CRYSTALLION – Hundred Days

Kiadó: Dockyard 2

Weboldal: www.crystallion.net

Kiadás éve: 2012

Stílus: Heavy / Power

 

(scroll down for English Version)

 

A bőgős, Stefan Gimpl és a dobos, Martin Herzinger által 2003-ban alapított német csapatnak a 2005-ös Knights Of The Apocalypse: …Nemesis EP óta ez a harmadik komplett albuma. A kiadói infólap szerint a csapat tovább finomította az első két lemezen hallható stílusát, hard rockos elemeket építve melodikus metaljába. A lemez koncepciója Napóleon első száműzetéséből való visszatérésének száz napját öleli fel, hódító tervekkel való útra kelésétől a waterloo-i csatáig, illetve újabb száműzetéséig.

A tengermorajlással és napóleoni monológgal induló szintis intró, a Cloak And Dagger egészen jól vezeti fel az albumot, mely a visszafogott tempójú The Sleeping Giant-tel teszi meg felénk az első igazi lépést. A dal helyenként galoppozós, refrénje szépen ível, zongorás betétje pedig némi rockoperás ízt is hordoz. Ezt a lendületes A Cry In The Night követi, melyet tulajdonképpen együtténeklős, jófajta gitárdallamokkal felvértezett, de extrák nélküli melodic metal slágernek is nevezhetnénk. A Sole Survivors In Ligny elején fura műanyag hangon kopog a pergő, de ezt hamarosan elnyomja a szintén nem a legjobban megszólaló szinti hangja. Ezektől függetlenül a lemez egyik legjobb daláról van szó, király dallamokra épülő briddzsel, igencsak ragadós refrénnel, és a retro hangzású billentyűszóló is eléggé rendben van. Akusztikus balladát ígérően indul másik nagy kedvencem, a Nations Falling, mely egy szellősebb hangszerelésű, hard rockosabb hangvételű, szinte feledhetetlen refrénben kicsúcsosodó, jól felépített dal. Az ezt követő Hougoumont rövid, de tetszetős zongorajátékkal kezd és az átlagosnál dominánsabb billentyűjátékot hoz, refrénje pedig ahogy kell, hasít. Az Under Heavy Fire elején kicsit a csembalót és/vagy 80-as évek popzenéjét juttatja eszembe a szintihangzás. A refrén itt is kellően dallamos, jól megkomponált, a billentyűs betét is kellemes, de valahogy mégsem üti meg a többiek szintjét ez a nóta. Tipikus heavy riffelésre épül a megadallamos We Stand Aligned, melynek zongorás részei 1-1 pillanatra a Savatage-t is megidézik, rövidke szólója pedig a lemez egyik legjobbja. A másik legjobbat a verzéknél szépen lecsendesedő Hundred Days hozza, ugyanúgy, ahogy az újabb adag párpillanatnyi Savatage érzetet is. Epikus, nagy ívű szerzemény. A lemezt a The Bravest Of The Brave zárja, mely egy kesernyés, érzelemdús, zongorás ballada szép kórusokkal, sok-sok emlékezetes melódiával.

Kellemes, dallamorientált metal muzsikát tartalmaz a Hundred Days. Igazából csak a hangzásba tudok belekötni, de az sem tragikus, könnyen megszokható, de azért rögtön érezni, hogy vannak bikább megszólalású lemezek a piacon. Az hagyján, hogy nem dörren nagyot az anyag, bevallottan finomodott némelyest a zene, de hogy az egyes hangszerek sem szólnak úgy, ahogy egy ilyen produkció esetében elvárható lenne, az már kicsit bosszantó tud lenni. A billentyű olykor érdekes, stílusidegen hangszíne is kellemetlen, de ami igazán bántja a fülemet, az a lábdob. Főleg mikor duplázós részek vannak. Túlságosan élesen csattog. De hagyjuk a hangzásbéli hiányosságokat, hisz csupa emlékezetes dal sorjázik a lemezen, melyek megérdemlik a figyelmet, és szinte mindegyik refrénje nehezen feledhető. Bár sok különleges elemet, újdonságot nem hallhatunk, jól felépített, hangulatos, s ennek megfelelően a stílus szerelmesei számára könnyen szerethető az album.

—————————

ENGLISH VERSION:

This is the third full-length album of this German band formed in 2003 by bassist Stefan Gimpl and drummer Martin Herziger since 2005’s Knights Of The Apocalypse: …Nemesis EP. According to the label’s info-sheet the band have refined their genre of the first two albums further, incorporating hard rock elements into their melodic metal. The concept of the record covers the 100 days of the return from the first exile of Napoleon, from conquering plans to the battle of Waterloo, and the next exile.

The synth intro of Cloak And Dagger starting with the murmuring sounds of the sea and Napolenoish monologue introduces the material well, followed by the first real step towards us with The Sleeping Giant with a modest pace. The track is at times gallopping, with its refrain nicely taking up, and the piano part gives a rock opera feel to it. This is followed by the bouyant A Cry In The Night which can actually be regarded as a melodic metal hit song with good guitar riffs. The snare drum knocks strangely in a plastic way at the beginning of Sole Survivors In Ligny but that is soon muffled by the also strange synth. Apart from this, this is one of the best track of the record, with a bridge built on great melodies, absolutely catchy chorus and the retro-sounding keyboard solo is also alright. The other favourite of mine, Nations Falling starts as a promise of an acoustic ballad which is a lightly instrumented, more hard rockish well-written tune with an unforgottable chorus. The following Hougoumont opens with a short but nice piano passage and brings more dominant keyboards and its chorus shreds as it should. The synth sound at the beginning of Under Heavy Fire reminds me a bit of cemballo and/or ’80s pop music. The chorus here is also suitably melodic, well-written, and the synth passage is also pleasant but somehow the standard does not reach that of the other songs. The mega-melodic We Stand Aligned is built on typical heavy riffing, the piano parts of which evoke for a moment Savatage too, and its short solo is one of the best on the record. The other best is in Hundred Days turning calmer at the verse, and there’s also a touch of Savatage here. An epic, monumental composition. The closing track is The Bravest Of The Brave, a bitter, emotional, piano ballad with nice choruses and several memorable melodies.

Hundred Days includes pleasant, melody-centered music. I only have problems with the sound but that isn’t too tragic either, you can easily get used to it, but you can feel there are better sounding records in the market. That’s okay that the album didn’t explode that big, and the music is explicitly lighter, but the fact that the instruments do not sound as they should is a bit irritating. The interesting, genre-alien sound can also be unpleasant but the main problem is with the bass drum. Especially the double bass drum. It knocks sharp. But let’s leave the shortages of the sound since there are a lot of memorable song on the album worthy our attention, and almost all the choruses are unforgottable. Although we do not hear too many special element or novel things, the album is well-built, mood and so easily lovable for the lovers of the genre.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. Cloak And Dagger
2. The Sleeping Giant
3. A Cry In The Night
4. Sole Survivors In Ligny
5. Nations Falling
6. Hougoumont
7. Under Heavy Fire
8. We Stand Aligned
9. Hundred Days
10. The Bravest Of The Brave

Pontszám: 8.5

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár