CEPHALIC CARNAGE – Xenosapien

Kiadó: Relapse Records

Weboldal: www.cephaliccarnage.net

Kiadás éve: 2007

Stílus: Death / Grind

 

 

 

 

Végre megjelent ennek az újító fenomén bandának az új lemeze. Alig vártam, hogy most mivel rukkolnak elő a srácok. Tény, ami tény, az Anomalies / 2005 / lemezük minden várakozást felülmúlt, mert nem csak, hogy elismertek lettek az úgymond jelentés nélküli deathcore stílusban, divatirányzatban, de ezzel a koronggal ismerték meg őket a legnagyobb számban. Alapból a zenekar death/ grind / komplex metál elemeiből építkezik, de olyan szinten összetett, zseniális, kreatív ötleteket visznek bele számaikba, amelyek csak rájuk jellemzőek. Azért is butaság szerintem ez a deathcore megnevezés, mert nem lehet az adott bandákat elintézni egy ilyen jelzővel. Volt szerencsém látni őket 1 éve a Darkest hour előtt, az a koncert is bizonyította, hogy maximálisan profi a banda zene illetve hozzáállás szempontjából. Egy nagyon csináld magad produkcióról van szó, hiszen saját stúdióban vették fel a cuccot, ami meglehetősen keményen szól. Tehát a Sound az csillagos ötös. Az előző lemezen voltak úgymond sláger nóták, könnyebben megjegyezhető felvételek első hallásra is, de azok is csak azért, mert a komplecitás következtében egy kis kommerszkedést beleraktak, bár eme részeket is abból az okból, mert akkor az jött belőlük… és most egy kicsivel másabb lett az új anyag, de nem lehet ugyanolyan kaliberű lemezt készíteni, főleg a Cephalic Carnage esetében, akik mindig csak azt csinálják, ami jön belőlük, ők aztán nem akarnak semmilyen elvárásnak megfelelni.

A lényeg, hogy ez a lemez kevésbé befogadható, úgymond belemélyedtek az arcok a death / grind világába. Több a monotonabb-deathesebb rész, de ettől még nagyon húz az anyag. Nem felejtették el belerakni a nevetséges megnevezésű deathcore-osabb részeket sem ,de nem vitték őket túlzásba. Ez egy újabb lépcsőfok a bandának, még újabb technikai bravúrokat figyelhetünk meg, főképp a dobok terén. Nagyon durva témákat tol a dobos, egyszerűen zseniális. Több hallgatás kell az átlaghallgatónak, de lehet nem csak nekik, mert azért a mélyvízes death / grinder hardcore deathcore-osok is nagyot nézhetnek eme korong hallatán. Rendkívűl színes az anyag annak ellenére, hogy death / grind. Rengeteg kis részletet bele tudtak préselni az anyagba, és ahogy hallgatja az ember, annyira az jön le számomra, hogy nem megerőltetésből csinálják a zenét, nem görcsből, hanem élvezetből, fejlődésből. Sokszor átcsap a zene experimentálisabb, belemélyedős részekbe, ezzel is színesítve amúgy is széles zenei skálájukat, de azután jön a kíméletlen kivégzés az adott szám végén. 1992-ben alakult a banda. A különböző zenei hatások miatt csak ultra grindcore-ként aposztrofálják őket. 93 – ban ki is dobták az első demot “scrape my lungs” néven. Amennyire az előző lemezen fellelhetőek voltak a banda alapvető hatásai, a death, grind, doom, sludge, a jazz és az experimental muzsikák, az új korongon legfőképpen a death, grind ill az experimental maradt meg, mégis nagyon változatos így is az anyag, biztos sokan rákkantanak erre a cuccra. Az első dal, az “Endless cycle of v…” egy aranyos kis introval kezdődik, amiből berobban a death zúzda, bár az intro nem hosszú, ami eredetileg a szám eleje, de én intronak veszem, s ez a kis hangulat darabka remekül passzol a számhoz. Onnantól viszont nincs kegyelem. Blastbeat hegyek. Azt tudom csak mondani, hogy most is meg tudott újulni a cephalic, csak most kevésbé befogadhatóbb az anyag, ami viszont egy “átlaghallgatónak” előnyére lehet, hogy nem hosszú az anyag, bármennyire is tömény.

A korongon nincsenek “Dying will be the…” típusu nóták, mert ez a lemez másról szól. Mindenesetre, amit már említettem, nagyon durva ez a zenekar. Ez egy önfejlesztő tevékenység, amit csinálnak, azt veszem észre, hogy lemezről lemezre folyamatosan fejlődni akarnak, de emellett azt játszák, amit szeretnek. Szóval, mindenképp ígéretes és tiszteletreméltó banda. Sok jó szám van a lemezen, nekem mindegyik bejön. Tehát az ” Endless cycle of violence” remek kezdése után egy kis aranyos, kis The dillinger escape plan vagy másnáven relapse hatású kettes trackkel folytatódik az aprítás / “Divination and vollition” /, amelyben nem csak TDEP témák vannak, de az is eszébe juthat a hallgatónak. Következik a “Molting”, amelyben szintén vannak tipikus Relapse-es banda témák, egy modern metal / hc témával indul a szám, aztán egy nagyon sunyi disszonáns, screamo hc bandáknál előforduló téma egyveleg utána nincs mese, újból grind, blastbeat. Van a számban nem is egyszer egy deathes leállás, amikor jön az ikergitáros nyúzás, olyan floridai death téma, amely a hangulatot nyomasztóvá teszi. A ” Touched by an angel ” egy bassz szólóval indul, ami után remekül kiegészül a basszus a többi hangszerrel ugyanazt a témát kísérve. Szintén tátáttátátátá dob van a szám végében, de rengeteg tradicionális elemet is felfedezhetünk, mint a Death témákat vagy akár a Heavy metal műfajából. Nem szégyenlősek, mindenbe belemernek nyúlni, de vmi hihetetlenül jól egybegyúrják Cephalic stílusúvá.

