CHICKENHAWK – A. Or Not? EP

Kiadó: Brew Records

Weboldal: myspace.com/chickenhawk

Kiadás éve: 2009

Stílus: Experimental Sludge / Stoner / Progressive Metal

 

(scroll down for English Version)

 

 

A leesi Chickenhawknak már a neve sem mindennapi. A kifejezés (szó szerinti jelentése “csirkesólyom”) olyan politikusra vagy közéleti személyiségre utal, aki támogatja a háborút ill. katonai beavatkozást, ő maga azonban korábban igyekezett elkerülni a háborúban való részvételt. Ez a 13 perces EP az együttes harmadik hangzóanyaga, korábban egy demót és egy teljes hosszúságú albumot adtak ki. Noha már évekkel ezelőtt találkoztam a banda nevével, sajnos ezeket nem tudtam meghallgatni. Nagy kár! A zene ugyanis egyszerűen fantasztikus.

A stílus nehezen kategorizálható, de mindenképp nagy adag sludge és stoner keveredik benne, helyenként azonban erősen garázs rock hangulata van. Mégis szétfeszíti mindkét műfaj kereteit, hiszen azokra inkább a monotónia jellemző, a Chickenhawk azonban minden, csak nem egyhangú. Megvannak ugyan az elszállós sludge-os részek és a délies, koszos stoner zúzások is, a bizarr szólók és váratlan ritmustörések azonban nagyon egyedivé teszik az eredményt. A hangzás pont megfelel a zenének, kellően organikus, nyers, ugyanakkor tiszta és arányos.

A hangszeresek nagyon a helyükön vannak. Ötletes, feszes és sokszor improvizatívnak ható dobtémák, a kötelező málházások mellett disszonáns szólókat hozó, néha pedig kiszámíthatatlanul prüntyögő gitártémák adják a zene alapját. Egyáltalán nem öncélú avantgardizmusra kell gondolni; Robert James Stephens alkalmanként meglepően fogós dallamokat, sulykoló riffeket, szuper flanger témákat is produkál – mindig, ami épp legjobban illeszkedik. Mindez kiegészül Paul Michael Astick nagyszerű vokáljával: kattant rikácsolás, kiabálás, néha egészen dallamosan.

A vitathatatlan technikai tudás mellett is azonban elsősorban a hangulata miatt óriási ez az EP. Olyan szenvedélyes, elemi sodrása van mindhárom nótának, annyira erőteljes, mégis nehezen megfogható érzéseket közvetítenek – s mindezt mindenfajta keresettség nélkül -, hogy lehetetlen nem megszeretni a bandát. Kár hogy ilyen rövid ez az EP, most első teendőm lesz beszerezni az albumukat is. Feltétlenül ajánlom mindenkinek a Chickenhawkot, én új kedvencet avattam – nálam eddig ez az év legjobb hangzóanyaga

————————–

ENGLISH VERSION:

Leeds’s Chickenhawk is uncommon even in its name. The expression refers to those politicians and public persons who support war and military intervention, but who themselves have strived to avoid being involved in war. This 13-minute long EP is the band’s third material; they formerly released a demo and a full-length album. Although I went through the band’s name years before, I wasn’t fortunate enough to hear them. Too bad! For the music is simply fantastic.

The style is hard to categorize, but there obviously a great deal of sludge and stoner influence there, at certain places also having a garage rock atmosphere. Nonetheless, it reaches beyond the frame of these genres, for those are typically monotonic, while Chickenhawk is anything but monotonous. There are those airy sludge themes and the Southern-style dirty stoner chugging, but bizarre leads and unexpected twists in rhythm make the music very unique. The sound just fits the music, being satisfyingly organic and raw, yet audible and proportional.

The instrumentals are more than adequate. Full with ideas, tight and often seemingly improvisative drum themes, guitars delivering dissonant solos and sometimes incalculably bleeping guitars are the musical bases. Don’t think about arbitrary avantgardism; Robert James Stephens sometimes produces surprisingly catchy melodies, heavy riffs and superb flanger themes – always what fits the best. And all this is supplemented by Paul Michael Astick’s great vocals: crazy screaming, shouting, and sometimes quite melodic.

However, beyond the undenable technical competence it’s the atmosphere what makes this EP so great. All the three tracks have a swim so passionate and elementary, so powerful yet hard-to-describe feelings are delivered by them – and all this so homely – that it’s impossible not to come to love this band. I recommend Chickenhawk unhesitatingly to everyone, I have just signed a new favourite with them – for me, this is the release of the year so far.

Tracklist:

1. I hate this, do you like it?
2. Son of cern
3. NASA vs ESA

Pontszám: 10

Kapcsolódó cikkek

Chickenhawk Interjú

Davkov

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár