Kiadó: Music By Mail
Weboldal: www.thecoldrush.de
Kiadás éve: 2009
Stílus: Industrial / Gothic metal
(scroll down for English Version)
A német banda – Klaus Lange (ritmus és szólógitár), Martin Alexy (gitár), Ralf „Ramirez” Reiche (basszusgitár, szintetizátor, programok), Sebastian Müller (ének), Stephen Lanzl (dob) – alig három éve alakult. Leginkább a ’90-es évek industrial/elektro/metal vonala volt hatással zenéjükre, amit némi gothic metal fűszerezéssel tálalnak. Hatásként a Ministry/Die Krupps/London After Midnight zenekarokat tudnám felhozni, de természetesen nem egy plágiumbandáról van szó.
A nyitó Der Beginn egy alig félperces intro, amit némi programmal és minimális hangeffektekkel hoztak létre – egy ilyen lemezhez ez illik is. A Daily Crime erőteljes hangzással indít, az énekes hol mélyebb, hol finomabb hanggal operál a klasszikus alapokat nem nélkülöző zenei részekre. A verze egy szimpla, de erőteljes gothic metal alap, ami fel van dúsítva különböző szintetizátor és más program effektekkel, a refrén pedig súlyosabb témával emelkedik ki.
A The Moche már intenzívebb zúzással kezd, itt jobban kiütközik az industrial vonal hatása, bár a gothic metal elemek is ugyanúgy jelen vannak. A finomabb részek inkább a félelmet és a hidegséget fejezik itt ki, az erőteljes impulzusok, pedig mintegy a lélek katarzisát szimbolizálják.
A Fields Of Glass effektjei néhol a szinti pop felé kacsintgatnak, de azt ezt követő szerkezeti felépítés már sokkal dinamikusabb, bár itt már vannak gyengébb részek – számomra kissé összecsapottnak tűnik ez a track, persze ízlések és pofonok. Alapjában véve jól szólal meg minden, nem lehet sem az énekre, sem a hangszeresekre panasz, de nem minden esetben jó az egyszerű alapokat használva túl sokszor megtörni a szám vonalát.
A Relation (With A Lie) már egy jelentős dominanciával bíró elektro szám inkább, amit akár egy London After Midnight albumon is el tudnék képzelni. Itt igen erőteljes a gothic metal hangulati világa is, bár főképp a programok és a szintetizátor az alap, amire felépül némi karcos gitárral, morbid énekkel és kemény ritmusszekcióval az egész kép. A Trust No One egy húzósabb dal, bár igaz, ami igaz, itt kissé gyenge a dolog. Nagyon sablonos, nagyon egyfajta hangulatot árasztó, amitől nem lopták a srácok a szívembe magukat, mert az előző számokon érezhető, hogy tudnak ők jobbat is. Itt is megvannak az ötletes részek, de inkább egy rádióbarát sláger lett belőle, mint egy igazi, ütős nóta.
A The Age I Wee igazi metal riffekkel nyit, nyers, elven erő, bár a szintetizátor nem elég hangsúlyos, az alapok ettől függetlenül még karcosak. Kissé gyenge ez a szám is, a szerkezetéből hiányolok egy kis dinamikát, mert így a húzóerő bizony visszaesik. A refrénen is lehetett volna még csiszolni kissé, bár a szóló határozottan jót tesz neki. A lezárását túl korainak érzem, ebből a témavilágból sokkal többet ki lehetett volna hozni.
A Karmageddon visszatér az elektro alapokkal megspékelt gothic metal világában – súlyos, komor témák elevenednek meg, igazán kifejező a hangulat. Dinamikus, jól megkomponált darabot raktak össze a srácok, bár lehetett volna itt is hosszabb a dal szerkezete, úgy érzem, nincs elég ideje kibontakozni rendesen egy-egy jó ötletnek, egy-egy komplett dalnak a három-négyperces idő alatt.
A Warstomp finom énekhangjai után hirtelen elborul a dal, és egy kísérletezős stádiumba érkezik, ahol mindenféle hangulat váltja egymást. A süppedések, bepörgések, és a keményen odatett súlyos riffek egy meghatározó dalt alkotnak, sőt, itt lehet igazán először érezni azt az egyedi hangulatvilágot, amely valószínűleg a későbbiekben is felbukkan majd a zenekar lemezein.
