CRUCIFYRE – Infernal Earthly Divine

Kiadó: Pulverised Records

Weboldal: myspace.com/crucifyre

Kiadás éve: 2010

Stílus: Death metal

Brief Sum: Raw and powerful album from the world of the ’80s, walking on the road of heroes like Bathory, Venom, Possessed. If you don’t have the bakelite player with you to check on the original bands, just listen to Crucifyre’s CD.

 

Gyerünk vissza az időbe! Megint a sokszor szajkózott 80as évek a cél. Persze az emlékeket az idő kissé megváltoztatja, de az biztos, hogy érdekes dolgok történtek akkoriban. A nyugati mozikban olyan filmek borzolták a kedélyeket, mint a Halloween, Péntek 13, A texasi láncfűrészes mészárlás. A metal zenei életben pedig olyan csapatok tűntek fel, mint a Venom, Bathory és Possessed. A sátán nyíltan bekerült a dalszövegekbe. Mondhatni, hogy a világ szinte izzott az ördögtől. Pár ember akkoriban rendesen elvesztette a fejét, de ebbe most ne menjünk bele.

A 2006-ban alakult Crucifyre nevű svéd formáció is ebben a kavalkádban kíván megmártózni. Visszahozni a kissé őrült sátánista, apáca-erőszakolós, pap-pukkasztó dalszövegeket. Mondjuk ezek máig nem tűntek el, csak megfakultak. A hagyománytisztelő nyers és ugyanakkor erősen szőrös hangzás létjogosultságot ad eme fertőnek.
Érdemes elidőzni a borítón, ami vizualitásban inkább a későbbi black vonalat idézi, de előrevetíti a poklot, amit a lemez magában foglal.

A kezdés rövid intró után robban az arcunkba. A tömör gitárszőnyeg és a zakatoló verze, kiegészülve a kissé érdes, de érthető szövegmondással, a Sodom legjobb pillanatait idézi. Szinte már más refrént üvöltenénk rá. A sebességet megfejelik egy kis dobszólóval, kapkodósan, de ez illik ide.
Akadnak itt bőven emlékezetes pillanatok. A legnagyobb slágert, ha nevezhetjük így, a Hellish Sacrifice képviseli. Hét percével a leghosszabb tétel, de nem csak ezzel hívja fel magára a figyelmet. Zongorás női énekkel kezd, sejtelmes horrorfilmes módra. A verze komótosan dübörög, de a refrénre odalép a csapat. Hatalmas lehet ez a nóta koncerten! Szinte látom az őrjöngő tömeget és az első sorban állók hajlóbálását!
A Witch Hammer egy igazi evil rock’n’roll, csakúgy mint az elejéről a Kiss the Goat. Az első Bathory stílusában fogant dalok ezek. Többet nem is kell mondani. A Thessalonian Death Cult-ban, mintha egy kicsit kifacsart Season int he Abbys-t hallanánk. Hasonló a nóták felépítése. Ha már itt tartunk az ..of Hell kezdése hatalmas Venom utánérzés. Aztán rendesen odalépnek neki, szinte összeszakadnak a hangok. A folytatásban pedig egy kis ős Metallica múltidézésre hívnak a kezdő hangok.

A dalok nincsenek túlbonyolítva, egyszerű direk témák sorakoznak. Igazából nincs semmi új, amit már ne hallottunk volna, és az ismert durva dolgok most már nem ütnek annyira, mint annak idején. Tisztességgel megcsinált lemez és koncerteken hatalmas siker lehet, hiszen tipikusan élőben ütős dolgokról van szó. A dalok hatására, kedvem támadt az első Bathory lemezhez, és bizony hallgatása közben meg kell mondjam a Crucifyrehez képest sokkal ütősebb, lendületesebb volt. A különbség abból adódhat, hogy a Bathory akkoriban a környezteti hatások miatt született, ez meg nosztalgiából.

Tracklist:

1. Born Again Satanist
2. Kiss The Goat
3. Hellish Sacrifice
4. Majestical/Sadistical
5. Witch Hammer
6. Thessalonian Death Cult
7. …Of Hell
8. Hail Satan
9. The Fetching

Pontszám: 8

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár