Kiadó: Nuclear Blast
Weboldal: www.candlemass.se
Kiadás éve: 2009
Stílus: Doom metal
(scroll down for English Version)
A doom svéd mesterei az elmúlt években már kitűnően bizonyították, hogy Messiah nélkül, illetve utána is van élet, sőt súlyos, király sötét muzsika is. Előbb a King Of The Grey Islands-en stúdióban, majd koncerteken illetve az egyikről készült felvételen, a Lucifer Rising EP-n is bizonyított az új, nem mellesleg kiváló kvalitású énekes, Robert Loewe. Ezek után a Death Magic Doom lett az az album, melyen már egy összeszokott csapat közös munkájának gyümölcse hallható és szerencsére nem kis mértékben élvezhető is.
Az után, hogy a tavalyi, kiválóan sikerült és igen rajongóbarát Lucifer Rising EP az év végi toplistámra is felkerült, nyugodtan mondhatom, hogy nagy reményekkel és izgatottan vártam a Death Magic Doom megjelenését. A cím és a borító alapján lassú, hátborzongatóan sötét anyagra számítottam, így elég kemény sokként hatott, amikor szembesültem a nyitó If I Ever Die-jal, ami a csapat történetének egyik leggyorsabb dala. Leginkább a Dio-s Sabbath tempósabb dalait idézi (a Heaven And Hell-t egy interjúban Leif mester is megemlítette…), hangulatában és színvonalában egyaránt. Remek dal, de a Candlemass-től elég meglepő nyitány. Szellős, mégis síri hangulatú, enervált témákra alapoz, de zakatolós betéttel is nyomatékosít a zseniális Hammer Of Doom, mely jó példája annak, hogy milyen zenét vártam ettől az albumtól. Jó kis málhákat és az If I Ever Die-ból maradt lendületet keveri emlékezetes, az agyba hamar rögzülő és oda gyakran visszajáró refrénnel a Bleeding Baroness, mely a CD egyik csúcspontja. Akusztikus és súlyosabb részek váltakozására épül a Demon Of The Deep, melynek vége némiképp felpörög és magasztos, orgonás, refrénszerű zárásban teljesedik ki. Komótos, misztikusabb atmoszférát és ős-Sabbath (vagy ős-Candlemass?) riffet hoz a House Of Thousand Voices, melyet jól elhelyezett billentyűjáték és nagyszerű szóló színez. Újra tempósabb szerzemény a Dead Angel, bólogatós, metalos riffekkel, hosszú szólóval, atom melódiákkal, emlékezetes. Fáradtan vánszorog a Clouds Of Dementia, mely talán a leglustább, legkevésbé fülbemászó dala az albumnak, de súlyával, mélységével így is rendben van. A záró My Funeral Of Dreams egy orgonával dúsan fűszerezett, a gyászmenet tempójában ballagó, a temetés hangulatát remekül megidéző opusz, melyben Robert újra hatalmasakat énekel, s melyben a szóló is kiválóan sikerült.
Nem is tudom, mit írhatnék összefoglalásként. A CD-n dallamaiban, zeneiségében és tempóiban is változatos, fülbemászó melódiákkal átitatott, hatalmas dalok sorjáznak, bizonyítva, hogy a csapat erőtől és ötletektől duzzad, úgy képes nagyot alkotni, hogy nem ismétli Önmagát. Talán az egyetlen dolog, ami miatt hiányérzetem van, az az igazán komor, dermesztő hangulatok hiánya. Úgy érzem, kevés az igazán súlyos, a lelket mélyen felkavaró zenei momentum, a szövegekhez képest olykor már-már vidámnak tűnnek az egyébként szinte hibátlan dallamok, hangszeres részek. Az biztos, hogy a Candlemass újra egy olyan anyagot hozott össze, mely később is biztosan gyakran visszatér majd a lejátszómba.
—————————————-
ENGLISH VERSION:
Swedish masters of doom already excellently proved in recent years that there’s life even without Messiah, and after him, and so is heavy, dark music. The new vocalist Robert Loewe showed its talent first in studio in King Of The Grey Island, and then live on Lucifer Rising EP. The new album is called Death Magic Doom, and this is the very record in which we can hear the good work of a team, and the result is highly enjoyable too.
After the excellent and listener-friendly Lucifer Rising, having its way found to my last years’ top list, I had high hopes towards Death Magic Doom. Having a look at the cover and title I was expecting a slow, horrifically dark material so it was really shocking to get one of their fastest ever track in the form of the opener If I Ever Die. It mainly reminds me of the Dio-era Sabbath faster tracks (master Leif even mentioned Heaven And Hell in one interview…) both mood- and standard-wise. An excellent song but a bit surprising opening from the band. The ingenious Hammer Of Doom is based on spacy, yet grave-like, enervated themes and it uses also rattling parts and it’s a fine example of what I was expecting from the record. Bleeding Baroness, with a memorable and catchy chorus, blends heavy slow parts and the dynamism of Even If I Die, this is one of the highlights of the CD. Demon Of The Deep is based on alternating acoustic/heavier parts, and the ending part is faster to be fulfilled in majestic, organ, chorus-like closing. House Of Thousand Voices brings slower, more mystical atmosphere and old-Sabbath (or old-Candlemass?) riff which is coloured by excellent keyboards and solo. Dead Angel is again a faster one, with headbanging, metallic riffs, long solo and killer melodic, it”s real memorable. Clouds Of Dementia crawls wearily, and this is maybe the laziest, least memorable piece of the record but it”s alright with its weight and depth. The closing My Funeral Of Dreams is richly spiced with organ, and it marches as a funeral procession. An opus evoking the atmosphere of a funeral in which Robert sings truly well and the solo also turned out great.
I don’t really know what to say as a summary. The CD is full of great tracks varied in melodies, music and tempos, and with catchy melodies proving the band is full of power and ideas, and the band is able to create great things without repeating themselves. Maybe it”s the lack of really grave, cold atmospheres that I’m missing a bit. I think there are less truly heavy, soul-stirring musical moments. Compared to the lyrics, the anyway great, almost flawless melodies and themes sound even happy at times. They”ve created a great record that will surely visit my player frequently.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. If I Ever Die
2. Hammer Of Doom
3. The Bleeding Baroness
4. Demon Of The Deep
5. House Of Thousand Voices
6. Dead Angel
7. Clouds Of Dementia
8. My Funeral Dreams