CELTACHOR – Nine Waves From The Shore

Kiadó: –

Weboldal: www.celtachor.com

Kiadás éve: 2012

Stílus: Folk / Black Metal

 

(scroll down for English Version)

 

Még 2010-ben találkoztam az ír Celtachor második demójával és 2012 végén a csapat első nagylemeze is megjelent. Demójukkal annyira nem tudtak meggyőzni, így vártam, milyen is lesz a nagylemez…

A csapat továbbra is folkos elemekkel, főleg ír furulyajátékkal tarkított, mitológiai témájú kelta black metalban utazik, valahol a Mael Mórdha ösvényén, némi doomos, deathes és epikus hatással. A népi témák továbbra is tetszenek, nem a megszokott táncolós dzsiggek, hanem bús dallamok szólalnak meg az írek sípján, ez passzol a sötét, mély zenéhez. A furulya továbbra is fontos, néhol a szólóhangszer szerepét viszi, ez a banda legpozitívabb eleme. Több helyen, például a Sorrow of the Dagda intrójában, akusztikus gitárral is találkozunk, egyszerű, de kellemes dallamokat szolgáltat az is és a néhol törzsivé váló dobok is (például a The Landing of Amergin közepén). A népies és törzsi elemek egy hat perces akusztikus instrumentális tételben teljesednek ki, a Tar éis an Sidhe-ben, de fontos kiemelni a The Kingship of Bodb Dearg intróját és betéteit is. A zene többi része sajnos továbbra sem az én világom: kásás, nyers hangzású zúzós régisulis black metal, a maga nemében továbbra sem rossz, egyszerűen én jobban szeretem a modern, letisztultabb hangzású zenét. Kivételt képez a Sorrow of the Dagda epikus-progresszív gitárszólója, mely elég kellemes meglepetés a korongon.

Ezzel szemben továbbra is pozitívak a sokatmondó, mesélős dalszövegek, melyek az ír-kelta mitológia történeteit mesélik el. Ez persze azzal jár, hogy a hosszú szövegekben kevés az igazi refrén, így a koncertek minden bizonnyal nem együtténeklős szeánszok. És ha már az éneknél tartunk: a vokálok továbbra is végig pogány/black metalos rekedt, fojtott hangú hörgések, amik egy kissé erőltetettnek hatnak, másrészt pedig egysíkúak (az 50 perces lemezen csak néhol a háttérben hallhatóak tisztább vokálok, ott is csak támogató szerepük van).

Aki szereti a folkos-keltás black és pogány metalt, annak ajánlom, hogy ismerje meg a bandát. Ha letisztultabb hangzással és változatosabb vokálokkal dolgoznának, minden bizonnyal erősebb lenne a csapat, de az underground folkereknek ez is be fog jönni. A borító ezúttal színesebb és látványosabb, mint a demóknál és a hangzás is egyedibb lett valamivel.

—————————————-

ENGLISH VERSION:

I met with the second demo of the Irish Celtachor back in 2010 and then, at the end of 2012, their first full-length album was released, too. They couldn’t convince me with the demo, so I was looking forward to the longplayer…

The band still plays Celtic black metal coloured with folkish elements, especially tin whistle play and their lyrical topics come from the Irish mythology. They also have some doomish, deathish and epic taste, following Mael Mórdha’s path a bit. I still love the folk themes, the whistle themes aren’t the usual dancing jigs, but sorrowful tunes fitting the dark, deep music. It’s an important instrument, sometimes it plays the solos; this is the strength of the band. There are many parts, for example the intro of Sorrow of the Dagda, where we can also find acoustic guitars, playing simple but pleasant melodies and also I can say the same to the tribal rhythms of the drums (like in the middle of The Landing of Amergin). The ethnic and tribal elements culminate in a six-minute-long acoustic and instrumental track, Tar éis an Sidhe, but I should also mention the intro and interludes of The Kingship of Bodb Dearg. The metallic parts of the music are still not my world: grinding old school black metal with thick, raw sound; not bad in its own genre, but I prefer the cleaner, modern sound in metal. The epic-progressive guitar solo of Sorrow of the Dagda is an exception and pleasant surprise on the CD.

On the other hand the serious, story-telling lyrics are very good; they are tales from the Irish Celtic mythology. But therefore there’re only a few real choruses, so the concerts aren’t sing-along rituals for sure. And if I’m writing about singing: on the whole album there’s almost only pagan/blackish vocals; gruff, choked growls, which sound a bit unnatural and also they are monotonous (on the 50-minute-long album there’re only a few other supporting clean vocals in the background).

The ones, who like folkish/Celtic black and pagan metal, should listen to the band. I’m sure that they would be stronger if they had a cleaner sound and more diverse vocals, but probably the underground folkers will like them. The cover artwork is more colourful and more scenic than the demos’ and the band’s sound also became more unique.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. The Landing Of Amergin
2. The Battle Of Tailtin
3. The Kingship Of Bodb Dearg
4. Sorrow Of The Dagda
5. Tar éis an Sidhe
6. Conn Of The Hundred Battles
7. Anann : Ermne’s Daughter

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár