Kiadó: Witchcraft Prod.
Weboldal: myspace.com/ddomination
Kiadás éve: 2007
Stílus: Black metal
Recenzióm ezúttal egy lett nemzetiségű Black Metal horda anyagát veszi górcső alá. A bandát 1997-ben alapította Lord Messir, aki a vokálokért és gitárokért felelős. A név ekkor még Domination volt, egy évvel később változott ez Dark Dominion-ra. 2001-ig nem jelent meg hivatalos anyaguk, első életjelüket a szimplán csak „Blasphemy” címre keresztelt teljes hosszúságú lemezük révén adták.
Azóta több anyag is megjelent, közöttük két nagylemez, egy EP és különlegességként megemlíthető egy VHS is, amely egy cseh koncertet örökít meg. A Dark Domination „Let Satan Speak Through Our Lips” című anyaga sem mai egyébként, hiszen először 2005-ben jelent meg az „I.N.R.I. Records” gondozásában. Jelen kiadvány egy újrakiadás, amelyet két évvel később a Witchcraft Productions gyártott le és adott ki – áll az infólapban. Az újrakiadásra egyébként a limitált példányszám miatt volt szükség, mivel első alkalommal csupán 200 példányban adták ki az albumot. Ezúttal 1000 darab készült belőle, és egy mutatós, ám kliséket bőven halmozó, tizenkét oldalból álló booklet is tartozik az anyaghoz.
Lássuk is, mit rejt a korong. Az eredeti, kilenc tételhez képest az anyagon tizenhét dal hallható – minden számhoz tartozik egy intro, amelyet minden alkalommal „666” cím fémjelez. A zene – az intrókat leszámítva -, amint sejthető, Black Metal stílusban fogantak. Igazából, sokat reméltem az albumtól, azonban eléggé csalódott vagyok. Ezerszer elpuffogtatott témák, hasonló szerkezetekre épülő dalok, egysíkú vokalizálás jellemzi a játékidő nagy százalékában. Az átvezetőként funkcionáló, főképp instrumentális tételek nem túl fantáziadúsak, nem érzem annyira erősnek őket. Standard Black Metal, abszolút mellőzve minden egyediséget, és persze ettől még lehet, hogy ez egyfajta koncepció is, a végeredményt azonban számomra nem tette vonzóvá.
Alapvetően gyors témákra építő dalokról van szó egyébként, a riffek a tipikus egyhúros reszelésből építkeznek. A vokál is hagyományos, Black Metalos károgás, színesítő szerepe van a háttérvokáloknak, ahol időnként megkínzottabb hangot hallhatunk, amely sokkal vonzóbb, mint a fő vokál. Itt-ott tiszta énekrészek is felbukkannak, amelyek inkább ilyen búgó jellegűek, tehát nem a heroikus, erőteljes éneklések hallhatóak. A legjobban eltalált részek az akusztikus dolgok a lemezen: a „Forest’s Secret” például egész jó témákat rejt. Persze, ettől még középszerű, de az egysíkú masszát kicsit elviselhetőbbé teszi. Hangszerelésben is elég vékony a produkció, a hangszerek nem alkotnak igazi egységet, a dob elég steril, a gitárok pedig nem kellően karcosak, nincs éle a zenének ezzel. Kár.
A szövegek tipikusnak számító, sátánista ideológiával átitatott sorokból állnak, azonban nem túl választékosan, sőt, kifejezetten klisésen adják át sötét mondanivalójukat, ami így inkább komikus, mint sötét. Félreértés ne essék, igazán kedvelem és tisztelem ezt a mondanivalót (ez nálam is személyes meggyőződés kérdése), azonban ettől még a Dark Funeral korai szövegei is ezerszer mélyebbek.
Túl sok izgalmat ne várjunk a lemeztől, beszerzését tényleg csak fanatikusoknak ajánlom.
Tracklist:
1. Intro: Beyond the Gates of Hell
2. Hordes of the Godless
3. Under the Emperor’s Wings
4. Satan’s Worshipper
5. Let Satan Speak Through Our Lips
6. Against the Liar
7. Forest’s Secret
8. Servants of the Black Art
9. Gloria tibi, Lucifer!
10. Isanda Teenistuses (Bonus track)