DARK AGE – A Matter Of Trust

Kiadó: AFM

Weboldal: www.dark-age.de

Kiadás éve: 2013

Stílus: Rock / Metal

Brief Sum: These guys definitely got their balls on the right place! Suddenly bringing through such a sharp musical revolution in their sound after playing MDM for almost two decades is huge – especially, that they did it perfectly. It’s been a while since I liked clean male vox that much as I like Eike’s dominant cleans here, and I feel like this modern rock music fits much better to the guys. It’s different than it used to be, but it can work by instincts. It’s a wonderful process how the album makes you love it’s own content, plus if you ever wondered that how should Muse sounds like if they were playing metal, now this is your time to witness it. But apart from jokes: it’s stylish, elegant, graceful and likeable – a burial for death metal, yet a marvelous reborn at the same time. Related to Nero’s lyrics: silence is firmly NOT the only way for these guys. Give this work a chance and you’ll see – you know how it works: it’s only a matter of trust.

Tökös banda ez a Dark Age. Nem tudom, közületek hányan követik aktívan a hamburgi ötösfogat munkásságát, de ha másképp nem is, legalább névről, innen-onnan már ismerősen csenghet a csapat neve, tekintettel arra, hogy a srácok közel 20 éve részét képezik a német undergroundnak, valamint 2009 óta, immáron a dallamos zenékben patinásnak számító AFM színeiben pompázva terjesztik muzsikájukat a nagyközönség felé. Személyes élményeim listája velük kapcsán rövid. Valami dereng, hogy a 2008-as Minus Exitus-szal anno volt egy jelentéktelen futó kalandom, de egynél több hallgatást és ezáltal komolyabb figyelmet aligha szenteltem rájuk – nem úgy, mint most, a korszakváltás érájának első manifesztumára. Merthogy a friss munka igen komoly zenei reformokat visz véghez a diszkográfiában. Az MDM-et most temetjük, jelige: a slágeresség. Mégegyszer mondom: tökös banda ez a Dark Age!

A változás másodpercek alatt is annyira szembeszökő, hogy az aktualitások ismeretében, egyenesen nevetségesnek tűnik megemlítenem azt az evidenciát, hogy Eike Freese majd két évtizednyi morgás után elaltatta magában a bestiát, és szinte végig tisztán, dallamosan (ám hozzáteszem, meglepően jól) énekel. Nyomokban persze akad még némi hullarángás, és több helyütt is el-elhörrenti magát, de ez semmi több, csak alamizsna – más már az irány, a keménykedés a múlté; pop metal az új hullám. Tökös banda ez a Dark Age…

Haragudnék, de nem megy. Nem tudom, utoljára mikor tetszett ennyire férfi ének, mint amit itt Eike elad nekem. Megkockáztatom, hangja talán az olyan pacsirták zsenialitásával vetekszik, mint Jimmie Strimell, Matt McChesney vagy Christian Älvestam. Ilyen torok birtokában vétek, sőt, bűn volt megannyi év középszerű lötybölése a death színtéren, kétség nem fér hozzá, hogy ez a fajta modern rock zene sokkal jobban áll a zenekarnak. Az persze hétszentség, hogy eleinte sokan csattannak majd fel a puhapöcsű szerzemények hallatán, melyeket valóban szokni kell, de többek közt, a modern metal szerelmeseinél szerintem simán működhet a cucc, az a fantasztikus, pálfordulásos folyamat pedig, ahogy a nulláról megszeretteti magát a lemez, egészen egyedülálló.

