Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.candlemass.se
Kiadás éve: 2012
Stílus: Doom Metal
Brief Sum: Simply this probably is the best album of the year for me.
Legyen szó szeretett heavy metalunk bármely irányzatáról, szomorúan vesszük tudomásul, ha egy adott stílus korszakalkotó, felbecsülhetetlen hatással bíró csapata bejelenti feloszlását. Persze tudjuk, nem lehet a végtelenségig zenélni, a zeneiparban élni, de a tudat, hogy többé nincsenek, nem készítenek lemezeket keserűvé teszi szánk ízét.
1982-ben Leif Edling basszusgitáros életre hívott egy zenekart Nemesis néven, melyet három demo és egy Ep megjelentetése után 1984-ben Candlemassra keresztelt. Az epikus doom metal atyja, előfutára született meg a zenekar személyében. Egy olyan gazdag életműből, mint amilyennel a svéd doomsterek rendelkeznek, nehéz kiemelni kedvenc albumot vagy megnevezni alapvető klasszikust, ugyanis a korai Candlemass lemezek (az első négyről van szó) hibátlan doom alapművek. A ’90-es években készített alkotásaikról ugyanez már nem mondható el, megkockáztatom, nem bírnak akkora jelentőséggel, mint a ’80-as években kiadott korongok – bár ez szubjektivitás kérdése is – ám a 2000-es évek elején, Messiah Marcolinnal történt újjáalakulás óta képtelenek hibázni. Szkeptikus voltam némileg, miután Messiah sokadszorra hagyta el a csapatot és a texasi doom császár Solitude Aeturnus frontemberét, Robert Lowe-t igazolta le a banda, ugyanis egy teljesen új, más hang, karakter állt a Candlemass élére. A King Of The Grey Island óta tudjuk, hogy Lowe választása hibátlan döntés volt. Nem reformálta át, változtatta meg a Candlemass stílusát, megmaradt a zenekarra jellemző epikus, teátrális, drámai megközelítés, ugyanakkor súlyosabbak lettek, mint korábban bármikor. Törvényszerű, hogy Robert belépésével a Solitude Aeturnust idéző power metal elemek épültek a muzsikába. Az új lemez a három évvel ezelőtti Death Magic Doom folytatása abban az értelemben, hogy a korong hibátlan, a dalok zseniálisak, egy újabb klasszikus tétetett le a doom metal asztalára. A zenekar visszanyúlt a ’70-es évekig, melyet a Per Wiberg által alkalmazott és csatasorba állított Hammond orgona (pl. Siren Song, Prophet) igazol, egyben az első Candlemass anyag, melyen billentyűs hangszer hallható. Nem meglepetés, hogy Lars „Lasse” Johansson és Mats „Mappe” Björkman gitárosok riffjei keményen dörrennek meg, szólóik fantasztikusak, a Leif Edling basszusgitáros Jan Lindh dobos alkotta ritmusszekció pedig mindig is a precizitás, a pontosság mintaképe volt. A már fentebb említett, klasszikus heavy metal gitártémákat felvonultató Prophet-től kezdve, az ultrasúlyos The Sound Of Dying Demons-on, az epikus Waterwitch-en, a The Killing Of The Sun-on át a Black As Time-ig bezárólag egy óriási doom lemezt, mérföldkövet készített a zenekar. A stockholmi B.A.M. stúdióban felvett, a LaneyLand-ben kevert és a Cosmos-ban maszterizált lemez hangzása súlyos és tömény, egyben felteszi a koronát erre a páratlan műre.
A korong megjelenése óta köztudott, hogy a jövőben kizárólag a koncertezésre összpontosítanak és hogy Robert Low helyét Mats Levén vette át, én azt mondom Mr. Edling, hogy ha érez magában még egy klasszikus doom albumhoz elegendő dalt, kérem írja meg és vegye fel. Nincs kizárva, hogy számomra az év lemeze.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Prophet
2. The Sound Of Dying Demons
3. Dancing In The Temple (Of The Mad Queen Bee)
4. Waterwitch
5. The Lights Of Thebe
6. Psalms For The Dead
7. The Killing Of The Sun
8. Siren Song
9. Black As Time