Amennyire tudom, igyekszem nyomon követni a deathcore világát is, ennek ellenére néha hosszabb ideig elkerüli a figyelmem egy megjelenés, viszont a német brigád új kislemeze feltétlenül szót érdemel.
Ugyan régebbi csapatról beszélünk, itthon mégis ritkábban hallani felőlük. A lehetséges okok között említhető, hogy több mint tizenötéves fennállásuk alatt inkább Splitek, illetve Ep-k tekintetében voltak aktívak, és mindössze egy albumot, a Plaguebearer-t rögzítették, még 2019-ben. Felállásuk jelenleg a következő: Alexander Voß (basszusgitár), Patrick Kluge (vokál), Arthur Solich (gitár), Tobias Finkl (gitár) és Christoph Knobloch (dob).
Koncepcióját tekintve a The Sound of Sorrow ezen a vonalon marad, azaz a dallamos death metal és a régivonalas deathcore/metalcore bestiális szövetségét mi több, mesteri összefonódását hozza. A duisburgi srácok tizenhét és fél percen keresztül aprítják a hallójáratokat. Pergős menetek, arcba vágó breakdown, fűrészelő sötét riffek, modernnek ható gitártémák, ügyesen rétegelt vokál, amiből főként a hörgések/morgások szépen eltaláltak, továbbá hangos trigger, markáns basszussáv és domináns dobhangzás. Tömören így sorolható fel az öt tétel hangzása.
A számok közül a No Escape (Interlude) tulajdonképpen egy közjáték Jenni Gornicki (ex-Convictive) sikoltozásaival, a Verblasster Glaube pedig a 2019-es Illusive Savior átirata. Utóbbi track sokkal nyersebbre és agresszívabbra sikerült, amit a német nyelven előadott dalszöveg igazán kegyetlenné és karcossá tett. Nem is értem, miért nem így adták ki eredetileg is? A folytatásban előbb az In Dying Days-t emelem ki, amely voltaképpen egy nagyon ütős As Blood Runs Black feldolgozás. Őszintén szólva, úgy vélem több tekintetben felülmúlja az eredetit. A One By One-t az öblösebb hangzásvilág jellemezi, és príma vegyítése a metalcore-nak a deathcore-al. Tetszik, ahogy a svéd death hangzásképe feldobja az önmagában kissé unalmat árasztó slam szakaszokat. A The Cleansing kisebb-nagyobb újra gondolása a brigád 2008-as Eternal Cleansing-jének. Az egyébként hagyományos deathcore stílusú szám meglehetősen ügyesen pásztáz az amerikai és svéd hangzás között. Az old school végeredmény sikeréhez vendégénekével Jamie Hanks (I Declare War) és Jenni Gornicki is hozzájárult.
Dalaik elsősorban a stílustól elvárt társadalomkritikát, a vallásos lélek kételyeit, valamint az egyén végességéből adódó felelősségérzet fontosságát emelik ki.
A produkcióban résztvevők közül itt most csak Colin Marks és Tue Madsen nevét emelem ki. Előbbihez a komor borító, utóbbihoz az Aborted, Illdisposed, Heaven Shall Burn, HateSphere, Kataklysm, The Black Dahlia Murder etc. után itt is a mix és a maszterelés kötődik.
A Call of Charon-tól nem kapunk olyat, amivel ne találkoztunk volna már itt-ott, ennek ellenére kellő egyensúlyban van meg rajta úgy a holt levegő, mind a kanyargó könnyedség, ekképp pedig brutális hejehuját csinál. Deathcore rajongóknak kötelező!
Kiadó: Massacre Records
Kiadás éve: 2022
Stílus: Deathcore / Metalcore
Web: facebook.com/callofcharon
Tracklist:
- The Cleansing (Feat. Jamie Hanks, Jenni Gornicki)
- In Dying Days
- Verblasster Glaube
- No Escape (Interlude) (Feat. Jenni Gornicki)
- One By One
Pontszám: 8,5