Lemezismertetők

CARCHAROTH – Urdung

Kiadó: 

Weboldal: @ Facebook

Kiadás éve: 2008

Stílus: Melodic Black Metal

 

(scroll down for English Version)

 

A bekecsi illetőségű, melodikus black metalt játszó csapatot – Ardor (gitár), Lepra (basszusgitár), Melkor (dob), Métely (szintetizátor), Molestus (ének) – még 2001-ben alapította Ardor, Melkor és Lepra. Néhány tagcsere után a jelenlegi felállás létezik, és az elmúlt évek alatt mindössze két anyagot jelentettek meg (“Dies Nefastus” demo 2002, “Ceremony Of Free Spirit” CD 2004), majd tavaly kijött a kilenc saját és egy Mercyful Fate feldolgozást tartalmazó korongjuk, amiről most lesz szó.

A nyitótrack a “Thonuzoba” címet viseli. A technikás riffekkel teli számon magyar szövegek feszülnek, ami kissé fura talán, de érthető. Folkos elemek éppúgy találhatóak a verzék között, mint progresszív vagy melodikus tételek. Húzós, jól kidolgozott szám ez, bár néhol kicsit sok hangszer szól egyszerre, amitől túlzsúfolt lesz egy-egy pillanatra.
A “Lény törekvése” mély, sötét hangulatot ébreszt, az ének hol a tisztább, hol a hörgős/károgós tartományban mozog. Itt is folytatódik a technikás zúzás, bár nekem a dob kissé túl éles, ahogyan a gitárok is vékonyak kissé a hangzást tekintve. Dinamikus ettől függetlenül a nóta, igaz, ebben a trackban az ének egy-egy helyen hagy némi kívánnivalót maga után.
A “Hargita” egy folkosabb szerzemény. Lassan induló track ez, itt jobban érezhető a melodikus hangulat-finoman melankolikus az egész. Itt viszont az ének pótolja az előbbiben elkövetett kis bakit: sokkal erőteljesebben szólal meg, a szinti szőnyege, a dob/basszus alapjai és a gitár karcos hangjai fölött. A tempó főképp a középtempónál marad, a szóló jól felépített részei pedig tökéletesek.

A “Csillaghullás” ugyanezen az ösvényen indulnak el, bár ez sokkal sötétebb hangulatú, és karakteresebb, mint az előző szám. A szinti betétei itt is ütősek, nemcsak a kíséretet látják el. A ’90-es évek eleji doom/death feeling is megtalálható ebben a dalban a black metal fő jegyei mellett. A refrén jól összerakott mozgatórugója lett a számnak, a tempóban visszafogott verzék mellett ez sokkal gyorsabb, ütősebb. A szöveg kissé nemzeti hangulatú, enyhén folkos “siratódal”, de ezzel semmi gond.
A “Lélekrabló” szintén a pogány vonalat erősíti, bár itt egy-egy szövegrész előadása elég sovány, egyszerűen megtöri a képi világot, és ez nagy baj. Ezeket a részeket jobban ki kellett volna dolgozni. Zeneileg a szám 80%-os, mert sajnos vannak benne felesleges sablonrészek, amit (már csak a zenészek múltját tekintve) jobban ki lehetett volna dolgozni.
Az “1686 (Isten nevében)” folkos hangvétele, női vokállal csodálatosan kezdődik, a török hangulatú dallamok érdekessé teszik. Sajnos nehéz egy-egy jó darabot összehozni, pláne a zenei keveredés miatt, hiszen különböző kultúrák zeneiségét nehéz jól ötvözni. A férfihang kissé elsietett a beszéd alatt. Maga a szám azért rendben van zeneileg, minden jól szól, és itt ismét rácáfol az előző szám hibáira. Nem is értem egészen azt a két gyengébb darabot.

Az “In The Caves Of Faith” főképpen a szintetizátor játékára épít, mellette néhány effektezett hang szól, kissé kriptaszagúan. Az egész félelemmel és fájdalommal teli hangulattal büszkélkedik, a lelki nyomor zászlóit magasan lengetve. A gitár akusztikus játéka, a mormogó hangok, a bugyborékolás nagyon jól takarják a lényegi mondanivalót – nincs menekülés a kín elől.
A “My Annihilation” ismét egy pokoli gyors black metal nóta, itt nincs kegyelem, a pusztító riffek végigsöpörnek a felszínen és letarolnak mindent. A zenei szerkezet jól kitalált, átgondoltságot tükröző egysége megbontatlan, dinamikus és kegyetlen egyszerre. Az ének nagyrészt itt is jól feszül az alapok fölé, a szinti újabb kriptahangokat varázsol elő a mélyből. A lemez címadó dala, az “Urdung” lassabb tempóval megy végig, az ének katarzisszerű élményében csak az zavar, hogy néhol nagyon jól sikerült a hangulatát eltalálni (nagyobbrészt ez igaz rá), a “szenvedősebb” hangok azonban falsok. Ez egy eléggé elborult szám, remegő fájdalommal, önmarcangolással, a lélek küzdelmével. Hihetetlen energiák feszülnek benne, és egy-egy része nagyon finoman csendül fel.
A Mercyful Fate átirat, a “Come To The Sabbath” nagyon jól eltalált, bár az ének néha túl vékony nekem (szerintem Molestus a saját hangtartományában sokkal jobban elő tudta volna adni), inkább küzd a tiszta énekkel, pedig a súlyosabb hangok itt egyenesen jót tettek volna. A feldolgozás dinamikus, nagyjából jól szólal meg, persze MF feldolgozást azért ne mindenki vállaljon be csak úgy – de ez a banda azért odarakta magát.

