DANGER DANGER – Revolve

Kiadó: Frontiers

Weboldal: www.dangerdanger.com

Kiadás éve: 2009

Stílus: Melodic Rock

 

(scroll down for English Version)

 

A Danger Danger-t még 1987-ben alapította Bruno Ravel (bőgő) és Steve West (dob), hozzájuk csatlakozott Ted Poley (ének), Andy Timmons (gitár) és Kasey Smith (billentyű), hogy összeállhasson a zenekar. Mondhatni, jókor voltak jó helyen, hamarosan szerződést kaptak, és 1989-ben megjelenhetett a csapat első lemeze, rajta olyan slágerekkel, mint a Bang Bang és a Naughty Naughty. Az 1991-es Screw It-tel turnéra vitte őket a Kiss, de a zenei klíma változása (a grunge előretörése) miatt a harmadik album, a Cockroach csak nyolc év késéssel, 2001-ben, már két verzióban, az egyik CD-n Paul Laine énekével láthatott napvilágot. A sötétebb hangulatú, merengősebb, 1995-ben, saját kiadásban megjelent Dawn-t követő két albumukon visszatértek dallamos rock gyökereikhez, majd 2004-ben Ted Poley is visszatért a csapatba. Az ezt követő első bulira a Sweden Rock Fest-en került sor, melyet 25 000-en láttak, s melyről igen elismerően nyilatkozott a média és a rajongók egyaránt. Az azóta eltelt időben körbeturnézták a világot és elkészítették a debüt huszadik évfordulóján megjelenő Revolve-ot, mely Bruno szerint a legjobb, töltelék nóták nélküli dalcsokor, amit valaha is összeállítottak. A hangzás egy kicsit friss, egy kicsit retro és természetesen nagyon jellegzetes, s amikor Ted hangját meghallja az ember, rögtön tudja, hogy ez a Danger Danger.

Első hallásra úgy voltam vele, hogy kezdésnek nem is rossz a That’s What I’m Talking About, de azért nem is eget verő, így bizakodva vártam a folytatást. Aztán szépen lassan (mondhatni alattomban) bekúszott, majd beragadt agytekervényeimbe és azt kell mondanom, hogy fogós kórusai miatt igen kellemes hallgatnivaló ez a kicsit szaggatott vezérriffű dal. Szintén tördeltebb téma, majd szóló nyitja a visszafogottabb, de elég tempós Ghost Of Love-ot, mely egy szép, de számomra picit lagymatag szerzemény sok gitárdallammal, szólóval.

Szintis bugyogás vezeti fel (majd zárja le) a balladisztikus, refrénjében hajszálnyit megélénkülő Killin’ Love-ot, mely kissé rágógumi rock, a 80-as éveket idéző billentyűhangzással. Ezt a tökösebb, rockosabb, de kellőképpen vokáldús és ragadós Hearts On The Highway követi.

Akusztikus gitárra és vonósokra épülő, tulajdonképpen extrák nélküli, mégis bugyinedvesítő hatású, szépen hangszerelt, emlékezetes ballada a Fugitive. Abszolút kedvencem a lemezről a harapósabb megszólalású Keep On Keepin’ On, melynek ének- és gitárdallamai, valamint szólói is nagyon rendben vannak. Ütős hard rock sláger, elsőre hat, örökre megragad!

Csendes, rádióbarát alapokon nyugszik az izmos refrénű, egyfajta finom dallamorgiát hozó Rocket To Your Heart. Számomra az egyik legkedvesebb és talán az anyag leggrúvosabb szerzeménye, a F.U.$, melynek lüktetése, melódiái (és szövege) hamar bólogatásra, éneklésre késztetik a hallgatót. Becsapósan lendületesen indul, majd visszaáll a lemez kényelmes középtempójára a Beautiful Regret, mely a többi dalhoz hasonlóan nem szenved dallamhiányban, ennek köszönhetően szintén igen hamar beköltözik az ember fejébe. Szép a vége felé a refrén zongorás, akusztikus gitáros változata. Komótos, majdnem lassú, szomorkás enyelgés a kicsit kiszámítható Never Give Up. Persze ez is elég fülbemászó és kifinomultan felépített, hangszerelési apróságokra is érdemes odafigyelni benne.

Karcos gitárokat és lüktető impulzusokat hoz a Dirty Mind. Szólója ízes, egyszerű riffjétől és kórusaitól a 80-as évek végén biztosan besírtak volna a lányok. Reméljük, ez most sem lesz másképp!

