CELESTIAL IMMUNITY – …Lost In Shades (demo)

Kiadó: 

Weboldal: myspace.com/celestialimmunityband

Kiadás éve: 2009

Stílus: Death Metal

 

 

 

A 2006-ban alakult (George-ének, Mike-dob) görög zenekar elég hamar kiegészült öttagúra (Alex-basszusgitár, Dimitris és Simos-gitár), így tavaly elkészítették első felvételüket, az ötszámos “…Lost In Shades” demot. A death metal-ban utazó banda anyagát most vesszük górcső alá.

Az Unification Of Sounds nyitja a korongot. Vérbő, old-school death metal alapok dörrenek meg, egyenesen a ’80-as éveket idézve főképp (bár az akusztikus részek miatt a modern death metal is helyet kap). Van ebben az ős primitív zenében valami megragadó: nyers energiagóc az egész, amely most mint valami sötét fekély megnyílik, és pusztulást hoz a világra. Más kiindulási pontot tekintve gyengének tűnhet ez a “nosztalgia-zene”, viszont az biztos, hogy más szemmel is lehet ezt nézni: energikus, jól összerakott tétel ez, súlyos, vastag riffekkel végigzakatoló szerkezet, nem válik unalmassá, egyben marad. És ez a fontos.
A Pale Light folytatja a megkezdett sort, némi thrash metal keveredéssel zúdítva ránk az örök sötétséget. Hörgő hang, vékonyan reszelgető gitárok, súlyos, enyhén rideg dobhangzás – mintha valami ezeréves zenekar “80-as évekbeli demoja lenne a lejátszóban, és nem egy tavalyi lemez. Kissé pontatlan a szám, és talán nyúzott is: utóbbi még nem lenne probléma, az előbbi viszont igen, azért a pontosságra illik odafigyelni. Nem szól ez rosszul, csak ebből a koszos hangzásból hiányzik egy kis vastag gitárhang, no de hát ilyen az élet.

Az Angels Cry már másfajta hangzással nyit, inkább a kilencvenes éveket idézi, mintsem az előző két szám taposta ösvényen haladna tovább – persze azután beindul a jól zúzó gépezet: kemény játék indul be, a hörgős ének alatt nagyjából egységes riffek sorakoznak, de a tempósabb résznél a dob nagyon gyenge tud lenni. Egy pillanatra visszatér a nyitótéma, majd ismét a száraz, véres valóság csap arcul minket. Betegség szürke felhői csapnak az égre fel.
A Skin a következő nóta. Olyan, mintha erőtlenebb és halkabb lenne ez a felvétel – mintha nem ugyanott vették volna fel, vagy legalábbis a keverési arányok némileg változtak. A vad düh dolgozik ebben a dalban is: keményen odacsapó basszusgitár és dobjáték mellett feszes gitártémák és egy súlyos, kifejező ének. Itt is belopózik egy akusztikus betét, ami inkább a ’90-es éveket vetíti ismét előtérbe, persze ettől még jó a dal szerkezete, a felépítés érdekes részévé válhatna, amennyiben jobban ki lenne dolgozva az alaptémakör is.

A záró track a The Dream Fades címet viseli. Ez egy kissé északias hangzású szám, ami a black metal korai időszakát közelíti meg témavilágában. Érdekes, hogy mennyivel színesebb lett ettől a zenéjük, valahogy kézzelfoghatóbb, érettebb az egész, sokkal tömörebb és jobban is szólnak a fantáziadús elemekkel megspékelt témák. Itt sincs amúgy semmi túlbonyolítva (jellemzően az akkori érára), de ez itt abszolút előny tud lenni. Ezen az úton van mit keresnie a srácoknak, sőt! Megfelelő váltásokkal megbolondított nóta ez, erős, dinamikus és megfogja a hallgatóját.
Első demonak nem rossz, így az utolsó számot leszámítva azonban nem is a legjobb. Persze nem ebből kell majd kiindulni, hiszen hány és hány zenekar változott előnyére a hosszú évek alatt! Meglátjuk mit hoz a következő termés, ez most csak egy hetesre elég.

Tracklist:

1. Unification of Sounds
2. Pale Light
3. Angels Cry
4. Skin
5. The Dream Fades

Pontszám: 7

Szólj hozzá!