DAY SIX – The Grand Design

Kiadó: Lion Music

Weboldal: myspace.com/daysixweb

Kiadás éve: 2010

Stílus: Progressive Metal

 

 

 

Nem tagadom, ha egy általam eleddig nem ismert, úgymond no name csapatról van szó, akkor utánuk nézek. Érdekel bio- és diszkográfiájuk, múltjuk, minden, amit addig elértek. Ez volt a helyzet ezzel a holland zenekarral is, akiket most hallottam először.
Azt sem tagadom, hogy óvatosan közelítek a Lion Music kiadványai felé. A Dreyelands kivételével nem találkoztam magas színvonalú, a Lion gondozásában megjelent lemezzel, átlagos, prog/power anyagokkal hozott össze eddig a sors. Mielőtt nekiálltam volna a The Grand Design meghallgatásának, értékelésének és gondolataim formába öntésének, különböző oldalakon, fórumokon, kritikák segítségével tájékozódtam afelől, hogy mit várhatok a lemeztől. Azt olvastam róluk, hogy a zenészek nagyon szeretik a Porcupine Tree-t, a Pink Floydot és az Opeth-et, amely hangzásukban nyilvánul meg, de a Dream Theater (szinte kötelező jelleggel) és a Rush nevével is találkoztam, mint összehasonlítási alap, egy-egy recenzióban. Semmilyen hatással sincsenek rám ilyenkor az elolvasottak, lévén egy-egy album mindenkinek mást és mást mond, jelent, ráadásul a Porcupine Tree és Rush utalásokat, hatásokat az előadók anyagainak ismeretének hiányában meg sem tudom erősíteni.

Szimplán progresszív rocknak/metalnak hívom a magam részéről a The Grand Designt. Lemegy az első két dal (Massive Glacial Wall, Lost Identity) és eltelt 18 perc a lemezből, ami önmagáért beszél. Előbbi, a végén hegedűvel megtámogatva szomorú hangulatú, utóbbi szaxofonnal megtűzdelt darab. Azonban téved az, aki azt feltételezi, hogy a zenészek magukba borulva önmaguknak játszanak és túlzásba viszik a komplexitást, hiszen megjegyezhető dallamok, témák ütik fel fejüket a szerzeményekben. A korong leghosszabb és legösszetettebb tétele a 16 és fél perces Inside, ebben aztán van minden, mint a búcsúban, akusztikus kezdés, jammelés, súlyosság. Szövegvilágát tekintve a The Grand Design koncept album, a történet középpontjában egy, a déli-sarkvidéki Vosztok-tóban felfedezett földönkívüli űrhajó áll. Öt időjárás-kutató történetét követhetjük, akik megtalálták a járművet, és rájöttek arra, hogy a földönkívüliek kapcsolatot létesítettek a Földdel. A hatalmi elit hírt kap a tudósokról – és pszichiátriai intézetbe zárja őket, nehogy közzétegyék az igazságot a földönkívüli életről, tapasztalataikat pedig néhány ügynök próbálja kitörölni az emlékezetükből. A tudósok azonban telepatikus úton kifejlesztenek egy kommunikációs módszert, amelynek segítségével egymással és a földönkívüli lényekkel is érintkezni tudnak. Az egyik tudós naplót vezet – a lassú, lírai A Soul”s Documentary dal az ő feljegyzéseiről szól. A kutatók így próbálják a világ tudtára adni az igazságot a kormány tervei ellenére. Ellentétben az általam, az utóbbi időkben hallott progresszív bandákkal ellentétben (pl. Dreyelands, Firecracker) a Day Six zenéjében nem érhetők tetten a ’80-as évek hajbandáinak hatása, ők a ’70-es évekből merítenek (Fergus Falls, Age Of Technology), a Hammond orgona csatasorba állítása, a súlyos megszólalás ezt igazolja. Rétegzett, összetett kompozíciókban gondolkodnak, profi hangszerkezelésük megkérdőjelezhetetlen, de ahogy fentebb már említettem, a lemez korántsem befogadhatatlan, sőt!

Ha unod már a Dream Theatert másoló zenekarokat, akkor itt van egy különleges csapat Hollandiából. A nálam vájtabb füllel, több tájékozottsággal és a progresszív zenék területén több tapasztalattal rendelkező rajongóknak lehet, hogy a Day Six is csak egy az utánzók közül, én azonban azt mondom, hogy 2010 eddigi legjobb progresszív rock/metal anyaga született meg.

Tracklist:

1. Massive Glacial Wall
2. Lost Identity
3. Castel Gandolfo
4. Inside
5. Fergus Falls
6. A Soul´s Documentary
7. Age of Technology
8. 7th Sign
9. In the End…

Pontszám: 9

Kapcsolódó cikkek

Day Six Interjú

Dr. Feelgood

Szólj hozzá!