Lemezismertetők

CHOPSTICK SUICIDE – Lost Fathers and Sons

Kiadó: Peyote Music

Weboldal: myspace.com/chopsticksuicide

Kiadás éve: 2012

Stílus: Mathcore

Brief Sum: This album is a little bit math and a little bit core. The whole album sounds great but most of the songs are typical and not well composed. If you like Dillinger Escape Plan or Between the Buried and Me check them.

 

Mi a fene!? Nem pontosan ilyesféle dolgokat vártam felcsendülni, amikor a MathCore stílus alapján kiválasztottam a ChopStick Suicide lemezét kritika alanynak. Mármint érzem én a core-t is benne meg a matekot is néhol, de ennél valamivel komolyabban vett dologra számítottam. Azért mielőtt azt hiszitek csupa rossz dolgot fogok most leírni, megnyugtatlak titeket van bőven megfelelő elem ebben a zenében csak szokni kell. Jól mutatja, hogy első nekifutásra az első négy számig jutottam!

Kezdjük a borítóval. Nekem tetszik, a régi Coca-Cola plakátokra emlékeztet persze az együttes nevéhez illő kivitelezésben.

Az első számról valamiért mindig a Psyopus ugrik be. Gondolom a disszonáns csúszkálások tehetnek róla. Az egész lemezre jellemzően váltakoznak a dallamos és gyorsabb részek melyet néhol egy kis ritmikai matek színesít, az agresszívabb üvöltős néhol hörgős ének váltja a lágy dallamosabb vokál témákat. Az új énekes, aki ezen a lemezen már hallható jól viszi az erősebb részeket viszont a tiszta ének hangján van még mit csiszolni.

A jazz-es témák egy ideig remekül jönnek aztán valamiért számomra leginkább ezek keltik a komolytalan hatást a zenében. Ehhez az érzéshez még hozzátesz, hogy nem érzem igazán a jól felépítettséget a számokban, inkább csak amolyan jól hangzó témák egymás után. Mondjuk ez jellemző erre a stílusra, úgyhogy lehet csak velem van a baj.

Talán az ötös nótát tudnám először külön kiemelni, mely már inkább punkos kezdésével elkapja a lendületet a közepén pedig némi Metallica-s utóízzel. Aztán a végére egy kis tekerés végre.

Az ezután következő Small People, Broken Glasses c. Szerzemény már az előző EP-jükön is megtalálható volt mely még saját kiadásban jelent meg. Ebben elég mókásan váltakoznak a korparázós témák az öngyújtós sírós, bambulós részekkel.

Hangulatilag a Your Average Hero viszi a pálmát, itt a gitárhangzások is tökéletesek. Valahogy elkap a hangulat. Ez a legjobban megkomponált darab az albumon számomra.

A lemez jól szól. Néhol én többet adtam volna a torzításra, de ez már egyéni ízlés kérdése. Keverési szempontból helyén van a korong. Különösebben, ha akarnék se tudnék belekötni mivel stílusának megfelel a hangzás és minden jól kivehető. Talán a Dillinger Escape Plan és a Between the Buried and Me rajongók fogják legjobban emészteni ezt a produkciót. A következő lemezükre, ha még egy jó adag egyediséget beledobnak, biztos ütni fog.

Tracklist:

1. Everyone Sleeps But Me
2. The Chalk And The Matter
3. Shores Are Not For Vacancies
4. Television Television
5. As I Lay Fail
6. Small People, Broken Glasses
7. Your Average Hero
8. Kolpa

Pontszám: 7

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek