Kiadó: Metal Age Productions
Weboldal: www.casketgarden.hu
Kiadás éve: 2008
Stílus: Melodic Death / Thrash
A mosonmagyaróvári Casketgarden Magyarország legismertebb underground bandái közé tartozik. Olyan zenekarokkal léptek már fel együtt, mint a Children of Bodom, az Anthrax vagy a Vader. Idén ünneplik tizedik születésnapjukat. Az Incompleteness In Absence a harmadik nagylemezük, mind a hármat a szlovák Metal Age Productions égisze alatt adták ki. A tavalyi hosszabb hallgatást méltóan törte meg a mostani lemez. A borítót kézbe mindenképpen érdemes jobban szemügyre venni. Jacsó Balázs munkája félelmetesen jól sikerült. Profimunka. A hangzás nagyon jól sikerült, hiszen a felvételek a Denevér stúdióban, a keverés és a mastering pedig Pelle Saether segítségével a svédországi Studio Undergroundban készültek. A nevek önmagukért beszélnek… A lemez egyfajta konceptalbum lett, hiszen vannak mind zenei, mind szövegi utalások az egyes számok között. A stílus nem sokban változott a megszokotthoz képest. Talán több a középtempós, a szokásosnál lassabb téma, de az album még mindig a tipikus dallamos skandináv death metalt hozza, bár én némi hardcore-ra utaló motívumot is fedeztem fel benne.
A lemez egy hangulatos intróval nyit, ami szépen vezeti fel a The Absent döngölős-staccatós első riffjét, ami után már a tipikus Casketgardenes dallamos riffjek és Cseh István jellegzetes hangja következik. A középtempós szólót nagyon elkapták, és a kis könnyed, visszafogott felvezető is nagyon ül, ugyanúgy, ahogy a számot lezáró döngölős rész is.
A The Great Abductor egy mozdony zakatolásának hangjával, és egy erre ráúszó dögös kis riffel indítja a középtempós szerzeményt. A zakatolós ritmus végigvonul a szám első felében, és már meg sem lepődhetünk, amikor felgyorsul, majd lelassul a tempó, és ismét visszagyorsul a kezdőrészt idéző zakatolásra. A Sulphur Breath Laughter egy nyúlfarknyi, mindössze kétperces dal, ami nemcsak a „csépelünk ezerrel”-t, hanem a „tegyünk bele egy kis headbanges döngölés”-t is magában hordozza.
Az Unwinged is egy kifejtősebb, komplex szerzemény, amiben ismét megbújik egy döngölős rész, ahol tényleg nagyon el van találva a torzított basszus. Szépen megtámasztja a lemez döngölősebb részeit is, de semmiféle rossz szavunk nem lehet rá a teljes album során sem. Talán annyiban különbözik az Incompleteness In Absent a többi lemezüktől, hogy talán kissé mélyebb hangtartományt ölel fel a ritmusrész, így súlyosabb lett az elődjeinél, és már a basszus sincs annyira egyedül a háttérben. Én ezt mindenképpen pozitív előrelépésnek értékelem.
A Something I’m Not-ban egy vendéget is megfigyelhetünk a lemezen: a Tesstimony-s Tóth Balázst, akinek hörgései is el lettek találva, oda tényleg egy markánsabb, mélyebb hang kellett. Hangulatilag nagyon el lett kapva ez a szerzemény is, a számot pedig egy olyan szinten döngölős rész zárja le, ami kissé még szokatlan a bandától, bár szerintem abszolút beleillik a mondanivalóban, talán a bele nem törődést szimbolizálja. Az Incomplete című akusztikus instrumentális dal ismét jól vezeti fel az Intersection of Parallels lassabb, súlyosabb nyitányát, amely ismét pörgős verzerész, majd egy visszatérő kezdőriff követ. Szerintem szövegileg ez a lemez egyik legjobbja, a Kátai Tamás zongoraoutroja előtti vontatottabb, lassabb riff és az ének iszonyatosan jól sikerült.
Az After Us Fire Floods folytatólagosan követi az előző zongorarészt. Egy erőszakos, pörgős szám, melyet hol kisebb döngölős részek, hol dallamosabb, lassabb szakaszok törnek meg, és talán egyedül ebben a számban lehet belekötni hangosításba: én egy kicsit kijjebb hoztam volna a szólót, bár azt sem tartom kizártnak, hogy a menekülő esélytelenségét próbálta szimbolizálni. Amennyiben ez volt a cél, akkor viszont elismerésem… A Corporate Thorn is inkább középtempósnak nevezhető. Változatos énekhang jellemzi, a megszokott üvöltést hol dallamos ének, hol beszéd töri meg, de természetesen az üvöltés dominál. A szám lezárásánál a kis csendes szünet utáni döngölés, majd egy pár hangos akusztikus dallam ismét nagyon el lett találva.
Az Another Mourning Comes című zárószám pedig felteszi a koronát a lemezre. Iszonyatosan látványos képet tár elénk a szöveg, amikor a lírai én rádöbben, hogy a saját temetésén van… A záró instrumentális rész előtt pedig megemelem a kalapomat. Nagyon szépen adja vissza a szám hangulatát. Nekem egyértelműen ez a szám van a dobogó legfelső fokán, a másodikon az Intersection of Parallels, a harmadikon pedig a Something I’m Not. Az album erőssége, hogy nincs rajta gyengébb szám. Egységesen magas színvonalú minden egyes alkotás, a dobogós számok pedig szerintem még a magas háttérből is szépen kiemelkednek.
Összegezve tehát azt mondhatom, hogy nem csalódhatunk a Casketgardenben, hiszen hozzák a tőlük elvárt színvonalat, sőt továbbfejlesztették az eddigi lemezeikhez képest. Aki szereti ezt a stílust, annak irány a lemezbolt, ezt nem hagyhatja ki!
Tracklist:
1. Half-Hearted
2. The Absent
3. The Great Abductor
4. Sulphur Breath Laughter
5. Unwinged
6. Something I’m Not
7. The Incomplete
8. Intersection Of Parallels
9. After Us Fire Fire Floods
10. The Corporate Thorn
11. Another Mourning Comes