Kiadó: Svart Records
Weboldal: www.callistochaos.com
Kiadás éve: 2015
Stílus: Atmospheric Sludge Metal / Post-Hardcore
Brief Sum: Callisto might not get back to the level they were on at the time of the release of their album “Noir”, but musical development and creativity still know no borders. “Secret Youth” could be a bit rougher, but considering the arrangement it is still a good record.
A Callisto egy finn metál zenekar ami még 2001-ben alakult Kokkolában. Ha mindenképpen szeretnénk megfelelni az újságírók által kitalált zenei műfajok valamelyikének, akkor tulajdonképpen egy post metal banda, bár a Rosettás Mike Armine után szabadon én sem értem hogyan lehet egy metál zene ,,poszt” mikor a metál sose ért véget, nem halt meg. A kezdeti doom hatásokat később progresszív elemek váltották fel a Callisto zeneszerzői folyamataiban mely érdekes színezetet adott ennek az amúgy nagyon lehúzós hangulatú, sötét zenének. Ennek eredményeként született meg 2006-ban a Noir, mely véleményem szerint a műfaj egyik legkiemelkedőbb teljesítménye még úgy is hogy hallani lehet a Cult of Luna nyilvánvaló hatását. Az utána következő Providence már egy másfajta irányt és hozzáállást képviselt, még inkább előtérbe került a prog. rock, a dallamos ének, az elszállós gitártémák. Ugyan ez a lemez már nem volt olyan erős mint az elődje, de a potenciál ugyanúgy megvolt, a szellős dobolás, a beton kemény alapot és sokszor dallamos hátteret biztosító bőgőtémák abszolút kimagaslóak voltak. A nyitó In Session például a mai napig meghatározó és talán a legjobban megírt Callisto szám.
A Secret Youth nagyjából ugyanezt a vonalat viszi tovább, sok eltérés nincs az előző nagylemezhez képest, talán a hangzás lett kicsit dinamikusabb, határozottabb. Dalok szempontjából a korong egyébként fantasztikus, nagyon aprólékosan felépített számokat, szép dallamvezetéseket, színezéseket hallhatunk. Ezt a folyamatot leginkább a Breasts of Mothers és a Grey Light esetében figyelhetjük meg. Úgy gondolom a lemez talán egyetlen hátránya az ének jellegtelensége, mely sajnos végigkíséri az album egészét. Érdekes, hogy pont az egyik nagy zenekari újítás az ami elvesz a minőségből, a régen alkalmazott karcos, ordibálós vokál sokkal többet hozzá tett a hangszeresek által megkomponált tételek hangulatához. Alapvetően nem az a baj, hogy az ének finomodott, inkább az ötlettelenség az ami zavaró. Egy kicsit a darkos skandináv zenéket juttatja eszembe a Secret Youth, leginkább a Katatonia későbbi időszakát de ez talán nem is annyira meglepő.
Annyiban azért más a dolog, hogy valamivel meditatívabb az említett kortársak zenéjénél a Callisto új korongja és persze dögösebben is szól, hiszen mégiscsak egy underground formációról van szó. A másik nagy zenekar ami eszembe jut az a Mastodon, és onnan is a későbbi munkák, leginkább a Crack The Skye-os időszak. Az, hogy ezek a hatások tudatosan jelennek -e meg a Secret Youth-on, vagy teljesen ösztönösen az talán nem is annyira lényeges. Az viszont annál inkább, hogy e mögött egy nagyon összeszedett, profi csapat látható ami szisztematikusan, koncepció mentén haladva fejlődik és ír lemezanyagot.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Pale Pretender
2. Backbone
3. Acts
4. The Dead Layer
5. Lost Prayer
6. Breasts of Mothers
7. Grey Light
8. Ghostwritten
9. Old Souls
10. Dam’s Lair Road