Kiadó: Bakerteam Records
Weboldal: www.cadaveria.com
Kiadás éve: 2013
Stílus: Gothic / Black Metal
Brief Sum: The album, just like the bands image, is really peculiar. Several things mix here. The ingredients are OK, I especially liked the musical background, the vocals are interesting, but it is too emphasized, even though it is not the one that delivers excitement for me. It is a typical example of an album that I really like in its details, that is why I don’t understand why it didn’t get me as a whole.
Többnyire David Lynch karakternevek mögé burkolózó olasz zenészek alkotják Cadaveria énekesnő köré csoportosuló zenekart, akik immár negyedik albumukat készítették el Horror Metal címen. Az énekesnő és a dobos ismerős lehet az Opera IX nevű csapatból, ugyanis ez utóbbi elhagyása után alakították a Cadaveria-t, hogy még szélsőségesebb, még borultabb ősi gyökerekkel rendelkező zenét játszanak.
A lemez kezdő dalához készült egy klip is, ami elég nagy elismerést szerzett, az amúgy kissé Misfits-esen kinéző bandának. A dal mindenféle vizuális és zenei szélsőség ellenére fülbemászóra sikeredett, még valami díjat is sikerült begyűjteniük vele.
A terepet Cadaveria éneke uralja, ami a visító hörgés, károgás és a tiszta ének közt csapódik, sőt néha rekedtes, bluesos hangszínt is megüt. Néha kicsit erőtlennek tűnik, de ez inkább a keverés hibája, mint a hölgyé. Ez mind érdekes, hiszen nem sok olyan banda van, ahol a női ének így tobzódna a színekben. Bizony ezzel Cadaveria a hátán viszi a produkciót, pedig a zenei részre talán még érdemesebb odafigyelni, mert a srácok iszonyat jó alapot szolgáltatnak Cadaveria agóniájához. Mindenféle stílusból, mindenféle korból merítenek, és úgy építik össze, hogy érezzen a hallgató valami ősi megfoghatatlant. Kis túlzással azt mondhatnám, közel járnak hozzá, hogy megidézzék Chtulhu szellemét. A The Night’s Theathre-ban hallani miről beszélek, a zenei alapok a Ho Drakon korszakos Theriont idézik, annyira, hogy a dal bizonyos részeinek hallgatása közben párhuzamosan elindul a fejemben a Powerdance.
Sokszor alkalmazzák a hörgős és tiszta ének válaszolgatását egymásnak, de van, mikor együtt énekelnek. Kicsit nehéz ilyenkor elhinni, hogy egy azon torokból tör elő ez a két ellentétes hang.
Vannak rockosabb dalok is, például a Death Vision, ahol főleg az ének tehet erről a hatásról. Aztán meg kell említeni az Apokalipse-t is, aminek a vége felé a gitárok rákapnak egy jó kis Black Sabbath-os riffre. Akinek kaotikából ennyi nem elég, annak ott vannak a gyorsabb, black metalos részek, amik itt-ott felbukkannak a dalokban. Itt említhetném a Requiem-et is, aminek vége felé a darálásban feltűnik egy általam ismerős rész, méghozzá a Zaklon The Life Wheel Stops fő témája. Sebaj, jó téma, belefér.
Eszelősség tekintetében a The Oracle a zászlóvívő, a nagy tekerésbe hirtelen egy barokkos kiállás ékelődik be, és egész más irányba fordítja a zenét, ami szép lassan tér csak magához a megrázkódtatástól.
A záró dal modernre lett véve, hogy azért ne csak a gyökerekben turkáljuk, picit Rammstein-i modernségek is terítékre kerültek.
A lemez végére, mivel az Undead Edition-ról van szó, felkerült a lemez két dalának remixe, stílusosan elnevezve. Nekem sok újat nem adott, de bizonyára akad olyan, aki ebben is élvezetét leli.
Különös album ez, csak úgy mint a zenekar image-e. Sok minden keveredik benne. Némi képzavarral élve, talán a szintén olasz Buldozert tudnám felhozni, az általuk kreált zene és különös borítók összetéve valami hasonló keveréket alkottak. Az itteni összetevők teljesen rendben vannak, főleg a zenei háttér fogott meg, az ének érdekes, de sajnos valahogy túl előtérben van, pedig az izgalmat nem az szállítja számomra. Tipikusan olyan lemez, aminek a darabjai tetszenek épp ezért nem értem, hogy összességében miért nem fogott meg jobban.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Flowers In Fire
2. The Night’s Theatre
3. Death Vision
4. Whispers Of Sin
5. Assassin
6. The Days Of The After And Behind
7. Apocalypse
8. The Oracle (Of The Fog)
9. Requiem
10. This Is Not The Silence
11. Hypnotic Psychosis
12. Whispers Of Sin (Ancestral Remix)
13. Hypnotic Psychosis (Chaotic Remix)
