Kiadó: Century Media Records
Weboldal: www.crowbarmusic.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Sludge metal
Brief Sum: Flawless Crowbar essence, the kings of sludge didn’t make a mistake. One of the best materials of the year.
Kirk Windstein a Crowbar főnöke mozgalmas egy évet tudhat maga mögött, ami 2010-et illeti. Emberünk elkészítette a második Kingdom Of Sorrow korongot, turnézott anyazenekarával, közreműködött a Down cd/dvd megjelentetésében, megjárta az elvonót, tehát nem unatkozott. Mindemellett az új Crowbar lemezt is megírta, amely február elején kerül a boltok polcaira.
Noha az előző Lifesblood For The Downtroddenen Rex Brown bőgőzött és Craig Nunenmacher dobolt (ő játszott egyébiránt a bemutatkozó Obedience Thru Sufferingen, az áttörést hozó Crowbaron és a Time Heals Nothingon) immár öt éve változatlan ritmusszekciót üdvözölhetünk a csapat soraiban, melyet Patrick Bruders basszusgitáros és Tommy Buckley dobos alkot. Nevezett úriemberek nem kezdők a szakmában, lévén olyan kult alakulatokban voltak érdekeltek, mint a Goatwhore, az Outlaw Order (Pat), a Soilent Green, a Christ Inversion, a Drip és a Graveyard Rodeo (Tommy). A másodgitárosi posztot Matthew Brunson tölti be, aki a Shedding Old Skin tagja illetve a Kingdom Of Sorrowt koncertjei alkalmával basszusgitáron segíti ki. Aki ismeri, kedveli a banda eddigi alkotásait, tisztában van múltjukkal, nyugodtan elindulhat a legközelebbi lemezbolt felé, hogy beszerezze az új albumot. Egy-egy új Crowbar alkotás nem igényel túl sok bemutatást, nem lehet a végtelenségig elemezni, a csapat fanatikusai úgyis tudják mit kapnak a korongtól. Mázsás, ólomsúlyos riffeket, itt-ott dallamokat valamint Kirk jellegzetes, összetéveszthetetlen hangját.
Minden kétséget kizárólag, az új anyag, amely a kilencedik a sorban, a változatosság jegyében íródott, a 12 dal között nem találunk két egyformát. Lelövöm a poént: hibátlan lett a Sever The Wicked Hand. Semmiképpen sem lebecsülve a csapat eddigi produktumait jelentem ki teljes felelősségem tudatában, hogy a lemez az Odd Fellows Rest óta a legjobb Crowbar matéria. A dallamokkal operáló, nyitó Isolation (Desperation) megadja az alaphangulatot és innentől kezdve nincs megállás. Gyors, hardcore-ban áztatott részek bújnak meg a címadó darabban, ahogy a The Cemetery Angelsben is, de ez utóbbiban a lendületet egy nyakszaggató doom riff-fel törik meg. Tradicionális doom témák érhetők tetten a Liquid Sky And Cold Black Earth-ben, a Let Me Mourn epikus megközelítése révén a Solitude Aeturnust juttatta eszembe, az As I Become One pedig dallamaival hívja fel magára a figyelmet. Dallamosságából kifolyólag a Cleanse Me, Heal Me a korong legfogósabb tétele, míg az Echo An Eternity-ben –nem meglepő módon- a Down hatása nyilvánul meg. Másodízben a zenekar történetében, egy csodaszép, szomorú hangulatú, zongorával, akusztikus részekkel színezett instrumentális felvétel is helyet kapott a lemezen A Farewell To Misery címmel, amely után a Protectors Of The Shrine Trouble-t idéző, zakatolós riffekkel kezdődik és vált jellegzetes Crowbar tételbe, mintegy ellenpontozva az előző dalt. Nem véletlen a Kirk jobb kezére tetovált St. Vitus logo, ugyanis az utolsó Symbiosis a St. Vitus/Pentagram fémjelezte ős doomhoz való kötődést szimbolizálja, fejezi ki. Azt meg már mondanom sem kell, hogy a hangzás rettentő tömény és súlyos, olyan, amilyet egy Crowbar lemeztől elvár az ember.
Nem tudom, hogy Kirk milyen állapotban volt illetve van jelenleg, egy biztos, nagyon erős, egységes színvonalú korongot készített társaival. Vitán felül áll, hogy év végi listám első öt helyezettje között mindenképpen ott lesz a Sever The Wicked Hand.
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Isolation (Desperation)
2. Sever The Wicked Hand
3. Liquid Sky And Cold Black Earth
4. Let Me Mourn
5. The Cemetery Angels
6. As I Become One
7. A Farewell to Misery
8. Protectors Of The Shrine
9. I Only Deal In Truth
10. Echo An Eternity
11. Cleanse Me, Heal Me
12. Symbiosis