Összességében nézve talán némi finomítás nem ártott volna itt-ott a számokon, de nagyrészt ötletes az anyag. Remélhetőleg a következő még jobban fog sütni! A black metal rajongók ismerkedhetnek a zenekarral, érdemes azért rájuk figyelni.

————————

ENGLISH VERSION:

This melodic black metal band – Ardor (guitar), Lepra (bass), Melkor (drums), Métely (synth), Molestus (vocals) – from Bekecs was formed back in 2001 by Ardor, Melkor and Lepra. The current line-up formed after some member changes, and they released two materials (“Dies Nefastus” demo 2002, “Ceremony Of Free Spirit” CD 2004), then, in 2008 they come up with this full-length consisting of 9 own tracks and a Mercyful Fate cover.

The opener is titled “Thonuzoba”. The song, which is full of technical riffs, has Hungarian lyrics, and this may be a bit strange but understandable. There are both folkish and progressive or melodic themes in the verses. It’s a catchy, well-built song though there are some moments that sound a bit overcrowded due to the higher number of instruments operating.
“Lény törekvése” creates a deep, dark mood, and the vocals are both cleaner and rawer here and there. They’re playing technical parts here also but, to me, the drums are a bit sharp, while the guitars are thin regarding the sound. In spite of this, the song is dynamic, but it’s also true the vocals in this one leave some things to be desired.
“Hargita” is a more folkish tune. It opens slowly, and the melancholic mood can be felt better – it’s finely melancholic. And the vocals are better here: it sounds more powerful above the synth carpet and the sounds of the bass/drums and rawer guitars. The tempo is mainly mid-paced, and the solo is just perfect with its well-built parts.

“Csillaghullás” also walks that path, though it’s much darker and more unique than the previous track. The synth parts here are also cool, and they do not just have an accompanying role. Beside the trademarks of black metal, here we can also hear the feeling of 90’s doom/death metal. The chorus turned out to be a major element of the song, beside the slower verses it’s much faster and killer. The lyrics have a bit of national feeling to them, a slightly folkish “wailing song”, but no problem with it.
“Lélekrabló” also strengthens the pagan metal direction, although, here the performance of some lyric parts is rather weak, and it breaks the whole thing, and that’s a big problem. These parts could have been better worked-out. Musically, the song is 80% because there are some stereotyped parts in it that (taking the musicians’ past) could have been worked out better.
“1686 (Isten nevében)” is also folkish, it begins with wonderful female vocals, and the Turkish-sounding melodies make it interesting. Unfortunately, it’s hard to come up with a good song, especially due to the musical and cultural mixture. The male vocals are also a bit rushed during the spoken part. The track itself is alright musically, it sounds good, and it also falsifies the previous one. I do not really understand these two weaker songs.

“In The Caves Of Faith” is mainly built on synth play and effects, reeking a crypt feeling. The mood is full of fear and pain, raising high the flag of the misery of the soul. The acoustic guitars, the murmuring voices, and the gurgling all hide the essence well – there’s no escape from torment.
“My Annihilation” is again an infernally fast black metal track, no mercy here either, the riffs devastate everything. The structure is well thought-out, both dynamic and merciless at the same time. The vocals are also good, and the synth creates a crypt-like feeling from the depths here too.
The title track “Urdung” is a slower one, and in the cathartic experience of the vocals the only disturbing thing is the “more suffering” sounds are out-of tune, though for the most part the mood is really well-caught. It’s a rather obfuscated piece with shivering pain and the fight of the soul. It has some incredible energy in it and there are really fine parts.
The cover of Mercyful fate’s “Come to the Sabath” is really well-done, though the vocals are a bit too thin for me (I guess Molestus could have done this better in its own region), it’s rather a fighting with clear vocals but some heavier sounds could have be good here. The track is dynamic and it sounds okay. Of course, it’s not that smart to make a Mercyful Fate cover in general – but this band has done itself to the task.

All in all, some refining could have been good in some tracks but, for the most part, the stuff is creative. Hope the next one will shred better! Black metal fans may watch out for the band.

Tracklist:

1. Thonuzoba
2. A Lény Törekvése
3. Hargita
4. Csillaghullás
5. Intro
6. My Annihilation
7. Urdung
8. Lélekrabló
9. Az Isten Nevében 1686
10. Come To The Sabbath (Mercyful Fate cover)

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár

G-G7HMZP452Z