A Mental Initiation egy átvezető track tulajdonképpen, amely csak effektekből áll, nyugodtan nevezhetjük egy sima kis intronak, amelynek a következő, Mental Penitentiary című dal az egyenes folytatása, immár teljes hangszerelésben megszólalva. Kissé fura itt az ének és a zene harmóniája, össze is fonódik, és nem is, a szaggatott ritmusképletek, az ezzel kiváltott hangulat egy képlékeny, mégis bizonyos kereteken belül mozgó képi világot is létrehoz. Szintén egy metalorientáltabb szerkezettel találkozhatunk, erős hangokkal, dinamikus, kísérletezős játékkal, nehéz is beilleszteni az eddigi keretbe.
Összességében nézve első anyagnak megfelel a banda korongja, de több munkával jobb lehetett volna a végeredmény. Ötletesnek ötletes, és jó úton indultak el, reméljük a legjobbat, bár a stílus rajongóinak azért nyugodt szívvel ajánlom.
—————————
ENGLISH VERSION:
This German act – consisting of Klaus Lange (rhythm and solo guitar), Martin Alexy (guitar), Ralf „Ramirez” Reiche (bass, synth, programming), Sebastian Müller (vox), Stephen Lanzl (drums) – was formed just three years ago. For the most part, the influence of 90’s industrial/electro/metal can be felt on the music, spiced with some gothic influence. Maybe I could name Ministry/Die Kruups/London After Midnight if we speak about influences, but they are not plagiarizing those mentioned bands.
The opener Der Begim is a half-minute long intro with some programmed themes and effects – it fits this kind of album. Daily Crime starts with powerful sounds, and the vocalist brings both deeper and finer voice upon the music based on classic parts. The verse is a simple yet powerful gothic metal base, tuned up with some synth and effects, and the chorus stands out with its heavy theme.
The Moche starts off with more intense stuff, here the influence of the industrial line can be felt more though there are some gothic elements here too. The finer parts express fear and coldness, while the powerful impulses kind of symbolize the catharsis of the soul.
The effects of Fields Of Glass flirts with synth pop, but the structure after that is more dynamic, however, there are some weaker parts here – to me, the track seems to be a bit rushed, but that’s just my personal opinion. Basically, everything sounds good, I can complain neither about the vocals nor the instruments but I guess it”s not always good to break the line of the tune too many times using simple basics.
Relation (With A Lie) has significantly dominant electro themes, I could also imagine this one on a London After Midnight record. Here, the gothic metal influence is rather strong though the track is based mainly on programming and synth, using harsher guitars, morbid vocals and hard rhythm section. Trust No One is a catchy one, but, to tell the truth, it’s rather weak. It’s very stereotyped, with one mood only, and with this, they did not get closer to my heart because with the previous song they showed that they’re able to achieve much more… Here there are also creative ideas but it turned out to be a radio-friendly hit song rather than a real, kicking track.
The Age I Wee opens with real metal riffs. It’s raw, alive power though the synth could have been more dominant. In spite of that, the base is quite harsh. This song is also a bit weak, I miss some dynamics from its structure since the driving force gets decreased. They could also have worked on the chorus a bit but the solo is fairly good. And the ending part is also a bit early I think they could have brought much more from this piece.
Karmageddon returns to the world of gothic metal spiced with electro themes. The themes are heavy and grave, it’s quite expressive. It’s a dynamic and well-composed song, although the whole thing could have been longer. There’s not enough time to fully exploit all themes during 3-4 minutes.
Warstomp, after fine vocal themes, suddenly turns to an experimental stage with all kinds of mood after each other. This makes the whole thing special and that’s where we can feel their unique world that will also presumably resurface on their future records, too.
Mental Initiation is an interlude, consisting of effects exclusively, we can also name this a simple intro, introducing the next one, Mental Penitentiary. The harmony of the music and vocals is a bit strange here, they’re both woven together, and not; the staccato rhythms and their mood create a sort of ductile, yet mobile soundscape. It’s also a more metal-oriented structure with powerful sounds, experimental play, and it can hardly be inserted into the framework formed by the previous songs.
All in all, this record is okay as a debut, but, with more work, the result could have been better. It’s creative, they’re on the right path, and we hope for the best though I can recommend this to the fans of the genre.
Tracklist:
1. Der Beginn
2. Daily Crime
3. The Moche
4. Fields Of Glass
5. Relation (With A Lie)
6. Trust No One
7. The Age I Wee
8. Karmageddon
9. Warstomp
10. Mental Initiation
11. Mental Penitentiary