CELTACHOR – In The Hall’s Of Our Ancient Father’s

Kiadó:

Weboldal: myspace.com/celtachor

Kiadás éve: 2010

Stílus: Folk Metal

 

(scroll down for English Version)

 

A Celtachor, mint neve is mutatja, kelta hagyományokból táplálkozó zenekar. A dublini csapat konkrétan kelta/gael folk black metalban utazik, a Primordial, Cruachan, Mael Mórdha által kitaposott ösvényen, főleg utóbbi kettőhöz áll közel, azok közül is inkább a Mael Mórdhahoz. Sötét, mély black metalos zene, keverve egy kis ír folkkal, amit az énekes-frontember által megszólaltatott ír furulya adja. Ezek a népies dallamok is inkább melodikus, szomorkás részek, nem pedig a közismert táncolós-ugrálós ír dallamok. A banda eddig két demóval jelentkezett, én utóbbit, a 2010-es In the Halls of Our Ancient Fathers lemezt hallhattam.

Az intró (Nemed’s Wake) nagyon tetszetős, akusztikus tétel, jól bevezeti a sötét hangulatú lemezt. A többi dal annyira nem fogós, zeneileg a komor, folkos hatású ír black metal vonalát követik, mint azt fenn is idéztem. A szólókat az ír furulya adja, a gitár, bőgő és dob játéka tipikus old school black metalos zakatolás. Bár az énekes nincs a toppon, a szövegeik adják a banda legnagyobb értékét, hiszen az ír kelta mitológia egy-egy többé vagy kevésbé ismert szegmensét mutatják be, méghozzá alapvetően a legősibb történeteket a smaragd sziget lakosairól, isteneiről (Lugh, a fomoriak, Nemed stb.) és csatáiról. A dalszövegek nagyon jók ebből adódóan, viszont hibájuk, hogy hosszúak, nincsenek fülbemászó, gyorsan megjegyezhető refrének (kivétel talán a „Rise, Fomor, Rise!” kitétel a Riders of the Fomor dalban), így nem maradnak nagyon meg az emberben a dalok és ez koncerten sem a legjobb. Zeneileg alapvetően a sötét hangulat mellett a harcias hangzás dominál, bár az énekes hangja nekem nem igazán jön be, még gyakorolnia kellene (például a negyedik dalban, az A Warning to Balorban szörnyű az a halálhörgés, amit produkál).

A borító egyszerű fekete-fehér, nem tudom, pénzügyi okokból, vagy a sötét hangulat okán, viszont a mintája nagyon jó, bár színesben talán még jobb is lenne. Ezzel szemben a hátlapon a tracklist hibás, hat szám van a hét helyett, és oldalt hibásan van az albumcím is, kicsit hanyagnak tűnik a dolog, függetlenül attól, hogy a lemez kis költségvetésű.

2010-es cd-jüket hallgatva mindenképp fontos megjegyezni, hogy ez egy demó lemez, demós hangzással, kevés pénzből, szóval remélhetőleg jobb produkció várható tőlük egy normális felvételen. Emellett talán egy népi hangszer (ír buzuki vagy egy hegedű) elkélne még a Celtachor zenéjébe és az énekesnek mindenképp fejlődnie kellene! Alapvetően nem rossz a választott műfaj, de még messze vannak a nagy elődöktől.

————————-

ENGLISH VERSION:

The Celtachor, as its name also shows, a band of Celtic traditions. Exactly, the Dubliner group playing Celtic/Gaelic folk black metal, following the path beaten by Primordial, Cruachan, Mael Mórdha, especially close to the last two bands, and from them, especially to Mael Mórdha. Dark, deep black metal music, mixed with a bit of Irish folk, which is made with tin whistle by the singer-frontman. These folkish tunes are rather melodic, gloomy parts, not the well-known dancing-jumping Irish tunes. The band released two demos; I could listen to the last one, In the Halls of Our Ancient Fathers from 2010.

The intro (Nemed’s Wake) is very graceful, acoustic one, well introducing the dark atmospheric album. The other tracks aren’t so catchy; musically they follow the path of the dismal, folkish Irish black metal, as I wrote above. The solos played on whistle; the play of the guitar, bass and drums is typical old school black metaller clatter. Albeit the singer is not the best, the lyrics are the biggest value of the band, because they tell more and less known parts of the Irish Celtic mythology, basically the most ancient stories about the inhabitants and gods (Lugh, the Fomorians, Nemed etc) and battles of the Emerald Isle. Because of this, the lyrics are very good, but their problem is that they are too long, there are no catching choruses which we can memorize quickly (maybe except the part „Rise, Fomor, Rise!” in the song Riders of the Fomor), so people can’t remember to them and it’s not the best on concerts. Musically the dark atmosphere and the martial sound dominate, but the sound of the singer isn’t good in my opinion, he should practise more (for example in the fourth song, A Warning to Balor the death-rattle is horrendous).

The cover is simple black and white, I don’t know if it’s because of financial causes or just because of the dark atmosphere, but its picture is very good, perhaps in colours it’d be even better. On the other side, the tracklist on the back has a fault, there are six tracks, not seven, and the album title on the sides also has faults. It seems to be a bit neglectful, independently of low budget.

It’s important to notice, that their album of 2010 is a demo with demo sound, with low budget, so I hope; they’ll make a better material with a normal quality record. Along with this, maybe Celtachor should use another folk instrument (Irish bouzouki or fiddle) and the singer must advance! The chosen genre isn’t bad, but they are far from the great forebears.

Tracklist:

1. Nemed’s Wake
2. Rise of Lugh
3. In the Halls of Nuada
4. A Warning to Balor
5. Riders of the Fomor
6. The Sons of Tuireann and the Blood Fine
7. The Wavesweeper

Pontszám: 6.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár