Kiadó: Candlelight Records
Weboldal: www.crionics.rockmetal.pl
Kiadás éve: 2007
Stílus: Black / Death / Industrial
A Crionics egy tíz éve működő lengyel együttes, jelen kritika tárgya pedig harmadik albumuk. Ironikus módon, akik ismerték a banda munkásságát, többnyire jól sikerült Behemoth klónként könyvelték el, jóllehet ez a címke egészen mostanáig nem volt igazságos. „Human Error: Ways To Selfdestruction” c. debütalbumuk kellemes billentyűfutamokkal megspékelt, erőteljes, bár némiképp kiforratlan black/death metált rejtett. Érezhetően fejlődtek 2004-es Armageddon’s Evolution lemezükre: változatosabbak, emlékezetesebbek lettek a dalok, ugyanakkor erősödött az addig is meglévő Emperor hatás, és a zene csakugyan emlékeztetni kezdett az ezredforduló környéki Behemothra, jóllehet annál black metálosabb volt.
Ami viszont ezen az albumon folyik, az már valóban szemérmetlen Behemoth-worship. Szóval túlzott eredetiséget ne várjon senki, de ettől még nagyon tökös lemezt raktak az asztalra. A lemez durvább lett elődeinél, és a black metál hatások tovább gyengültek. A szintetizátor szintén háttérbe szorult az előző két albumhoz képest. Még a gitáros/énekes Waran vokalizálása is erősen emlékeztet a Behemoth frontember Nergal hangjára: a hörgés és a száraz bömbölés ama sajátos keverékéről van szó, amely egyébként is egyre divatosabb a lengyel death metál együtteseknél. Szintén új elem a korábbi albumokhoz képest, hogy egy kis futurisztikus elemet is belecsempésztek a dalokba. Nem kell megijedni, ez helyenként előbukkanó, nagyon mérsékelt elektronikát jelent, amely színesíti a dalokat, de szó sincs arról, hogy a Crionics experimentális irányba fordult volna. A zenészekre nem lehet panasz. A dobos szinte végigblastolja az albumot, amit én egyébként egyáltalán nem bánok, de a lassabb részeknél is kiváló teljesítményt nyújt. A gitárosok remek dallamokat hoznak, a riffelés azonban néha már annyira Behemoth-os, ami el tudom képzelni, hogy egyeseket zavarhat. Kísértetiesen hasonlóak a zenei megoldások, pl. a szaggatott, „félbehagyott” témák, amelyeket folyamatos duplázás kísér. Aki egyszer is hallotta a legújabb néhány Behemoth albumot, egész biztos tudja, miről beszélek. Szólókat nem igazán hallani, de nem is hiányoznak. És mindeközben folyamatosan kísér a szintiszőnyeg, csöppet sem véve el a zene keménységéből.
A lemez érdekessége, hogy míg a legtöbb albumon az elejére pakolják a húzódalokat, itt egyenletes a színvonal. Annyi figyelhető meg, hogy a lassabb, dallamosabb nóták inkább az album második felére esnek, ezek azonban semmivel sem gyengébbek, mint a megelőzők. Itt található a Humanmeat Cargo, az egész album legerősebben megelektronikázott nótája. Az elektronikus részek nagyon jók lettek, teljesen beleillenek a szám hangulatába. Ezt követi az akusztikusan indító Outer Empire, amelynek eleje akár egy újabb kori Dimmu albumon is elhangozhatott volna. Még egy dalt említek: a Frozen Hope-ot, ebben ugyanis 1:12-nél akkora Morbid Angel nyúlás van, mint egy ház. Nem vagyok benne teljesen biztos, de azt hiszem, a Summoning Redemptionben (Gateways to Annihilation album) találkoztam már egy nagyon hasonló riffel. Ettől eltekintve a nóta király. Van egy viccesebb, tökéletesen stílusidegen „lopás” is, bár ez már tényleg csak véletlen egyezés lehet: a When the Sun Goes Out szintitémája megegyezik a Crematory „Take” c. számában hallhatóval.
A hangzás bivaly; az eddigi albumokkal sem volt gond e téren, de a Neuthrone-ba hallhatóan sok pénzt és energiát öltek. Meg is lett az eredménye, a zene tökéletes egységet képez a hangzással. Nem az eredetiség hiánya miatt nem adok maximum pontszámot, hanem mert ha a Behemoth 2004-es Demigodja tízest érdemel, akkor a Neuthrone arányosan kilencest. Így is nagyon erős album. Behemoth (és persze Crionics) fanoknak kötelező, de mindenkinek, aki szereti a modern, nem vegytiszta death/black metált, erősen ajánlott.
Tracklist:
1. New Pantheon
2. Arrival 2033
3. Neu.Throne.Aeon
4. Superiors
5. Hell Earth
6. Humanmeat Cargo
7. Outer Empire
8. Frozen Hope
9. When The Sun Goes Out…