Kiadó: –
Weboldal: http://cryptopsy.ca/
Kiadás éve: 2012
Stílus: Technical Death metal
Brief Sum: I hope the Canadians still have fans around who will give them one more chance and though there is a pinch of goddwill in my rating, Cryptopsy is a well done stuff.
Az, hogy brutális technikás death metal egyik legnagyobb legendája a kanadai Cryptopsy mennyire járatta le magát az ezelőtti enyhén félresikerült „The Unspoken King” lemezzel azt döntse el mindenki saját maga. A tények viszont azt igazolják, hogy enyhén szólva sokaknak kifordult a gyomra a már említett korongtól, és az azzal együtt érkező modernkedős vonaltól. Félő is volt, hogy ezek az események rányomják a bélyeget a zenekar tevékenységére, hogy nem lesznek képesek újra a jó irányba terelni a banda szekerét. Az egyetlen megmaradt eredeti tag Flo Monuier dobos azonban semmit sem bízott a véletlenre és visszahívta a csapatba régi zenésztársát Jonathan Levasseur gitárost akivel a Cryptopsy-ban nem kevés sikereket ért el. Sőt az új lemezt a banda saját nevére keresztelve újból jelezni próbálta, hogy visszatértek az eredeti irányvonalhoz. Ezáltal magam is érdeklődve vetettem bele maga az új mű hallgatásába.
Próbáltam magam elvonatkoztatni mindentől a régi és új élményektől egyaránt. Már ha ez lehetséges egy ilyen kaliberű zenekar kapcsán. Viszont mire lepörgött a valamivel több mint fél órás aprítás elégedetten nyugtáztam, hogy ha nem is egy új „None So Vile” született azért most rendesen odatették magukat a srácok. Modern elemeknek talán csak halványan van nyoma és persze a hangzás az amin hallani, hogy már nem 1996-ot írunk. Ezen kívül azonban ismét elkezdtem élvezni a Cryptopsy által nyújtott zene eszenciát, ami végre az elsöprő tempóban, a tördelt ritmusokban, az éles váltásokba, az agresszióba és a durva vokalizálásban nyilvánul meg. Mind a régi szép időkben. Technikás agyszaggató riffek zúdulnak most a hallgatóra, melyek ólomsúlyú falat képezve szaggatják szét a hallójáratot. A lemez egyébként legerősebb darabja egyértelműen a nyitó „Two-Pound Torch ” jól eltalált váltásaival és riffjeivel. Természetesen a többi témát sem kell félteni bár egy kicsivel több megjegyezhető riff még nem ártott volna. Flo persze most is bizonyítja, hogy nem hiába tartozik a dobosok krémjéhez. Hihetetlen váltásokra, színezésekre képes úgy, hogy közben nem üti szét a dalokat. Matt McGachy is kezd jó frontember lenni, hangja kellő erőt és agressziót sugároz. Tempóban is megpróbáltak változatosan lenni, mindig akad egy-egy kiállás amire az ember felkapja a fejét.
Így összességében egy kerek lemezt tettek le most az asztalra, ami ha nem is lesz klasszikus (már az ember nem is vár el ilyet), azért nagyon kellemes csalódás. Elmondható, hogy ezzel a lemezzel a Cryptopsy visszatért és ha a régi dicsőséget már nem is sikerül visszahozni a rajongók most elégtételt vehetnek. Remélem még nem pártoltak el sokan a kanadaiak mellől és adnak nekik még egy esély. Igaz a pontozásomban egy kis jó indulat is lakozik, de ez mit sem változtat azon, hogy a Cryptopsy egy jól sikerült alkotás.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. Two-Pound Torch
2. Shag Harbour’s Visitors
3. Red-Skinned Scapegoat
4. Damned Draft Dodgers
5. Amputated Enigma
6. The Golden Square Mile
7. Ominous
8. Cleansing the Hosts
