CANNIBAL CORPSE – A Skeletal Domain

Print Friendly, PDF & Email

2014. okt 12, 10:34 :

Kiadó: Metal Blade Records

Weboldal: http://cannibalcorpse.net/

Kiadás éve: 2014

Stílus: Death Metal

Brief Sum: After digging myself into the new material and listening to Torture again I must ask; are there really changes? But I had to realize, that there weren’t, these were always here and listening to older records, we can findthem. We can say that this is the evolution of Cannibal Corpse. Skeletal Domain is the successor of Torture, where they really picked up on how to write truly memorable songs. Maybe the songs are a bit more direct than before. Maybe this is because the sound got a bit more loose, unrestricted. I for one prefer technicality, so Torture is the slightly better album to me. But I wouldn’t be surprised if their next album got more lean and witty.

 

Cannibal Corpse rajongóknak nem rossz év ez a 2014. Tavasszal megjelent a Conquering Dystopia zseniális instrumentális korongja Alex Websterrel, majd nyáron a Voodoo Gods, itt, a Kronosmortusnál is agyondícsért (általam 🙂 ) korongja George Fisherrel. Így ősszel itt volt már az ideje, hogy végre headbengerelhessünk a várva várt Corpse anyagra, A Skeletal Domainre.

Az előzetes hírek nagy meglepetéseket ígértek, bár azért sejthettük, hogy gyökeres változások nem fognak történni. Mindenesetre egy változás, hogy az utóbbi három lemez producerkedése után Erik Rutant Mark Lewis váltotta fel. El lehet filózni, vajon mennyi hatással lehet ez a zenére, de inkább azt javaslom, hallgassuk a lemezt!

Az első benyomások nagyon fontosak, alapvetően meghatározzák a lemezhez való viszonyunkat. Persze itt-ott később változhat a véleményünk, de az összhatás ritkábban. A legelső dolog, amit gondoltam, az volt, hogy ez bizony ízig vérig Cannibal Corpse. A hangzás, a dalok felépítése, az apró ötletek, amik feldobják és izgalmassá teszik a dalokat. Így, bár nem vágytam változásokra, kissé csalódott voltam, hogy nem veszem észre az ígért meglepetéseket. De azért feltűnt egy két apróság. Valahogy az a benyomásom támadt, hogy ez az eddigi, uram bocsá’, legdallamosabb korongjuk és ez kissé a súlyosság kárára történt. Feltűnt az is, hogy néhol a ritmusozás, főleg a dobok,  thrashesen hangzanak. (Eszembe jutott a Frantic Disembowelment stúdió videója, ami egész máshogy szól a hangszerek aránya miatt ott, mint végül a lemezen.) Volt egy pillanat, mikor pedig egy szólóra kaptam fel a fejem, hogy ez bizony egy power metal bandába is megállná a helyét. Aztán a további hallgatásokkal ezek az első benyomások megkoptak, szinte már nem is értettem, hogy juthattak eszembe, pedig tudom, igazságuk valahol megvan.

A recept látszólag változatlan, a kezdés egy hagyományos megközelítésű dal. Az első meglepetések a Sadistic Embodimenttel kezdődnek, de csak finoman. Azért nem tudok elmenni amellet, hogy ne említsem meg, a két nóta közti fajsúly különbséget, ami az első dal vége és a következő eleje közt húzódik. Mintha pár mázsa lekerült volna a zenekarról az első dal után. Ennek ellenére azért a Sadistic Embodiment ütős darab. A pillanatnyi megtorpanások még így is gigaerőt közvetítenek. A Kill or Become zombis dalában teljesedik ki az a változás, ami az előbbiekben megkezdődött. A klipnóta jófajta fogós refrénnel, jó, inkább bridge-vel rendelkezik, hirtelen nem is tudnék hasonló CC dalt említeni. Azért a pillanatokra bepörgő, majd középtempóban dübörgő dobok és egyéb védjegyek megvannak.

A Headlong into Carnage refrénjét a háttérben szinte balalajkázó gitárok erősítik. A dobok, talán mert a hangzás lazább, sokszor thrashesen zakatolnak. A szóló pedig nagyon markáns. Az utána következő The Murder’s Pact hasonló fogásokkal operál, de míg az előbb kissé bújtatott volt a trükk, most szinte az arcunkba mászik. Ez az a dolog, amiben különbözik egymástól az előző lemez, a Torture, és a mostani A Skeletal Domain. Míg előbbiben rejtve, mélyre temetve voltak meg ezek az elemek, addig itt az előtérben kapjuk meg őket. Valószínűleg ennek a dalnak a szólójánál gondolhattam azt elsőre, hogy ez bizony heavy metal.

A Funeral Cremationt mindenképp meg kell említeni. Ez lenne a lemez lassabb dala, ami súlyos, lomha riffel rendelkezik. De csak lenne, hisz néha felbukkannak ilyen szerzemények is (Festering in the Crypt, Sarcophagic Frenzy, Scourge of Iron), de itt épp csak érezni ezt a törekvést, mert épp csak kicsit hagyják lassulni magukat, ennek ellenére egy izgalmas foltja az anyagnak. Ja, és a szóló megint elég különös tőlük. Aztán az Icepick Lobotomyban megjön a várva várt lassú riff, nincs itt meglepetés.

A Vector of Cruelty megint alaposan megmártózik Cannibal dallamokban. De innen mintha bátrabb lenne a csapat, ugyanis a lemez végéig érdekesebbnél érdekesebb emlékezetes részek, mondjuk úgy, dallamok hallhatók. Az Asphyxiate to Resuscitateben ugyancsak erősebb ez a törekvés, pont mint az előbb említett dalban, de a többiben is fellelhető.

Miután beástam magam az új anyagba, újra meghallgattam a Torturet, valóban vannak változások? De rá kellett jönnöm, igazából nincsenek, ez ott volt mindig is, régebbi lemezeket újra elővéve is rálelhetünk ezekre. Mondhatni, ez a Cannibal Corpse evolúciója. A Skeletal domain a Torture folytatása, ahol nagyon ráéreztek arra, hogyan lehet igazán emlékezetes dalokat írni. Talán most kicsit direktebbek lettek a nóták, mint akkor. Lehet ez annak is köszönhető, hogy picit lazább, szellősebb lett a hangzás. Nekem a fifikásság jobban bejön, így egy lehelletnyivel a Torturet jobb lemeznek érzem. De nem csodálkoznék, ha a következő album szikárabb, agyasabb lenne.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. High Velocity Impact Spatter
2. Sadistic Embodiment
3. Kill or Become
4. A Skeletal Domain
5. Headlong into Carnage
6. The Murderer’s Pact
7. Funeral Cremation
8. Icepick Lobotomy
9. Vector of Cruelty
10. Bloodstained Cement
11. Asphyxiate to Resuscitate
12. Hollowed Bodies


Pontszám: 9.5

VN:R_U [1.9.22_1171]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)
Ezt a cikket eddig 391 alkalommal tekintették meg.

Szólj hozzá!

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.