találtak itt. Ahogy az első trekk elkezdődik, megkap az összhangból eredő nyomós hangulat. Az összkép anyagszerűtlensége abszolút lehengerlő. Talán kevésbé pozitív, ahogy majdnem teljesen szeparálódva tűnnek fel a zenekar különböző “profiljai”. A változatosság nem feltétlen jó. Főleg ebből, a napjaink hc/core jegyeiből csíptem volna le kicsit.

Az első 3 tétel igazán eltalált, aztán úgymond mélypont következik, ahol már a szólisztikus dobjátékba is belefáradunk. A hatos trekknél azonban újra magához tér, és visszahúz a hangulata. Innen már változik a dalok színvonala, feltűnnek a mindenhonnan ismerős akkordvezetések, de nem vészes. Az utolsó dal méltó befejezés a cdhez, de valahogy lezáratlan. Valamiféle űrt hagy maga után. Az egész cd olyan, mintha csak valami monumentális műnek a bevezetője lenne. Legalábbis bennem ezt az érzést kelti, persze ettől függetlenül remek anyag.

A hangzás erős, de nem illik hozzá. Ez is erősíti az általam negatívnak vélt newschool jelleget. Szarrápolírozott odabaszós gitárok, testes basszus, és a dobsounds is tökéletes, de itt a tökéletes nem az a tökéletes(?). A vokálok rendben vannak. Néha erősebb, néha kevésbé, de megfelel, csak talán itt is ugyanolyan elvi hiba van, mint a soundnál. Én tudom, mit akarnak a zenéjükkel, és többnyire sikerül is átadni, csak ennek a koncepciónak a függvényében tudnék elképzelni változást a kivitelezés terén, hogy teljesebb lehessen. Amúgy meg irány megvenni!:)

——————————

ENGLISH VERSION:

I’ve had the chance to Chronoclast by this Canadian band earlier but that was enough for me to wait their fourth full-length with anticipation. Actually, the cover art already grabbed me, and the whole feeling. Okay, it’s quite a trend now to have just numbers instead of track titles so it wasn’t the smartest move from Burning Inside. One should decide about why.

As an introduction, let that be enough that the band has matured seriously. At this fourth full-length this may sound strange but still. They follow the line what they always did but the way the find themselves is more profound. The way the first track begins emanates a fascinatingly depressed feeling. The unmateriality of the entire picture is absolutely stunning. That’s maybe less positive that the different “profiles” of the band appear separatively. I would have mainly removed some of the hc/core elements that are fashionable today.

The first three tracks are really cool but then comes a sort of nadir, where we even get tired of the soloist drumming. At the sixth track, however, things are getting better again and the mood draws us again. No, not for long. From here, the standard of the tracks varies, chords familiar from here and there appear but it’s no problem. The closing track is a fitting ending but somehow it sounds unfinished. It leaves a kind of void behind.

The whole CD sounds as if it were an introduction to a monumental work. At least it creates that feeling in me, but, regardless of that, it’s an excellent material. The production is strong, fitting today’s requirements but… does not fit the material. This also strengthens the new school feeling, which I find not that great. Over-polished guitars, meaty bass and perfect drum sound, but perfection is not that perfection here (?). The vocals are alright. Sometimes tit’s stronger, sometimes weaker but okay, maybe the problem is the same as with the sound. I know what they want with their music, and they, more or less, succeed in that but I could imagine some variation to have a full result with the concept. Anyway, go and get this!:)

Tracklist:

1. I
2. II
3. III
4. IV
5. V
6. VI
7. VII
8. VIII

Pontszám: 8.5

Szólj hozzá!