Kiadó: Stormspell Records
Weboldal: myspace.com/darkblack
Kiadás éve: 2010
Stílus: Power / Speed metal
Brief Sum: By the standards of Wolf or Enforcer, this performance is hardly worth mentioning. These guys must get themselves together if they want to be on the level of the above-mentioned Swedish bands.
Az utóbbi időkben komoly szimpátiát vívott ki nálam a Stormspell Records. Őrület, hogy milyen, kizárólag a legelvakultabb fanatikusok által ismert és kedvelt zenekarok anyagait jelentette meg a kiadó. A teljesség igénye nélkül: Vampyr, Fatal Violence, Vectom, Morbid Sin.
Nem titok, a tradicionális, old school metalra szakosodott Stormspell nem kér a death metalból, a black metalból, a legaktuálisabb trendekből. A tavaly év végén megjelentetett Darkblack Ep-re pont a Stormspell logo miatt csaptam le. Azt kell mondjam, nem váltotta be az anyag a hozzáfűzött reményeket. Muzsikájuk közelebb áll a hard rockhoz, mint a heavy metalhoz, hallható, hogy a ’70-es évek világa éppúgy közel áll a szívükhöz, mint a korai Saxon, Iron Maiden munkássága. Főleg eme utóbbi csapat hatása legnyilvánvalóbb, Anthony Crocamo és Rob McConlogue gitárosok szólóira, riffjeire, harmóniára alaposan rányomta a bélyegét a Dave Murray/Adrian Smith duó, míg Tim Smith basszusgitáros/énekes Steve Harristől tanult sokat. Alapvetően középtempós, nyugis dalokról van szó, mindösszesen a Broken Oath-ban hallhatóak galoppozós témák, de gyorsnak azokat sem nevezném. Ez az Ep legjobb tétele. Hiányzik a húzósság, a fogósság, a dinamika a dalokból, tehát mindazon jellemzők, amelyek a korai Maident klasszikussá tették, és amelyek jelenleg a Wolfot vagy az Enforcert annyira zseniálissá teszik. Tim hangjától sem ájultam el, nagyon kevés, amit és ahogy teljesít.
Nem tagadom, csalódott vagyok a végeredmény miatt, mert egy Stormspell logóval ellátott kiadványtól sokkal többet és jobbat reméltem. Lehet, hogy túl magasak voltak az elvárásaim?
Tracklist:
1. Doom Herald
2. Power Monger
3. Golden Idol
4. Midnight Wraith
5. Broken Oath