Nagy öregeknél és nagy visszatérőknél igyekszem a dicső múltat minél kevésbé figyelembe véve, saját értékeinek felfedezésére törekedve hallgatni az éppen aktuális anyagot. Így volt ez most is. Mindentől függetlenül el kell ismernem, hogy igaza van Mr. Ravel-nek, a CD tényleg nem tartalmaz közepes, vagy tölteléknek minősíthető dalokat. A csapat dallamérzéke és hangszerelési készsége nem hogy kopott, inkább tovább csiszolódott az elmúlt időszakban. A dalok tele vannak jobbnál jobb dallamokkal és ízlésesen felhasznált ötletekkel. Mindössze két dolog nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Az egyik a számomra olykor túlságosan is finomkodó hangszerelés, a gitár élének, a tökösebb riffek használatának hiánya, a másik pedig egy egészen hasonló dolog, mégpedig, hogy nincs a lemezen egyetlen igazán lendületes, vérbeli rock and roll nóta sem. Szóval igazából nincs baj a Revolve-val, csak az én ízlésemnek jobban megfelelne, ha összességében kicsit több dög szorult volna bele.

———————————–

ENGLISH VERSION:

Danger Danger was founded back in 1987 by Bruno Ravel (cello), Steve West (drums). They were joined by Ted Poley (vocals), Andy Timmons (guitars) and Kasey Smith (keyboards), to complete the lineup of the band. They were at the right place at the right time, as they signed a contract with a label soon, thus, in 1989, their first album of the band came out, with hits like Bang Bang or Naughty Naughty. With Screw It, in 1991, Kiss brought them to their tour, but due to a change on the metal scene (grunge became very popular), their third album only got released after eight years of break, in 2001, in two versions (there was a version with the vocals of Paul Laine). After the dark, melancholic Dawn (1995), which was published by themselves, they returned to the roots of melodic rock, and then, in 2004, Ted Poley returned to the band. The first concert after this was on Sweden Rock Fest. There were 25 000 fans, and they were satisfied with their play, and the media, too. Since then, they were on a world tour, and they made a new album, Revolve, which was released for their 20th anniversary. According to Bruno, it”s their best album ever, and there are no filling songs on it. The sounding is a bit modern, a bit retro, and very characteristic of course. When we hear the voice of Ted, we always know that it”s Danger Danger.

When I heard the first track, That’s What I’m Talking About, I thought that it’s not bad for an opening song, though it’s not a masterpiece, so my expectations were high. But then, very slowly, it crept and stuck into my mind, and with its catchy choruses and its staccato lead riffs, I found it a great song. Again staccato themes and solos open Ghost Of Love, which is a moderate song, though it’s quite fast. It’s beautiful song with melodic guitar themes and solos, but it’s not catchy enough.
Ballad-like Killin’ live starts and ends with the sound of the keyboards. It becomes a bit more vivid during its choruses. It’s a bit soapy rock, the sounding of the keyboards reminds me to the ’80s. Then a more powerful, rock-like, sticky song comes. It’s Hearts On The Highway, which song teems with vocal sections. Fugitive is constructed of acoustic guitars and strings, without any extras, but still, it crushes the audience with the beautiful sounding of the instruments. It’s a memorable ballad. My absolute favourite on this CD is the energetic Keep On Keepin’ On, the vocals and the guitar melodies are really great there, as well as the solos, too. It’s a real hard rock hit, you’ll like it even after first listening, it will stick in your ears for ever!
The base of Rocket To Your Heart is silent and hit-like, but it’s chorus is very powerful, the melodies there are smooth and very enjoyable. One of my favourite songs there is F.U.$, which is the most groove-like song on the album. Its vibration, melody (and its lyrics) compels us to headbanging soon. Beautiful Regret hits us impulsively when it starts, and like in other songs, we can’t lack the nice melodies there. We can memorize them quite easily. The chorus is re-played through the end with piano and acoustic guitar, which is very beautiful. Never Give Up is a bit gloomy, slow tempo, soapy song, a bit too schematic. Of course its melodies can stick in our ears, too, the song is well constructed, and the instruments are smooth there, pay attention to them.
Dirty Mind offers us scratchy guitars and vibrating impulses. It has a great solo, and its simple riffs and choruses would definitely made the girls cry in the ’80s. Hopefully, it will have the same effect today!

When I rate a good old band or a band making a big return, I’m always trying to ignore their glorious past, and I concentrate on their current assets. I did the same again. But apart from this, I must admit that Mr. Ravel was right, there are no mediocre or filler-like songs on this CD. The melodies and the instruments are at least as good as it was, or not even better than ever. The songs teem with nicer and nicer melodies and great ideas. I can only mention two complaints. The instruments are too smooth at some sections, the guitars are not powerful enough, more heavy riffs should have been there. The other thing is almost the same: there are no really impulsive, hit-like rock and roll song on this album. So, there are only minor problems with Revolve, but according to my taste, I would have put a bit more power into this stuff.

SAMPLE:
MySpace link

Tracklist:

1. That’s What I’m Talking About
2. Ghost Of Love
3. Killin’ Love
4. Hearts On The Highway
5. Fugitive
6. Keep On Keepin’ On
7. Rocket To Your Heart
8. F.U.$
9. Beautiful Regret
10. Never Give Up
11. Dirty Mind

Pontszám: 9

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár