CHAOS CORE – Born In Silence

Kiadó: Rising Works

Weboldal: myspace.com/thecoreofchaos

Kiadás éve: 2009

Stílus: Melodic Death metal

 

 

 

A nagyokosok folyton beszélnek róla, de úgy tűnik senki sem veszi őket komolyan, addig amíg a bőrünkön nem tapasztaljuk. Pedig a globális éghajlatváltozás az élet minden területén érezteti hatását. Ha valaki azt hitte, majd kimarad belőle, az nagyot tévedett. Kitűnő példa erre az olasz Chaos Core bemutatkozó lemeze. A csapat 2005-ben kezdte zavarkeltő működését. Két demó után jutottak el odáig, hogy 2009-ben elkészülhetett a Born In Silence. Muzsikájuk az északi death metalban gyökerezik, de ők nem elégedtek meg ennyivel, megcsócsálták a jeges fémet, és amit visszabugyogtak magukból, ennél jóval többet mutat. Érezni a mediterrán vér tüzét a dalokban. A zord észak feloldódott a déli melegben. A hóval takart tájon megindult az olvadás és rovarok zsongásától terhes virágos réteket, sziklák között csobogó, tiszta vizű patakokat kapunk. Kicsit ijesztően hangzik, de a végeredmény nagyszerű. A göteborgi metal nagyjai mellett olyan csapatok ugranak be, mint a Wildhoney-os Tiamat, Down-os Sentenced és az Irreligious-os Moonspell. De inkább hangulatában, mint zenei megoldásokban.

A lemez 10 tételt tartalmaz, az utolsó dal egy instrumentális darab. Nincsen üresjárat és még ami nincsen az az intró. Na nem mintha olyan nagy szükség lenne rá, inkább azért említem meg, mert egyszer csak belekezd a zenekar a Lust for a Pain-be. De minden határozottság, karc nélkül, gondoltam, majd beindulnak, és ez eddig csak a felvezetés volt, de nem. Rá kellett döbbenjek, ez már maga a dal! Formabontó, de egyben érdekes is. Rengeteg tempóváltással és hangulati elemmel dúsított nyitás. A hörgés végig az érthetőség zónájában mozog, szerencsére tiszta hang nem távozik e torokból. A gitárosok zseniálisan, lazán pengetnek, és nem restellnek mindenféle futamokkal díszíteni a nótákat. A szólók beszédesek, mindenféle képzelettársításra ösztökélnek. A ritmusszekció eszméletlen, sosem nyugvó, a tempóváltások miatt izgalmas.

Ezek a sebességváltozások jellemzőek a lemezre, van mikor egy-egy verzén belül bokrosodnak meg, mint a Destiny Machine-ban, és a hangulatos két sor után jön egy zabolátlan száguldás a következő kettőre, de van mikor csak “hagyományos” módon, versszakonként variálnak. Szerencsére ezek a váltások nem törik össze a dalokat, hanem még izgalmasabbakká teszik őket.
Vannak hagyományosabb részekkel jobban tűzdelt nóták is, mint például a pattogós Links, de ez a tétel is túlmutat az “elvárható” zenei megoldásokon.
Az akusztikus gitár több szerzeményben előkerül, és nem feltétlenül egy felvezetésben, hanem gyakran egy leállósabb középrészen.

Amiről még szólni kell, az a záró hangszeres tétel. Mondhatni itt töményen megkapjuk azokat a hangulati elemeket, amik a lemez egészét különlegessé teszik.
Nehéz kiemelni dalokat, az egységes színvonal miatt, így azt sem tudnám megmondani, melyik a kedvencem a lemezről, próbáltam inkább képet adni, mire számítson a hallgató, ha rájuk akad. Nem kell nagy nyitottság a befogadásához, mert szerencsére a metal kereteit nem lépik túl. Igazából annyira újat sem hoztak létre, mert a fenn említett csapatok elindultak egy hasonló irányba, de mégis van ereje a lemeznek. Ami kicsit furcsának hathat, az a hangulat, hiába a komor borító és címek, valahogy optimista és alapvetően vidám képeket áraszt. A legdurvább, ami beugrott nekem a misztikus voodoo mágiával átszőtt New Orleans-i mocsarak világa. A meleg, a rovarok és a misztikum rajta ül a tájon.
Lehet, hogy csak én kattantam meg és egész másra gondoltak a srácok, de a mű él, már nem tehetnek semmit. Ha ráakadsz, ne sajnáld az időt, inkább hagyd, hogy elvarázsoljon!
Az éghajlatváltozás már rég elkezdődött!

Tracklist:

1. Lust For Pain
2. Links
3. The Alchemist
4. Tormento
5. Cages Of Bitter Words
6. Fifth Sun
7. Amon Ra
8. Waining Picture
9. Destiny Machine
10. The Fog

Pontszám: 10

Szólj hozzá!