„Gótikus végállomás: régi utak, új gödrök.”
A német Crematory immár több mint három évtizede stabilan jelen van a gótikus metal színtéren. A kilencvenes évek elején a Paradise Lost és a Type O Negative által kijelölt ösvényt követve indultak el, sajátos doom/gothic/death metal keverékükkel gyorsan nevet szereztek maguknak – különösen a Tears of Time (1995) slágerrel, amely máig meghatározó pont a karrierjükben. Bár a zenekar saját magát a „német gothic metal élcsapatának” tartja, ezt a státuszt manapság egyre többen kérdőjelezik meg – és nem alaptalanul.
2025-ben eljutottunk a tizenhetedik stúdióalbumhoz, a Destination-hoz, amely – bár nem hoz radikális újdonságokat – a zenekar eddigi irányvonalait elegyíti, újraértelmezi, és néhol meglepően friss megoldásokkal is szolgál. A promószöveg visszatérést ígért a zenekar melodic/death metal gyökereihez, ám a valóságban egy sokkal biztonságosabbnak látszó, önismétlő anyagot kaptunk.
Zeneileg otthon, stílusban úton
A zenekar alaptagjai – Felix Stass énekes, valamint a Jüllich házaspár (Markus dobosként, Katrin billentyűsként) – máig aktívak, és hozzájuk csatlakozott Rolf Munkes /2015/ gitáros (ex-Majesty, ex-Tony Martin), aki egyben az album hangmérnöke és producere is, illetve az új basszusgitáros Oliver Revilo /2024/.
Az új lemez hangzásvilága az eddigi életmű jól ismert elemeiből építkezik: az ipari metal zakatolása, a szimfonikus gótika romantikája, a halálmetalos mélységek és az elektronikus hatások most is jelen vannak. Ugyanakkor Destination talán az egyik legpopulárisabban megközelíthető Crematory-album: fülbemászó refrének, lendületes szerkezetek és egységes megszólalás jellemzik, még ha a dalok egy része kiszámítható is.
A címadó „Destination” klasszikus kezdés: váltakozó hörgés és tiszta ének, menetelős riffek, valamint egy hangulatos instrumentális rész, amely egy kísértetkastély atmoszféráját idézi. Hallunk benne egy jól eltalált instrumentális részt, de a végeredmény egy Rammstein-paródia death metalos díszletek között.
A „The Future Is A Lonely Place” a giccs határát súrolja, mégis működik – erős dallamvilága és nosztalgikus hangulata miatt az album egyik csúcspontja. Ezzel szemben a német nyelvű „Welt aus Glas” kissé súlytalan, és bár a zenekar korai korszakát idézné, nem tud maradandót nyújtani.
A lemezen található feldolgozás, a „My Girlfriend’s Girlfriend” (Type O Negative) egyszerre tiszteletadás és stílusgyakorlat, ahol vendégként Michelle Darkness (End Of Green) is szerepel. A vokál némiképp mesterkélt, de a hangszerelés korrekt. Az eredeti dalhoz képest hiányzik az az irónia, dekadencia és az igazi karizma, amit Peter Steele bandájának nagyon is sajátja volt.
Új színek és visszatérő minták
Az album második felében érezhetővé válik egyfajta formai egyhangúság, amit csak néhány emlékezetesebb pillanat tör meg. A „Days Without Sun” elektronikus hatásai és energikus refrénje kiemelkedik, igazi meglepetés, míg a „Deep In The Silence” kezdetben már-már szándékolatlanul komikus, de végül mégis meggyőzővé válik. A „Banished Forever” korrekt darab, jól eltalált refrénnel és hangulatos háttértextúrákkal.
A „Ashes of Despair” különösen érdekes: míg szövegileg sötét és lemondó, zeneileg egy klasszikus power metal hangulatot hoz, szinte ellentmondva saját témájának. Ezzel szemben a „Toxic Touch” és a másik német nyelvű dal, a „Das Letzte Ticket” inkább kitöltő számoknak hatnak – nem rosszak, de nem is hagynak mély nyomot.
Végállomás? Talán csak egy újabb állomás
A Destination nem a zenekar legerősebb anyaga, de egyértelműen tartalmaz olyan elemeket, amelyek a Crematory rajongók számára örömtelivé teszik a hallgatást. Van itt némi önismétlés, néha túlzásba vitt pátosz, sőt, kissé bugyuta szövegek is, de ezek mind a zenekar sajátos „kultikus bájának” részei. Aki ezt érti és elfogadja, annak ez az album is sokat fog adni.
Összegzésként: a Destination egy nosztalgikus, de frissen megszólaló anyag, amely újra megerősíti, hogy a Crematory továbbra is a saját útját járja – egy kissé poros, de szerethető ösvényen. A zenekar – ha nem is világklasszis – biztos pont marad a gótikus metal színpadán, legalábbis a német közönség számára, ahol továbbra is a legnagyobb sikereiket érik el.
(Kiemelkedő dalok: „The Future Is A Lonely Place”, „Days Without Sun”, „Banished Forever”)
(Felejthető: „Welt aus Glas”, „My Girlfriend’s Girlfriend”)
Kiadó: Roar / Rock of Angels
Kiadás éve: 2025
Stílus: Industrial / Gothic Metal
Web: facebook.com/crematory.de
Tracklist:
- Destination
- The Future Is a Lonely Place
- Welt aus Glas
- My Girlfriend’s Girlfriend (Type O Negative cover)
- After Isolation
- My Own Private God
- Days Without Sun
- Deep in the Silence
- Banished Forever
- Ashes of Despair
- Toxic Touch
- Das letzte Ticket
Pontszám: 7