Kiadó: –
Weboldal: www.raisethecairn.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Folk / Progressive / Doom
Brief Sum: A promising start, but the ovation fails. The acoustic parts are beautiful and exciting, but the rest is just average. Despite of the flashing ideas, the whole picture barely fits together, and rather than gripping onto my fantasy and pulling me right into itself, it’s just cautiously tossing me its way.
A Living Fields gitárosa, Samu Rahn pár éve egy szólóprojektbe kezdett és létrehozta a Cairn nevű formációt. Jó diktátor módjára mindent egyedül csinált. Vagyis a vokálba besegít neki Mike Gleason az Afterimage-ből, ami egy death/metalcore formáció. Úgy látszik, lehet valami Mike hangjában, mert Samu szerint illik a megcélzott melankolikus vonalhoz.
Az EP izgalmasnak ígérkezik, tetszetős a koncepció. Maga a borító is eltalált, bár ebben a stílusban szinte követelmény a letargikus tájkép. Az első gitárhangok tovább növelik a bizalmat. Az akusztikus gitár többször is nagy szerepet kap a lemez folyamán. Játéka izgalmas és néha meglepő. Ez mindenképpen az album erőssége.
A stílust nehéz behatárolni. A fémesen csengő akusztikus gitár után mintha dobozból támadnának a torzított hangok. Ez eléggé black metalos hozzáállás. Az ének is ebbe az irányba mutat, kivéve az utolsó dalt, ahol inkább death-es hörgés van. Míg az első dalok sodró középtempóban fogantak, addig az utolsó inkább inkább vánszorog.
Az első és harmadik nóta tulajdonképpen összefüggőek, ezt a gitártémák is erősítik. Apró folkos hatások felbukkannak benne, de csak a szokványos futamok. A két részt elválasztó betét, és a negyedik dal hangulatfokozó egypercesek. De valahogy ezek adják meg a pikantériáját a lemeznek.
A befejező Chrush Depth a doomos vonalat erősíti. Az ének is hörgősebb, tömörebb. A bejátszott dallamok magány és fájdalom érzetét keltik.
A nóták nem igazán törekednek emlékezetes részekre, sajnos én hangulat dolgában sem érzem, mi lenne a Cairn világa. Legalábbis a fő dalokat tekintve, de az apróságok megfogtak. A körítés megvan, ahogy lennie kell, borító és hosszú dalok. De ezekben sincs semmi új. Az akusztikus betéteket leszámítva nekem a lemez átlagosnak tűnik. Hallottam már ebből a hangulatvilágból izgalmasabb alkotásokat is. Mindenesetre azért biztató kezdet, remélem lesz annyi fanatizmus Samuban, hogy tovább bontakoztassa ki elképzeléseit, mert látok rá esélyt, hogy egyszer összetalálkozik az ízlésemmel.
SAMPLE:
Bandcamp
Tracklist:
1. Magnapinna Rex, Pt I: Solstiseraph
2. Far Passage
3. Magnapinna Rex, Pt II: Equinautical
4. Further, None