A játékidőt berúgó Nero hiába nyit egy feszes, Soilwork-ízű riffel, a vokál hamar magához ragadja az irányítást és végig pórázon vezeti az album stílusát a popularitás felé. A hangszeres szekció noha sokszor döntésképtelennek tűnik a metal és a rock mezsgyéjén táncolva, ahol nagyon kell, megértően aládolgozik a fókuszba tolt éneknek, míg annak hiányában kimondottan klassz szólókat is villantanak a gitárok. A megjelenés előtt single-ként bemutatott, továbbá klipesített Afterlife remekül summázza a lemezt és nem árul zsákbamacskát. Ha ez a dal bejön, a többivel sem lesz gond. A figyelmesebb közönség itt már az elektronikát is hallhatja megbújni a háttérben, ami szolid alkotóként állandó szerepet, majd később főszerepet is kap a laza, húzós My Saviour-ben. Habár az album első felében akad egy fokkal keményebb, metalosabb különítmény is, olyan betétekkel, mint mondjuk az Out Of Time, a picit thrash-es beütésű Fight! vagy a Don’t Let The Devil Get Me, összességében mégiscsak a fogósság az úr, amit a későbbiekben egyre határozottabban fel is vállalnak a tételek. A Glory-ban elhangzó „close your eyes” sor ismételgetése rendszerint egy csont nélküli, hagyományos pop slágerre asszociáltat, de a The Great Escape sem idegenkedik a mainstream melódiáktól, Eike témáit még a köztudottan nyálgép Dead By April is könnyen megirigyelhetné. A The Locked In Syndrome a korong talán legizgalmasabb pillére, a finom elektronikát felváltó szimfónikus aláfestés óriási ötlet, a nóta pedig egyszerre súlyos és emlékezetes – ezen a ponton el is kélt már ez a vakmerőség, a legjobb helyen, a legjobb időben talál be ez a húzás. Sok kedvencet tudnék felsorakoztatni, de kreativitása és hibátlan időzítése végett, nálam ez az aduász a Matter Of Trust-on.

A tartalomra még egy kicsit gyúrhattak volna az urak (mint ahogy a borító is elég semmitmondó), de egy mainstream-szemléletben fogant kiadványtól végülis ne várjon nagy filozofálást és markáns gondolatokat az ember. A funkcióját ellátja a körítés, élőben lehet majd nagyokat énekelni rá, és tulajdonképpen, sávon belül ez rendben is van így.

Ha a lelked mélyén bírod a Muse-t, de igazából nem kenyered a pop zene, akkor ez lesz a te lemezed! Stílusos, elegáns, könnyed, szerethető ez a csokor. Az a típusú zene, amire vagy ösztönből ráharapsz, vagy fölösleges erőlködni. Ha egy falatot súlyosabb és kevésbé átlátszó, illetőleg hatásvadász lenne az eredmény, istenemre mondom, még akár a tízest se sajnálnám az anyagra, mert egyébként marhára élvezetes minden pillanata és csodálatos újjászületésnek lehetünk itt fültanúja. A következő próba már tökéletes lehet (ez sincs messze tőle, bagatell apróságokon múlik, a váz maga, több, mint korrekt), de addig is, mindenképpen érdemes legalább egy esélyt adni a srácoknak – tudjátok, csak bizalom kérdése.

SAMPLE:
YouTube link

Tracklist:

1. Nero
2. Afterlife
3. Out Of Time
4. Fight!
5. Don’t Let The Devil Get Me
6. My Saviour
7. Glory
8. The Great Escape
9. The Locked In Syndrome
10. Dark Sign
11. Onwards!


Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Hot News: Dark Age – “Afterlife” video clip released!

NorthWar

DARK AGE – Acedia

Davkov

Szólj hozzá!

A továbblépéshez fogadja el a sütik használatát. Részletek

Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Ezenkívül közösségi média-, hirdető- és elemező partnereinkkel megosztjuk az Ön weboldalhasználatra vonatkozó adatait, akik kombinálhatják az adatokat más olyan adatokkal, amelyeket Ön adott meg számukra vagy az Ön által használt más szolgáltatásokból gyűjtöttek. A weboldalon való böngészés folytatásával Ön hozzájárul a sütik használatához.

Bezár