Kiadó: AFM Records
Weboldal: www.burning-point.com
Kiadás éve: 2016
Stílus: Melodic Power Metal
Brief Sum: The Blaze is the seventh release of Finnish metalheads Burning Point and their first actual full length album made of all new tracks with former Battle Beast vocalist Nitte Valo. While her performance is really outstanding, the music (generic melodic power metal) has all the right elements but, yet again, fails to impress.
Vannak zenekarok, amelyek képtelenek a második vagy harmadik vonalnál feljebb lépni, bármennyire igyekeznek. Lehet azt mondani, hogy az élet gyakran igazságtalan, és valóban hosszasan tudnánk sorolni (bár nyilván nem minden részrehajlás nélkül) a méltatlanul kallódó vagy elfelejtett tehetségeket, illetve az érdemeiken felül kezelt, túllihegett kis senkiket, ám a dologban számtalan különböző tényező játszhat közre.
Itt van a finn Burning Point. 1999 óta nyomják a himnikus-heroikus heavy metalt, amellyel az akkori tömegtermelésből sem emelkedtek ki, és ami azt illeti, ma sem az ő nevüktől hangos a színtér. Persze nem kell olyan nagyon (le)sajnálni őket emiatt, hiszen a mögöttük álló idő – amely alatt a The Blaze immár a hetedik kiadványuk – példás elkötelezettségről árulkodik, és azt sugallja, hogy bizonyos fokú megbecsültség is övezi a Pete Ahonen gitáros, egykori énekes vezette csapatot.
A jellemzően a direktebb, sallangmentes megközelítés és a dúsabb, szimfonikus hatású hangszerelési megoldások között lavírozó Burning Point lényegében olyan, az előző évtized euro-metaljának arculatát komoly mértékben formáló bandák közé tájolható be, mint a Masterplan, a Silent Force, a Freedom Call, az At Vance és társaik. Népszerűségüket tekintve azonban a finnek sosem tudtak felzárkózni hozzájuk, és az általam ismert anyagaik azt mondatják velem, hogy képességeik nem is jogosították volna fel őket erre. Vagyis nem az egyéniség hiánya a gond velük, hanem az, hogy egyszerűen nem voltak képesek kimagaslót alkotni.
2014-ben Ahonennek sikerült egy meglepőt húznia, amikor is vokalistaként visszalépett, és Nitte Valo személyében énekesnőt állított csatasorba. A hölgy a honfitárs Battle Beast első lemezén szerepelt annak idején, tehát ő sem kezdő a pályán. A szimplán – minden bizonnyal újbóli öndefinícióként – Burning Point címet viselő tavalyi album friss szerzeményeket és Nittével újravett régi számokat egyaránt tartalmazott (na meg egy KISS feldolgozást is a teljesség kedvéért), most pedig az akkori vegyes ízelítő után itt az aktuális menüsor.
Ha Pete-et kérdezzük, az ő álláspontja úgyis az, hogy Nitte a kirobbanó tehetsége és az elbűvölő személyisége révén került a zenekarba. Ebben ne is kételkedjünk. Hősnőnk torkában tényleg erőteljes és sokszínű hang lakozik. Az itt nyújtott teljesítménye alapján az embernek egyáltalán nem nehéz maga elé képzelnie egy mutatós és határozott kiállású frontasszonyt, aki élőben is segít attraktívabbá tenni a csapatot (merthogy ez szintén szempont lehetett a kiválasztásakor).
Maga a muzsika ezzel együtt továbbra sem valami egetverő. Ha az egyedi hangzás nem is, legalább a helyesnek vélt zenei irányvonal és dalírási módszer kialakult még anno Ahonen énekével, s ebben most sincs számottevő változás. Annyi mindenképpen, hogy előtérbe kerültek a billentyűs hangszerek, amitől persze nem lett a Burning Pointból szimfonikus metal banda, de a célközönséget továbbra is azok képezhetik, akiknek bejönne a Stratovariusnak egy fémesebb megszólalású változata. Ma pedig már nyugodtan ide lehet sorolni a hasonló beállítottságú Nightwish vagy akár Battle Beast rajongókat is.
Voltaképp minden recept szerint íródott, a speedelős témákkal – amilyen a nyitó Master Them All, a The King Is Dead, Long Live The King vagy a Primal Fear keménységéig merészkedő Chaos Rising – kezdve, a Time Has Come vagy Things That Drag Me Down menetelős ütemein át, a My Spirit monumentalitásával bezárólag. Némi meglepetést mindössze az anyag végére biggyesztett Lee Aaron feldolgozás (Metal Queen) jelent, pontosabban a tény, hogy ilyen old school csemege került itt terítékre. Sokat nem variáltak rajta ugyanis, inkább csak a hangzásvilágukhoz igazították, viszont jó ilyen korszerű megszólalással hallgatni. Nitte itt is nagyon odateszi magát.
Ugyanakkor kétségtelen, hogy nélküle ez a társulat ma sem tűnne ki semmivel a szürke átlagból. Tisztességes munka a The Blaze, szerethető, élvezhető, ám valójában nem túl különleges. Márpedig ha most nem jön össze a hőn áhított előrelépés (miközben a Battle Beast öles léptekkel húz el a mezőnytől Noora Louhimo-val), akkor alighanem mindvégig marad a másod-vagy harmadosztály.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Master Them All
2. Time Has Come
3. Incarnation
4. My Spirit
5. The Lie
6. Dark Winged Angel
7. Chaos Rising
8. Lost In Your Thoughts
9. Things That Drag Me Down
10. The King Is Dead, Long Live The King
11. Metal Queen (Lee Aaron cover)