DEAD CHASM – Sublimis Ignotum Omni

Egy koncerten hallottam anno, hogy a modern Olaszország két fő exportcikke a pizza és a death metal. A magam részéről nem kívánok ebben a kérdésben állást foglalni, viszont kétségtelen, hogy az Appennini-félsziget nagyon sok kiváló death metal alakulatnak ad otthont, köztük a Dead Chasm csapatának is.

Ugyan a formáció még új a színtéren, hiszen első kislemezüket még csak tavaly jelentették meg, ám az azt alkotó tagságot – Gigi (basszus), Dave (dobok) Lorenza (ének, gitárok) – a 2010-es évek számos death/thrash projektjében megtalálni. A trió most megjelentetett debütalbuma a Sublimis Ignotum egy 32 perces rémálom, aminek mind a hét cséphadarót megszégyenítő ütése a kéngőzös temetőhangulaton túl, emlékezetes is. Itt nincs tumultus; lehet, ha összehasonlítjuk néhány műfaji társával, a zenét egyszerűbbnek érezzük, mindazonáltal meglepően hatásos. A nyári tábortűz melletti szellemidézéshez jól passzoló sötét dalszövegek, a disszonáns ritmusok, az erőteljes, tompa hangolású gitárvezetés megspékelve néhány szétszórt szólótöredékkel, a markáns ütemben kalapáló dobok és végig a démoni morgás tartományában maradó agresszív vokál gondoskodik a pozitív gondolatok elűzéséről.

A nyitány szerepét az Apparitions látja el. Komor, koptatott hangzású gitárok, kalapáló dobok és csilingelő cinek szólalnak meg az őrült erővel lecsapó morgás alatt. Ha nem tudnám, hogy nő az énekes, teketórázás nélkül rávágnám, hogy ilyen hangok előcsalogatására csakis vagy tíz démon által megszállt férfi lehet képes. A sűrű váltások ellenére a tempó inkább statikus, pontosabban egyenletes gyorsaságot mutat. Az In Abhorrent Obscurity-ban szintén nincs érzelmes fanyalgás! Vad őrület uralkodik a riffelésben és a monoton dobrohamokban, mialatt a vokált szinte az őrület uralja. A Perpetual Realm of Light örvényszerűen szállítja a miazmákat. Az eszeveszett váltások és a kisebb pattogó detonációk között szépen ülnek a húsos riffek. Brutális megfeketedett vágtázás az Ethereal Fragments is. A gitármű lelkesen, lángoló sebességgel kavarog, de még mindig van struktúra. A váratlan belassulásoktól az ének még kísértetiesebb, s a dal igazán rettegést keltő öblös hatással bír!

A tempó glaciális időzített mozgásokká lassul az Impious Embrace-ben is. Életteli ütések, tömény, temetői gitár aláfestés, tűpontosan kiszabott kántálások. A kakofónia érzését a mély robbanás előtti cinjáték nagyban feledteti. A Sulphuric Asphyxiation egyaránt masszív, ugyanakkor klasszikus produkciós megközelítéssel készült arcba vágás. Narratív, messziről a Death Congregation stílusára emlékeztető pengetések jellemzik, amelyek emelik a kissé kartondobozos hangzást (ez néha már fárasztott), a csörömpölő cintányérok pedig meg-megszakítják az eddig bejáratott ütemet. Nem kevésbé izgalmas az utolsó sorscsapás, az Innumerable Dimensions. Ez a vágás nem fogja vissza a húrokat, illetve a szédületes dobtémákban sincs hiány. A jellegzetesen ismételt kirohanások nagyon megigézők.

Azt gondolom, a banda jól érzi magát a maga által előidézett bűnnel teli atmoszférában. Öntörvényűségük teljes tudatában úgy tűnik, emelt fővel és lángoló lelkesedéssel fogadják a közelgő kárhozatot. A műfaj kedvelői számára, a Sublimis Ignotum az édenkert gyümölcse, amivel a Dead Chasm igazolta, hogy megvan a helye a death metal világában!

Kiadó: FDA Records
Kiadás éve: 2023
Stílus: Death Metal
Web: facebook.com/deadchasm