Kiadó: Season of Mist
Weboldal: www.cynicalsphere.com
Kiadás éve: 2011
Stílus: Experimental Metal / Rock
Brief Sum: It’s music reaches transcendental heights, and by doing so it brings light to the selfish, material, twisted world. There is nothing wrong with this, it is even honorable, but the progressive metal themes have been replaced with a meditative levitation.
Az még csak hagyján, hogy 1993-ban – Focus címmel – megjelent egy Cynic nevezetű csapat lehengerlően színvonalas debüt lemeze, viszont két évvel ezt megelőzően Chuck Schuldiner mellett már feltűnt az akkoriban még csak demózó Paul Masvidal és Sean Reinert, akikkel a Mester megalkotta a Human című lemezt. Számomra a Death diszkográfiájában a non plus ultra fogalom megtestesítője a Human. A mai napig szinte szó szerint (már elnézést) csorog a nyálam, ha ezt a lemezt elindítom a lejátszóban. Masvidal és Reinert neve, akkor, az anyag megjelenését követően beleégett az agyamba és tudtam, ha újra felbukkannak valamerre, akkor azonnal lecsapok a kezük közül kikerülő produktumra.
A Focus volt az, ami csak megerősített a hitemben, hogy nem vitás, zenészzsenik szórakoztatnak a hangszeres tudásukkal, de mire kezdtem volna hozzászokni a gondolathoz, hogy két-háromévente megajándékoznak majd egy izgalmas, abszolút 100 %-os albummal, szinte azonnal le is állt a Cynic gépezete. Igaz, Portal néven, 95-ben női énekessel és két sráccal kibővülve még létrehoztak egy demót, de ennek már sok köze nem volt az előzményekhez. Aztán röpke 13 évvel később újra feltűnt a színen a csapat, amikor kiadták második nagylemezüket, a Traced In Airt, ami éppen felkeltette a figyelmemet, és újabb bizakodásra adott okot, de már nem hozta azt a letaglózó élményt, mint a Focus.
Hogy halad napjainkban a zenekar szekere? Erre feleletet adhat(ott) a 2011 novemberében megjelent EP, illetve a decemberi pesti koncert. Eme, a Club 202-ben rendezett fellépésen nem voltam jelen, de nem is mérvadó annak tükrében, hogy mi hallható a Carbon-Based Anatomy EP-n. A T.I.A. vokálozása finoman szólva sem nyerte el a tetszésemet, de legalább zeneileg rendben volt (hogy diplomatikusan fejezzem ki magamat). Azonban a friss EP minden tekintetben csalódást okozott. A progresszív matekozást felváltotta a lebegtetős meditáció. Ezt a kiadványt az ezoterikus boltok polcain – közvetlenül a füstölők és az ormányukkal figurákat bemutató elefántok mellett – könnyebben el tudom képzelni, mint idehaza a Death vagy a Dream Theater lemezeim között. De akár említhettem volna a Pink Floyd vagy a Marcus Miller lemezeimet is…
Értem én, Masvidal buddhista, tiszta szellemiséget, pozitív üzenetet közvetít, transzcendentális magasságot érint a zenéjével, s ezáltal útmutató fényt visz az önző, anyagias, önmagából kifordult világba. Ezzel egyáltalán nincs baj, sőt tiszteletreméltó, de akármennyire is őszinte és letisztult értéket nyújt(hat) a zene és mindaz, ami mögötte van, ez bizony Cynic néven jött a napvilágra. Már csak éppen megcsillannak a jellegzetes progos témák, az ének pedig poposabb, mint valaha. Az régen rossz, ha keresnem kell azokat a sajátosságokat, amely miatt egy zenekart vagy zenészt megkedveltem. S mivel nem igazán találom, nem vagyok boldog. Nálam fordítva sült el a dolog, nem ért célt a pozitív kinyilatkoztatás, mert éppen nem erre voltam hangolva…
SAMPLE:
MySpace link
Tracklist:
1. Amidst The Coals
2. Carbon-Based Anatomy
3. Bija!
4. Box Up My Bones
5. Elves Beam Out
6. Hieroglyph