CONCEPT INSOMNIA – Perpetuum Mobile

Kiadó: Evil Eye

Weboldal: www.concept-insomnia.de

Kiadás éve: 2010

Stílus: Progressive metal

 

 

 

A Concept Insomnia a színtértől szokatlan módon fehérbe csomagolta bemutatkozó lemezét, előre mutatva, hogy képesek átlépni a bevett szokások sémáján. Így nyitottan közelíts felé, vagy távozz!

A csapat 2004 óta létezik, pár demófelvétel és koncert után jutott el idáig, hogy itt foghatjuk kezünkben a Perpetuum Mobile-t. (Pedig milyen régóta szerette volna a titkát megtudni az ember!) Háromnegyed órában és 10 dalban előadott, progresszív köntösbe bújtatott zenei kavalkádot. Nehéz megfogni, melyik kategóriába is passzírozhatnánk be. Minden hallgatással más-más elemek másznak a fülünkbe. Hangulattól függő, mikor melyiket érzi az ember erősebbnek.

Két énekstílussal dolgozik a csapat, amit mellesleg hárman adnak elő. Lucas Hoffmeister tiszta hangja vezeti az egész zenét, aki e mellett, még a billentyűs aláfestésért és futamokért is felelős. Megvan hozzá minden tehetsége, széles skálán mozog előadása, mindeközben nem érezni erőlködést torkában. A klasszikus rocktól kezdve a progresszív metalon át a modern metalig, sok mindent megidéz hangja és stílusa. Ezek felismerését néha finom effektek nehezítik. Meg kell valljam, a hozott dallamoknak is köszönhetően néha bizony poposnak tűnik.

A másik stílust David Gahl gitáros és Philipp Stroh basszusgitáros képviseli. Ez néha gonoszkásnak tűnő dallamos hörgés. Direkt nem írtam death metalosat, mivel a zenei közeg miatt ez egyáltalán nem jut eszembe róla.

Akkor már említsük meg Jens Felten gitárost és Mike dobost is. A zenekar történetet böngészve feltűnik, hogy míg a többi poszt stabil, addig dobosból jó párat elfogyasztottak. Legalábbis ez már a hatodik név, akivel találkozom.

Hallani lehet, hogy minden zenész érti a dolgát, és a dalszerzői képesség sem kerülte el a csapatot. Nem bevett sablonokban gondolkoznak, szabadjára engedett fantáziával fogalmazzák meg, számukra mit jelent a progresszivitás. Hatásaik nyilván valóan felismerhetők, de olyan jól sikerült ezeket bedolgozni az anyagba, hogy egyáltalán nem zavaróak. A dalok pár hallgatás után kibontakoznak, és bizony fogósnak bizonyulnak. A hangszeres tudás villogtatása nem kerül előtérbe, szerintem kicsit több villogást elbírt volna az anyag.

Több kiemelkedő szerzeményt meg lehetne említeni. Minden dalban akad valami érdekesség, ami felhívja magára a figyelmet. A Bloodline agresszív, de ugyanakkor fogós nagy ívű dallamvezetésével, a 24h felelgetős verzéjével. Akadnak meglepő megoldások, mint a Last Breath on Earth, melynek kezdése elektronikus zenére utal, sőt ez a hatás visszaköszön a refrénben is, csak más zenei környezetben. Bátor húzás. Abszolút sláger a Mountains Falling, kellemes akusztikus szólójával. Akár rádióban is el bírnám képzelni. Itt elértünk ahhoz a ponthoz, ami végig zavart az albummal kapcsolatban, és hiába a jó teljesítmény és remek dalok, mégsem tudok maximális pontot adni rá. Az agresszív megközelítés ellenére sokszor populárisnak tűnik a lemez. Minden hangszer a helyén van, a szólók is metalra utalnak, mégis ez az érzésem. Lehet, persze, hogy velem van a baj, én vagyok, aki nem bírja azt a bizonyos ugrást megtenni. Ez bizonyos is, de értékelem a zenei teljesítményt, bár ez a lemez nem nekem szól.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Frost
2. Bloodline: Sealed
3. 24h
4. Mountains Falling
5. Chapter One
6. Rotten Crown
7. DeadHead Symmetry
8. Miles To Go
9. No Words
10. Last Breath on Earth

Pontszám: 7.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár