CITY OF FIRE – City Of Fire

Kiadó: Candlelight Records

Weboldal: www.cityoffire.com

Kiadás éve: 2010

Stílus: Metal / Industrial

Brief Sum: Unoriginal, meaningless songs, a totally unnecessary album.

 

 

Burton C. Bell énekes, Byron Stroud basszusgitáros. Azért emeltem ki őket ebből a kvintettből, mert aki egy kicsit is járatos a metal zene világában, kapásból rávágja, hogy Fear Factory, ergo kecsegtető muzsikával van dolgunk. Ahogy a sportban mondják, csak papíron.
Utánajártam a zenekar történetének, melyből kiderült, hogy a City Of Fire múltja 1989-ig nyúlik vissza, hiszen Bob Wagner dobos, Byron Stroud és Ian White gitáros annak idején a Caustic Thought nevű csapatban játszottak. Három demót követően 1994-ben adták ki Caustic Thought címre keresztelt bemutatkozó lemezüket (Devin Townsend volt a producere), de az nyomtalanul tűnt el a süllyesztőben és a csapat feloszlott. Egészen 2008-ig vártak a visszatéréssel, amikor is egy újjáalakuló koncert kedvéért jöttek össze, de már az egykori ShoCore gitáros Terry „Sho” Murray-vel kiegészítve, aki Jason Vaughn-t váltotta. Mivel a koncert sikeres volt, úgy gondolták új dalokat írnak és ennek eredménye lett ez a lemez illetve maga a banda is. Habár eredetileg Ian White volt az énekes, megállapodtak abban, hogy egy frontember kellene soraikba és Byron Stroud javaslatára Burton C. Bell került a bandába.

Ha a Caustic Thought olyan gyenge lemezzel rukkolt elő annak idején, mint most a COF, akkor érthető, hogy miért nem hagytak nyomot maguk után. Groove metalként címkézett muzsikájukban, pont az hiányzik, amiről ez a zene szól, a groove. Teljesen unalmas, egysíkú, homogén témákból építkeznek a felvételek, nincsen bennük semmi sodrás, intenzitás, sehol egy fogós téma vagy emlékezetes momentum. A Carve Your Name vagy a Coitus Interruptus esetleg beleillik a groove metal kategóriába –nem mellesleg utóbbi egy ivartalanított Pantera-t juttatott eszembe- de korántsem dinamikusak vagy ellenállhatatlanok.

Több dalban pl. a Monster Magnet-re emlékeztető Gravity-ben, a grunge-os Rising-ban, az instrumentális Emerald-ban vagy a ballada jellegű Rain-ben akusztikus hangszerekkel operálnak, míg a Dark Tides a G/Z/R Cycle Of Sixty dalára hajaz. Burton C. Bell sem nyújt emlékezeteset, az agresszív durva üvöltésben és a tiszta énekben merül ki teljesítménye, ráadásul halványabban, mint ahogy azt a Fear Factory-ban vagy az első G/Z/R albumon hallottuk tőle. Ha már groove metal, akkor korai Pantera, Machine Head vagy B-Thong, ezekhez viszonyítva ez a lemez még csak köszönőviszonyban sincs.

Nem tudom, mi volt a csapat célja, mindenesetre nem fogják fenekestől felforgatni a metal zene világát. Maximum Bell neve miatt adhatnak el belőle valamennyit, mert a mutatott játék és zene miatt semmiképpen sem.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Carve Your Name
2. Gravity
3. Rising
4. A Memory
5. Spirit Guide
6. Coitus Interruptus
7. Hanya
8. Emerald
9. Hollow Land
10. Dark Tides
11. Rain

Pontszám: 5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár