Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: www.richardchristy.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Metal
Brief Sum: The guys have proved themselves again, and came up with one of the best albums of this year. Longer and more complex than the previous one, and still ingenious.
Kétségtelen, hogy a tavalyi év egyik legígéretesebb formációját illetve annak bemutatkozó lemezét a Charred Walls Of The Damned jelentette. Már többször említettem, hogy nem elég, ha egy zenekarban (projektben) (el)ismert muzsikusok jönnek össze zenélni, a minőségre, a dalokra is oda kell nagyon figyelni. Azt hiszem, hogy a kvartett tavaly tökéletesen bebizonyította, rájuk lehet számítani, szemernyi csalódást sem okoztak a koronggal.
Másfél évvel később pedig már a folytatást tarthatjuk kezünkben. Mit mondjak? Nem az a lemez, amely elsőre, esetleg másodszorra megadja magát, a hallgatónak nagyon bele kell merülnie a lemezbe, de megéri a belefektetett idő. Bár gondolom Richard Christy-éknek eszük ágába sem jutott rövid, fogós, slágeres dalokkal telepakolni az albumot. Összetettebb, nehezebben emészthetőbb anyagot tett le a kvartett ezúttal az asztalra. Amíg az első albumon a 9 nóta 35 percben osztozott, addig a jelen alkotásra feltett 12 kompozíció 58 perc játékidőt tesz ki. Hihetetlenül sok minden történik a dalokban, sűrű, komplex a hangszerelés, nagyon észnél kell lenni, nehogy elveszítsük a fonalat. A zenészek múltja egy az egyben visszaköszön, testet ölt a dalokban. Mire gondolok? Pl. arra, hogy a Zerospan vagy az Avoid The Light elején Richard Christy dobos nem kíméli magát, úgy indul mindkét nóta, mintha death metal felvételek lennének, majd bejönnek a váltások, a dallamok és komplex, progresszív power témákká szelídülnek. Köszönhetően a dallamoknak, vannak olyan tételek (pl. az akusztikus pengetéssel kezdődő, a korongot nyitó Timeless Days), melyek akár első hallásra is rögzülhetnek és a melódiák kitörölhetetlenül vésődnek a fülekbe. A már említett Zerospan illetve Avoid The Lighthoz hasonlóan gyors, zúzós (thrashes) témákkal nyit a Lead The Way, de a szintén akusztikus részekkel kezdődő The Beast Outside My Window-ban is felbukkannak death metal sebességű ütemek. Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy Tim „Ripper” Owens énekes ezúttal is fantasztikus teljesítményt nyújt (a többiek nem különben), azonban hangjában ezúttal rengeteg Dio-t fedeztem fel a már korábban meglévő Halford hangszálak mellett.
Eredetileg nyolcasról indult a lemez, de aztán ahogy egyre többször hallgattam és merültem el benne, szép lassan felkúszott a maximumig. Ahogy mondtam, nehezebb, sűrűbb, összetettebb a korong, mint elődje, sokat kell foglalkozni vele, azonban a belefektetett idő megtérül és komoly kedvenccé válhat. Az év egyik legnagyszerűbb lemeze!
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Timeless Days 6:03
2. Ashes Falling Upon Us 5:26
3. Zerospan 5:23
4. Cold Winds 3:45
5. Lead The Way 5:57
6. Forever Marching On 4:30
7. Guiding Me 4:36
8. The Beast Outside My Window 5:21
9. On Unclean Ground 4:10
10. Bloodworm 4:20
11. Admire The Heroes 4:00
12. Avoid The Light 4:24