Jön a “Vaporized” direkt témáival, kegyetlen goregrind tématömkelegével, ami egy jó kis ugrálós moshhardcoreba vált át, majd a végén grind meg modern, ugrálós metál téma. A “Heptarchy” egy jó kis komplex grinddal indul, majd átvált ilyen stoneres témára, de csak egy pillanat erejéig, mert jönnek a komplex Death zenekarra jellemző hangok. Lehet hallani a basszusgitáros virtuóz témáit egy pár pillanatra. Lassú folytatás abban a hangulatban, ami az előző lemezen volt hallható / “G.obal…” /. Dallamos éneket is hallhatunk a srácoktól, ami remekül beleillik a zenébe, úgymond heavy metalos lesz az ének, de nem kell megijedni, mert a zene alatta piszkos, doom, lassú thrash, metal a legsúlyosabb fajtából. A “Let them hate so long” egy szimpla deathgrind támadás a srácoktól, ami rövidségében is megmutatkozik. Kicsit Mastodonosan kezdődő “The omega point” hallatán már arra gondoltam, hogy bizony nagyon el lett találva ez a lemez. Hozzáteszem : annyira Mastodonos a kezdés, amennyire a Mastodonra hat a Cephalic, tehát attól még saját. “Megacosm of the aquaphobics” : elmebeteg cím, a zenekar nem változott ebben az értelemben sem, a szövegvilág megmaradt az abberált, sci – fi hatásokat is felvonultató előadásban. Az “Ov vicissitude” egy király Thrash szám blastbeat aranyosságokkal fűszerezve. Szerintem nagyon egymás mellett van az összes szám, jobban hasonlítanak a számok egymáshoz, de nem úgy , hogy ugyanazok a témák, hanem inkább hangulatilag, hangzásilag mondanám ezt. A “Nameless” egy lassú, szenvedős sludge, doom szám, no komment, remek zárás. Ez a lemez a Billboardon a 13. helyen nyitott , ami eléggé nagy számnak tekinthető egy ilyen banda esetében. A borító is no komment. A promo cd – n egy majom és egy emberi gyerek van a szülőcsatornán. Nem fogok okoskodni, mit akartak ezzel kifejezni, de gondolom azt, hogy nincs különbség… A másik, hivatalos coveren jézus áll egy igen Cephalicos gúnyos, irónikus megközelítésben. A fején a hetes csakra áll, ami azt fejezi ki, hogy ez a fejtető csakra, ami a mentál síkkal van kapcsolatban, ez is az összhangot fejezik ki.

Jézuson található bikaszarv a földi uralmat fejezi ki, a teljesség uralmát hangsúlyozza, a földi uralmat. A szemek a kezén Egyiptomból származnak, a mitológiából, Jézus is járt Egyiptomban, s mint, tudjuk a kezével is gyógyított. A könyvben található kép az élet fája, ami a teljességet fejezi ki. A kártyák Tarot kártyák, a halál, a 13 -as sorszámot viselő lap a régi magatartásmintáktól való elszakadást jelent. A szív a szeretet jelenti, ami meg van sebezve, de semmiképp sem negatív. A korona az uralmat jelenti. Xenosapien azt jelenti szerintem, hogy te döntöd el, hogy a materalista elmélet uralja életedet vagy a teremtés elmélet, mert mint tudjuk, a Darwin – féle elmélet szerint a majomtól származunk. A cím valszeg annyit jelent, hogy idegen ember, s miért is ne jelentené ezt, főleg az artworkból kiindulva. Másik szemszögből megközelítve : azt is jelentheti a borító koncepciója, hogy a földön már nagyon elterjedt ez a Jézus mizéria, s ez az őrület egy torz, új embert szül, tehát nem egyértelmű a borító, inkább csak dokumentálom, mint, hogy állást foglalok. Szerezzétek be a lemezt, remek banda, mindenképpen újító, amit csinálnak.

Tagok: Zack Joe – guitar, Lenzig Leal – vocals, Steve Goldberg – guitar, Nick Schendzielos, John Merryman – drums

Tracklist:

1. Endless Cycle of Violence
2. Divination & Volition
3. Molting
4. Touched by an Angel
5. Vaporized
6. Heptarchy
7. G.lobal O.verhaul D.evice
8. Let Them Hate so Long as They Fear
9. The Omega Point
10. Megacosm of the Aquaphobics
11. Ov Vicissitude

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Cephalic Carnage Set To Kick Off European Tour

NorthWar

CEPHALIC CARNAGE – Misled By Certainty

Black_wizard

The Black Dahlia Murder, Cephalic Carnage, Psycroptic, Sylosis – Koncertbeszámoló

terror

Cephalic Carnage Interjú

xfixbitchx

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár