Lemezismertetők

CEBREN-KHAL – A Mass Of Despair

Kiadó: BadMoodMan Music

Weboldal: myspace.com/cebrenkhal

Kiadás éve: 2010

Stílus: Black / Doom / Dark

Brief Sum: The songs are so impressive that they have their effect by first listening. It is beyond description how varied and subtle the throat grasping atmoshphere is.

 

A franciák tudnak valamit. Most nem elsősorban a konyhaművészetükre gondolok. Még csak nem is az erotikában kivívott jellegzetes dominanciájukra. A testi öröm, a buja élvezet hamis illúziója fel sem merülhet, egy olyan sötét, reményvesztett, lélekmarcangoló érzésvilág által vezetve megrajzolt albumnál, mint az A Mass Of Despair. Az utóbbi években számos félelmetesen jó anyaggal találkoztam, ami Frankhonból származott. Időnként a gallok kitűnő érzékkel nyúlnak azokhoz az eszközökhöz, amelyekkel a lélek legsötétebb, legmélyebb bugyrában megbúvó, majd onnan elementáris erővel felszínre törő kínokat az emberiség torkának szabadítják.

A Cebren-Khal név mögött megbúvó, nem kifejezetten metal fazonokról, finoman szólva, túl sok információ nem áll rendelkezésünkre. Pőrén, röviden a banda myspace oldala ad némi támpontot, arról hogy honnan jöttek és hol tartanak most. De nincs is ezzel semmi gond, remekül ellensúlyozza, előtérbe helyezi mindazt, amit csinálnak. A lényeg az, amit hallhatunk. A 2005-ös Charon”s Path demo már felhívta a zenekarra a figyelmet, amelyet az underground zenei világ határozott megelégedéssel fogadott. Az A Mass Of Despair az első nagylemeze a bandának. Soha rosszabb kezdést.

Nem mondhatnám, hogy a hagyományos doom metal közel áll hozzám, s ebből kifolyólag kissé tartottam is attól a ténytől a Cebren-Khal név mellett folyamatosan a doom címkét láttam. Ami tartotta bennem az érdeklődést, az a black-death mellékcímke volt. Szerencsére nem kellett csalódnom, a megérzésemben. A doom jelzőt szívem szerint én inkább gothicra cserélném. Sokkal közelebb áll a valósághoz. Anélkül, hogy a zenekar bármely tagjának érdemeit csorbítanám, ki kell, emeljem az énekes, Yves munkáját. Nehéz szavakba önteni azt a gazdag, árnyalt eszköztárat, ami a torkából előtör. A középkori bárd hősies orgánumától a deathes hörgésen keresztül a kínoktól tépett, a világ kitaszítottjaként, a suttogva elenyésző lélek kommentárjáig széles palettán mozog az előadásmódja. Miközben a lemezt hallgattam, egy-egy pillanatra felmerült bennem néhány zenekar neve, de előrebocsájtom, csak benyomásokról van szó, nem pedig párhuzamról, s még kevésbé koppintásról. Volt olyan pillanat, amikor a korai Anathema rokonságát véltem felfedezni, de a Moonspell sötét, gótos dallamvilága is felsejlett, a nem kevésbé említésre méltó a My Dying Bride, valamint a korai, klasszikus Paradise Lost finom érintése mellett.

A dalok annyira impresszívek, hogy már első hallásra komoly hatással vannak a hallgatóra. Szinte leírhatatlan, ahogy azt a torokszorító érzésvilágot, melyet a zenekar képvisel, mennyire árnyaltan és változatosan tudja kifejezni. Mint akár egy festőművész miként a szénrajzot alkotja, ők hasonlóképpen, leheletnyi árnyalattal, finom kontrasztokkal, de nem ritkán határozott, erős kontúrokkal viszik fel, hangszereik segítségével, az érzéseiket mondanivalójuk vásznára. Viszont úgy érzem ez a vászon nem lett teljesen felhasználva. Nem mondhatni, hogy a rövid az anyag, de engem mégis hiányérzet töltött el, amint az öt dal végigment a lejátszón. Igaz, így még inkább csontig hatol a lemez, s nem ereszt, nincs mit tenni, jöhet a repeta. A franciák tudnak valamit.

Tracklist:

1. Mortshaped
2. The Lunar Tragedy Act 1: The Parcae”s Night is Sleepless
3. The Lunar Tragedy Act 2: Mouroir, Mouroir, Suis-je le Plus Mort?
4. The Lunar Tragedy Act 3: Experience of Downfall
5. Where All Faith is Lost

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek