Kiadó: Century Media Records
Weboldal: facebook.com/ButcherBabiesMusic
Kiadás éve: 2014
Stílus: Groove Metal
Brief Sum: Pure carnage starring two „ballsy” girls… watch out guys!
Tisztában vagyok vele, hogy mire ezek a sorok felkerülnek a Kronos Mortus lemezismertetői közé, már túl leszünk az idei március 8-án, azonban a gondolataim mondatokba öltése éppen a Nemzetközi Nőnap jeles időpontjára tehető. Apropója azért van e két esemény egybeesésének, mivel kritikám tárgya a Butcher Babies debüt lemeze, s jelen esetben a név nem csak egy jól hangzó, csípőből odavágott zenekarnév, hanem annál többet jelent, a banda élén (szó szerint) álló két(!) hölgyeményre utal.
Nem túl régen, akkor még előzetes információk nélkül, totálisan ismeretlenül, véletlenül belefutottam a Magnolia Blvd klipjébe, s akkor előítéletek ide, kételkedés oda, valamennyire mégis megragadtak a bébik az emlékeimben. Alig telt bele néhány hónap, s tanúja lehettem egy fesztiválon készült megmozdulásuknak, amely alapján már sikerült megérinteniük ízlésküszöbömet. Akkor nem voltam rest és céltudatosan kerestem egy interjút, ahol megszólaltatják a frontembereket. Kíváncsi voltam, hogy egyáltalán meg tudnak-e szólalni vagy csak idétlen vihogás és bőségesen adagolt „fuck”-olás hagyja el a színpadon sem pici szájukat.
Nos, kellemesen csalódtam, mivel sikerült bebizonyítaniuk, hogy nem egy unalomból, csak a hecc és a médiavillogás kedvéért összeállt formációról van szó, hanem tényleg komolyan gondolják, amit csinálnak. Szó került a különböző hatásokról, a motivációról, a death metalról, a jövőbeni tervekről. Egy bizonyos vokalista-zenekaralapító-félisten neve is felmerült abban az interjúban. Úgy gondolom, ha ilyen csajszik Phil Anselmo nevét említik, akkor nagy gond már nem lehet a zenei elkötelezettséggel.
Egy nagy falat már ezzel sikerült ledönteniük bennem, azonban az a nagyjából behatárolható stílus, s annak tipikus elemei, amelyben a Butcher Babies is alkot, eddig inkább taszított, mint vonzott. Már követni sem tudom, hogy hány féle „core” stílus és „zenekar” létezik, azt azonban tudom, hogy még egynek sem sikerült megérintenie. Most pedig tessék, itt egy egész komplett album, tizenegy szerzeménnyel. Ha nincsenek az előzetes infó morzsák, az érdeklődés felkeltése, garantáltan nehéz percek elé néztem volna.
Így viszont könnyebben jött a „na, jó, essünk neki” –elhatározás. Erőlködés nélkül bele tudtam merülni abba a közegbe, amiben finoman szólva sem mozgok otthonosan. És ahogy teltek a percek, jöttek a számok egymást követve, egyre inkább úgy éreztem, hogy ha nem is élvezem minden momentumát a zenehallgatásnak, mégis folyamatosan bólogattam, egyre gyakrabban már-már headbangeltem a Goliath hallgatása közben. Sőt egy-egy dalt(!) visszajátszottam, mert igényét éreztem egy újabb dózisnak.
A két bébi értékelhető zenei teljesítményét szem előtt tartva, a mérleg nyelve számomra Carla Harvey (az egyszerűség kedvéért: a fekete hajú) felé mutat. A tiszta vokálban magabiztosan teljesít, de a komolyabb hörgőssel meghintett dalokban (pl.: Goliath, Dead Poet, The Deathsurround) sem piskóta. Heidi Shepherd (a szőke) már inkább a szódával elmegy kategória. Na, ő az, aki hozza a tipikus „core”-kodást. Sakálként (s)üvölt, leggyakoribb megnyilvánulása egy hisztériás roham totális megidézése… Szerencsére nem egyedül felel a vokálért. Felváltva és egymás mellett elviselhető. A három zenész srácot (Henry Flury – gitár, Jason Klein – basszusgitár, Chris Warner – dobok) is dicséret illeti, mert szerencsére változatos talpalávalót tolnak a lányok brutkózása alá. Nem mondom, hogy zeneileg ontják magukból a meghökkentő, kiszámíthatatlan ritmusokat, riffeket, de legalább nem ugyanazt a témát ismételgetik.
Többedszeri hallgatásra is úgy érzem, hogy a számomra a legtöbb értéket nyújtó számok a lemez közepén, illetve harmadik negyedében helyezkednek el. De ha azokat a dalokat szeretném cím szerint megemlíteni, amelyek messze a legmagasabban vezetnek a Butcher Babies eddigi repertoárjából, akkor nem a Goliath-on kell keresgélni. A klippek keresgélése közben akadtam ezekre a „gyöngyszemekre”. Sajnos a debüt lemezen nem szerepel ez a két kedvencem: a Mr. Slowdeath és a Jesus Needs More Babies For His War Machine. Na, ha ezekhez hasonló szerzeményeket sikerül még adagolni, akkor rendszeres Butcher Babies fogyasztó leszek…
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. I Smell A Massacre
2. Magnolia Blvd
3. C8H18 (Gasoline)
4. Grim Sleeper
5. Goliath
6. In Denial
7. Give Me Reason
8. The Mirror Never Lies
9. DeadPoet
10. The Deathsurround
11. Axe Wound
