Kiadó: Metal Blade Records
Weboldal: www.cutupofficial.com
Kiadás éve: 2017
Stílus: Death Metal
Brief Sum: Wherever May Rot is the instinctual work of musicians following the path laid out in classical times, with classical arrangements and classical choices of theme.
A nagyrészt ex-Vomitory tagok által alapított zenekar nem sokat ült babérjain, alig két év stúdiómentesség után már itt is a második album. A Forensic Nightmares anno már biztosított afelől, hogy Erik Rundqvist nem kezdett trendi stílusváltásba, hanem lepucolta, megolajozta a fészerben rozsdásodó láncfűrészét, majd beröffentette és emberi húsra éhes fokozatra kapcsolta.
A Wherever They May Rot pont ott veszi fel a fonalat, ahol az első lemez elvarratlanul hagyta. Mindenféle tökölés, intro nélkül csapnak a lecsóba, azonnal szélsebes szerzemény tépi le a hallgató fejét (fültől fülig) a From Ear To Ear dalocskának köszönhetően. Tömény riffek, mennydörgést sápasztó dobmunka. A két hörgő-mester felváltva érkező szövegfolyama újabb és újabb káromlása az emberi létnek. Akárcsak az ezt követő Necrophagic Madness, amely szinte szünet nélkül viszi tovább a nyitó dal tömény agresszióját. Némi relatív fellélegzést csak a Behead The Dead hoz, ráadásul itt hallhatuk először már-már stílusidegen, fület simogató gitárszólót Andreas-tól.
A címadó szerzemény inkább középtempós, mint fékevesztett, ha az arányokat nézzük, éppen jókor érkezik, hogy fogyaszthatóbbá tegye az albumot. A klipes Vermin Funeral is a maga módján „slágeres” vonalat viszi tovább. Headbangelés nélkül csak a feldolgozhatatlan energiákat növeli a hallgatóban. Ha már úgy gondolja az ember, ideje lenne újra magasabb fordulatszámra kapcsolni és már uncsi a szimpla hajlobogtatás, esetleg jól esne szétrúgni a szobát (nappalit), akkor a By Hatred Bound, de még inkább a Psychosurgery segít ebben. Személyes kedvencem az utóbb említett dal. (Raped By The Blade a másik…)
A változatosság jegyében folytatódik a második sorlemez, egyszerre kapunk melódiát és brutalitást, málházós súlyokat és egy hurrikán kedvességével vetekedő táncdalokat. Távol áll tőlem, hogy számonként mutassak be egy lemezt, de most mégis majdnem belefutottam a csapdába. Nem igazán értem a fanyalgókat, hiszen visszafogottan nyilatkozom, ha azt írom, hogy egy tisztességes death metal albumot tett le az asztalra a svéd négyes. Nincs „core”-kodás, szintifutamok, tingli-tangli haverkodás, csak a klasszikus idők szellemét idéző, klasszikus hangszerkezelés példáját mutató, klasszikus témaválasztásban utazó zenészek zsigerből jövő munkája. Egy momentum van, amibe talán bele lehet kötni: az, hogy nem korszakalkotó. Nem forradalmasították a death metal-t. Én viszont úgy gondolom, hogy ha nem is tettek hozzá semmit, de legalább nem is vettek el belőle.
S ez így van jól.
SAMPLE:
YouTube link
Tracklist:
1. From Ear To Ear
2. Necrophagic Madness
3. Behead The Dead
4. Wherever They May Rot
5. Vermin Funeral
6. By Hatred Bound
7. Psychosurgery
8. In The Aftermath
9. Master Dissector
10. Cranium Crusher
11. Raped By The Blade