Kiadó: Candlelight Records
Weboldal: www.claustrofobia.com.br
Kiadás éve: 2009
Stílus: Death / Thrash
(scroll down for English Version)
Az adrenalin bombaként ható brazil négyes, igencsak meggyőző lemezt rakott le az asztalra.
A csapatra nagy hatással lehetett (természetesen) a Sepultura, Vader, Krisiun, Destruction stb.! A lemezen található tizenöt nóta igencsak erősre sikeredett. Sőt! A kőkemény thrashtől kezdve, a death metalra jellemző daráláson át, és az izzasztó szólók után bátran merem állítani, hogy az egyik legkiválóbb brazil együttest ismerhettem meg. Na, de mitől is ilyen jó ez a korong? Nos, talán ami igen csak észrevehető, azok a ritmusok. Mintha csak egy Sepultura/Soulfly/Destruction embereiből álló felállás muzsikálna. Akár elhiszi az ember, akár nem, kísértetiesen hordozza a lemez magán azt a bizonyos brazil „ízt” amitől annyira kemény és súlyos lesz. Ezt lehet, hogy negatívumként kellene kezelni, de én speciel kifejezetten szeretem az effajta „finomságokat”.
Az album ezt a súlyt igen csak intenzíven produkálja nekünk. Rögtön az első három dalnál (Discharge, War Stomp, Minefiled) érezhető a dél-amerikai ízvilág csodálatosan megfűszerezett kompozíciója. Kíméletlen aprításokat, és módszereket mutatnak be nekünk a srácok. Súlyosabbnál súlyosabb riffeket kapunk, csak győzzük bírni idegileg.
A lemez nem igazán áll le „pihenni”. Van nagyon durva, és kevésbé keményebb dal, de összességében, egyáltalán nem mondható közepes színvonalúnak. Groove-os mészárlással is találkozhatunk az „Evil University”-n, egy kis jazz-es akusztikus témával az „Alarm” elején, és ebben a dalban egy olyan szólóval, ami igen csak hazavágja a számot. Ami viszont igazán kedvencem az a „Raining Shit”. Igazi embertelen pusztítás, kiváló szólóval, aminek van egy bizonyos hangulata.
Aztán van itt nekünk egy ilyenünk, hogy „Don’t Kill The Future” ami egy nagyon gyors, és nem kicsit jó riffekkel megpakolt áldás a korongon, szintén egy irgalmatlan durva szólókkal. Az „Our Blood” egy agresszív death hangnemben íródott dal. Kiváló összhatás! Szintúgy kiemelném a „Tiro De Meta”-t amely azon nóták közé sorolható, amelyeket egykönnyen nem lehet elfelejteni. Kicsit mintha Soulfly-os hatást vélnék benne felfedezni, a muzsikába épített szólózás cáfolja. De a „Subconscious In Flames” esetében nekem egy hangyányit Deicide és Vader hatások érvényesülnek, és eme elemek földöntúli összecsapásának végterméke ez a dalocska. És mivel brazil honba tartoznak a srácok, ezért a korongon helyet kapott egy Sepultura feldolgozás is, a „Beneath the Remains”, illetve egy Ultraje a Rigor Cover a „Filha da Puta”.
Ez az ötvenkét perc, maga gyönyör volt. Megunhatatlan etalonnak számít már nekem a Claustrofobia. Őszintén szólva mindig is kételkedtem abban, hogy amit anno a Sepultura (Max Cavaleraval) művelt, azt nem lehet felülmúlni. Nos nem is múlták felül, de a banda igen-igen csak közel áll hozzá. Így hát, aki szereti a vérbeli brazil thrash aprítást, megfűszerezve egy kis deathes ízzel, annak erősen ajánlott a Claustrofobia muzsikája. Csalódni nem fog senki.
—————————-
ENGLISH VERSION:
The Brazilian four hit like an adrenalin bomb and put down a convincing album onto the table. They might be influenced by Sepultura, Vader, Krisium, Destruction etc.! The fifteen songs on the Cd became quite strong. From rock hard trash through death metal grinding, to the sweltering solos, I have to state, that I have became acquainted with the best Brazilian band. Okay, but what are those things that make this cd this good? Well, perhaps the simplest to notice are the rhythms. It’s almost like a band from Sepultura/Soulfly/Destruction members would be playing. Believe it or not, this album bears that certain Brazilian flavor which makes the album so heavy. We could tell this in a negative way, but I like such „fineness”.
The album produces this heaviness in an intensive way. We can feel that wonderfully spiced composition of the south-American savor right away, at the first three tracks (Discharge, War Stomp, Minefiled). The guys do cruel slices and methods. We get heavy riffs on and on.
The album doesn’t take rest. There are heavy and less heavy songs, but altogether, all of them are above medium standard. We can meet groovy butchering In „Evil University”, jazzy acoustic theme in the beginning of „Alarm”, and one solo in this track which quite shigs the track up. My favorite is „Raining Shit”. It’s a real inhuman devastation, with a perfect solo, which has a certain atmosphere.
Then we have „Don’t Kill The Future” here, which is a very fast blessing, with very nice riffs and merciless solo. The „Our Blood” is an aggressive song, written in death tone. Impressive overall impression! I wish to emphasize „Tiro De Meta” which can be classed among those tracks which are hard to forget. There is a little bit of Soulfly influence in it, which is disproved by the solo. Vader and Deicide influences got on in „Subconscious In Flames”, which element”s end product is an unearthly clash. And since they are from Brazil, this album gives place to a Sepultura cover track, the „Beneath the Remains”, and an Ultraje a Rigor cover, the „Filha da Puta”.
These 52 minutes was pleasure itself. Claustrofobia is a masterwork to me; it’s hard to get fed up with. Honestly, I have always doubt that what once Sepultura did, will no one ever surpass. Well, they didn’t surpass it, but the band is really close to it. So, if you like genuine Brazilian slash spiced up with a little bit of death taste in it, the music of Claustrofobia was made for you. No one will be disappointed.
Tracklist:
1. Discharge
2. War Stomp
3. Minefield
4. Evil University
5. Alarm
6. Raining Shit
7. Don”t Kill The Future
8. Our Blood
9. Natural Terrorism
10. I See Red
11. Tiro De Meta
12. Subconscious In Flames
13. No
14. Beneath The Remains (Sepultura cover)