Kiadó: Deathwish
Weboldal: myspace.com/converge
Kiadás éve: 2011
Stílus: Hardcore / Punk / Metal
Brief Sum: Pefect studio work of two hc/punk band, it’s only a simple style excersise.
A Converge 2009-es Axe To Fall lemezének kiadása óta szinte megállás nélkül járja a világot és kápráztatja el egyre nagyobb számú közönségét kaotikus fellépéseivel. A júniusban kiadott Split a Dropdead zenekarral egyáltalán nem lepett meg, ugyanis jó másfél éve nem adtak ki semmilyen hangzóanyagot, ami lássuk be elég nagy űrt hagyott maga után a színtéren. Egy Converge kiadvány mindig eseménynek számít, és nagy port kavar az underground zenei szférában, tekintve, hogy a metal színtéren ugyanúgy megtalálhatóak a rajongóik mint hardcore körökben. Én magam is örültem, hogy végre hallhatok valami frisset az egyik kedvenc bandámtól így 2011 nyarán, a végeredmény azonban felemás érzéseket keltett bennem.
Az első szembetűnő dolog, hogy mindössze kettő darab szám szerepel a közös cd-n, egy a Convergetől, egy pedig Dropdeadéktől. Ekkor már kicsit húztam a számat, hogy akkor most tényleg volt-e értelme két szám kedvéért stúdióba vonulni. A Runaway című Converge szám természetesen hozza a színvonalat, nem kevés visszanyúlással a gyökerekhez, iszonyat gyors tempóval, és szétforgácsolt, disszonáns gitártémákkal ahogy azt kell. Valóban jó kis szerzemény ez, és szívesen meghallgatom egymás után jópár alkalommal, de valahogy mégsem az igazi. A minőség a hangzást és a dalt tekintve is száz százalékos, de egy lemezen biztos nem a kedvenceim közé sorolnám. Írtak ők már annyi zseniális számot amire azért fölkapja az ember a fejét, de efelett azért könnyen átsiklanék. Messze nem tükrözi a bandában rejlő óriási potenciált és muzikalitást. Egy gyors, brutális szám úgy ahogyan csak ők tudják prezentálni, de semmi több.
A Dropdead Path Of Glory című számától abszolút nem vagyok elájulva, egyszerű punk téma mindenféle egyéniség és egyediség nélkül gyorsan ledarálva, kicsit talán koszosabb hangzással mint azt megszoktuk. Ha már itt tartunk a felvétel újfent zseniális, hiszen Kurt Ballou stúdiójából került ki az anyag, a színvonal tehát garantált. A maszterelést az a John Golden végezte aki már a Neurosis és a Melvins zenekarokkal is dolgozott, tehát nagyon mar az anyag. Kár, hogy a két szerzemény most valahogy nem lett kiemelkedő.
Tracklist:
1. Runaway
2. Path of Glory