Lemezismertetők

COATHANGER ABORTION – Dying Breed

Kiadó: Comatose Music

Weboldal: myspace.com/coathangerabortion

Kiadás éve: 2009

Stílus: Death Metal

 

 

 

Ezúttal egy olyan csapat debütálólemeze került górcsövem alá, akikhez a promóciós lap és a kiadójuk eddigi kiadványai alapján sok reményt fűztem. A Comatose egyik új üdvöskéjéről, a Tennessee-ben alkotó Coathanger Abortionről van szó, akik death metalban utaznak, azon belül is előnyben részesítik a tempósabb és a technikásabb részeket, de nem riadnak vissza az egyéb stílusoktól sem, ha a kísérletezésről van szó. Természetesen ezeket csak hatásszerűen építik bele a zenéjükbe, az általuk kijelölt irányról nem térnek le egyszer sem teljesen. Minden előjel arra mutatott tehát, hogy a Dying Breed egy, az én szájízemnek teljesen megfelelő lemezt tesz le az asztalra, és bár valóban látom, hogy mi az, ami a kiadónak felkelthette az érdeklődését, azért mégsem sikerült teljes mértékben meggyőzniük.

Az első szembetűnő dolog ugyan éppen nem a zenével kapcsolatos, de mégis roppant zavaró: a lemez kiállítása hagy némi kívánnivalót maga után. Az egész koncepciótlan, széteső, olyan, mintha valaki úgy gondolta volna, hogy kívülről legyen valami, ami vörös és brutális (elvégre death metal), de a belsejében meg legyen ilyen sci-fis alienzöld, mert hát a lemez címéhez is passzolnia kell valaminek, a CD-nél meg mindegy, csak színben passzoljon valamelyikhez. A végeredmény rossz értelemben ocsmány lett és összecsapott, és manapság, amikor tényleg az embernek fontos, hogy ha kiad egy lemezre, akkor ne csak a belbecs legyen értékes, ez azért szerintem felróható hibaként egy csapatnak. De lépjünk ezen túl, és elemezzük a zenét inkább, amiben viszont akadnak figyelemre méltó momentumok. Technikás elemek követik egymást, amiket sokszor brutálisabb részek váltanak fel, néhol pedig thrash-es/core-os elemek is visszaköszönnek, de félni nem kell, azok is remekül illeszkednek a zenekar profiljába. A gitárosok hozzák a jó témákat gond nélkül, Scott, a dobos pedig változatosan, a cinjein színesen játszva üt, a feszességet megtartva. Külön dicséretet érdemel a dob keverése, nagyon élő az egész, és mégis minden része szépen és keményen hallatszik. Az énekes Robby hat láb mélyről énekel, ezért a szövegeket nem igazán lehet érteni, amit csak azért sajnálok, mert a zenekar nem a stílusban megszokott dolgokat feszegeti. Így itt nem igazán hallhatunk belezésről vagy háborúról, annál inkább a füvezésről és a drogozásról, a kommercializálódott emberekről és zenéről, valamint hasonló társadalmi problémákról. Mindezeket nem is valódi dalszövegként formálják meg, inkább gondolatokat írnak egymás mögé, ami miatt szintén kiemelkednek az átlagos zenekarok közül.

A fentiek alapján továbbra is fennáll kérdés, hogy mi az, ami miatt mégsem igazán tudtam megkedvelni elsőre ezt a csapatot. Nos, hiába a könnyen megjegyezhető gitártémák és a változatos dobjáték, sajnos a technikás elemek sokszor teljesen véletlenszerűen, olykor erőltetetten követik egymást, kevés az átkötés, sok dal inkább jó death metal témák egymásra pakolásából áll, és emiatt ezek a tételek sokszor elvesztik a koherenciájukat. Természetesen akad kivétel (mint például a Mall Monster vagy a záró Such a Savior, Such a Saint), de sajnos a lemez nagy része inkább az előbbi állításom erősíti. Ráadásul a számok átlaghosszúsága is 5 perc felett van, ami ennél a stílusnál különösen fárasztó lehet, különösen, ha kevés a fogódzó. A csapatot persze megmenti az, hogy azok a riffek, témák, ötletek, amiket megírtak, könnyen memorizálhatóak, színvonalasak, az átlagos death metaldömpingből gyakran kiemelkednek, de úgy vélem, hogy a dalíráson van még mit csiszolni.

Ha azt vesszük, hogy ez egy debütálás, és a csapat még láthatóan keresi az útját, akkor ez egy átlagból kiemelkedő anyag, ami okot ad a reménykedésre. Rengeteg jó téma található a lemezen, ami miatt tényleg nem vehető átlagos death metal albumnak, de sajnos rányomja a bélyegét a zenére az, ami a borítón is látszott: érződik, hogy tágítani akarják a határaikat, minél merészebben és sokszínűbben előadni azt, esetleg szokatlan módon, de a célzott eklektikusság helyett néhol inkább a kapkodás érződik. A matekosabb death metalt kedvelőknek azért érdemes belefülelni a Dying Breed-be, hátha kedvükre való, véleményem szerint – bár van a Coathanger Abortionben potenciál – még korai volt leigazolni ezt a csapatot.

Tracklist:

1. Leaves
2. Dying Breed
3. Mall Monster
4. Slowly Rotten Away
5. Down The Unknown
6. The End Result
7. Feast Of The Dead
8. The Last One
9. Such A Savior, Such A Saint

Pontszám: 6.5

Kapcsolódó cikkek

A Coathanger Abortion bemutatja új számát

KMZ

A Coathanger Abortion június 2-án kiadja Observations of Humanity című anyagát a Comatose Music gondozásában

KMZ

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Elfogadom Részletek