Kiadó: Napalm Records
Weboldal: www.cavaleraconspiracy.com
Kiadás éve: 2014
Stílus: Groove / Thrash / Death Metal
Brief Sum: Heavy, intensive album that surpasses the two previous releases by far.
Amikor 2006-ban a Cavalera tesók zeneileg is újra egymásra találtak, és már nem csak a muter vasárnapi ebédjénél futottak össze, sejthető volt, hogy valami emlékezetes, figyelemreméltó eseményfolyamat van készülőben. Az Inflikted megerősített ebben a reményemben. Nem mondom, hogy az évtized lemeze, de súlyos, masszív groove-orientált nótákat tartalmazott, amilyeneket a Soulfly kiadványokon keresve sem találhatott az igényes extrém zenére vágyó. (Erre 2012-ig várni kellett…) A Blunt Force Trauma ha nem is lett jobb, de nem veszélyeztette a két ikon renoméjába vetett hitet.
Néhány hónapja már tűkön ülve vártam a beharangozott friss anyagot, mikor egymást követően elérhetővé tették a Babylonian Pandemoinium és a Bonzai Kamikazee számokat a Pandemoniumról. Őszintén szólva nem voltam elájulva. Újra és újra lejátszottam ezt a két számot, de nem találtam bennük semmit, ami különösebben megfogott volna. Illetve a dob-soundtól rendesen hányingerem támadt. Több interjúban is azt nyilatkozta Max, hogy Igor diktátora volt, meg úgy általában nagyon odafigyelt a részletekre:
„A stúdióban én voltam a diktátor, így végig odafigyeltem arra, hogy Igor elfelejtse a groove-okat, és inkább a gyors dob-játékra koncentráljon. Sokszor rá kellett szólnom: Baszd meg a groove-ot, fejezd be a groove-ot, de elértem a célomat, és még egyszer elmondom: ennél brutálisabb lemezt még nem írtunk soha.”
Nos, a gyors dob-játékkal és a brutalitással (egy idő után) nincs is gond, de ez a színtelen, erőtlen cséplés finoman szólva is visszavesz a lemez hangzásából, de nincs mit tenni, ezt el kell fogadni. Hogy ez miért nem tűnt fel az „idősebb kavalérának”, talány számomra. Ami viszont hamar elfogadhatóbbá teszi az új kiadványt, azok a két beharangozó nótát követő szerzemények. Ahogy egymás után érkeznek az új dalok, egyre jobban érzi magát a hallgató. Agresszív, vérforraló sziklaszilárd nóták adják a Pandemonium gerincét. De úgy általában, a záró Porra capoeirás végkifejletéig nincs megállás, tökölés.
Szóval Max nyilatkozatainak legnagyobb része nem parasztvakítás. Ez az album szó szerint felfalja a két korábbi kiadványt. Külön dicséret illeti a zenészeket, de elsősorban a dalszerzőt, hogy úgy tud brazilosan autentikus lenni az anyag, hogy az nem tolakodó, nincs premier plánban a lokálpatriotizmus.
Mindenféleképpen említést szeretnék tenni a lemezborítóról is. Elsőre úgy tűnt, hogy valami összecsapott, entellektüel erőltetés Picasso módra, de amikor egy nagyfelbontású fotón elemezni kezdtem, mindjárt átjött a lényege, sőt, nagyon is stílusosnak és homogén kiegészítőnek értékeltem a hallható anyag mellett.
Hhhaj, ha egy kicsit dolgoztak volna még a dob-soundon…
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Babylonian Pandemonium
2. Banzai Kamakazi
3. Scum
4. I, Barbarian
5. Cramunhão
6. Apex Predator
7. Insurrection
8. Not Losing the Edge
9. Father of Hate
10. The Crucible
