DEAD TO THIS WORLD – First Strike For Spiritual Renewance

Kiadó: Dark Essence Records

Weboldal: myspace.com/deadtothisworld

Kiadás éve: 2007

Stílus: Black / Thrash

 

 

 

A Dead To This World nevű együttes az Immortalból és a Necrophagiaból is ismert Iscariah viszonylag új projectje, így nem csoda, hogy a promóciós CD-re rögtön lecsaptam. Kíváncsi voltam ugyanis, hogy egyik kedvenc csapatom volt bőgőse vajon milyen zenei meglátásokkal rendelkezik, milyen olyan ötletei vannak, ami az Immortalba már nem fért volna be. A formáció eredetileg szóló projectként indult 2002-ben, de később a “csapatba” bevette az ex-Gorgorothos Kvitrafnot, hogy a dobok mögé ülve megalkothassák a saját elképzelésük szerinti intenzív black/thrash metal bandát. Ezek alapján nem csoda, hogy nagy reményekkel vágtam neki az anyag hallgatásának.

Ehhez képest a lemez elsőre nem taglózott le. A legnagyobb gondom az volt, hogy vártam a kiemelkedő számokat, de az album első fele úgy ment le, hogy nem nagyon tudtam egyik után sem örömmel, vagy elégedetten csettinteni. Nem is azzal van a gond, hogy egyik számban sincsenek megragadó momentumok, inkább az, hogy vannak nagyon jól eltalált riffek és részek, amelyek után általában valami töltelék következik. Pedig – az ezúttal gitáros poszton is tevékenykedő – Iscariah ötletei egyáltalán nem unalmasak és önismétlők, egyszerűen csak egy-két számnál az átkötőket nem sikerült eltalálnia. De mint mondtam, ez a hullámzás az album első részére vonatkozik főleg, az utolsó 4 számban például már nincs semmi kivetnivaló ilyen téren.

Stílusilag a zene egyébként valóban thrashes black metal, de nem mindig az Aura Noir-féle stílust követik, sokszor inkább a technikásabb riffekkel rendelkező black metal bandákra hajaz (ezeknél érvényesül leginkább Iscariah múltjának a hatása). Persze nem mindig ilyen egyszerű a képlet, elég például a Shadows Of The Cross “lakodalmas” ritmusára vagy a Hammer Of the Gods epikus és jó értelemben vett monoton lezárására gondolni. Utóbbi rendkívül atmoszferikusra sikeredett, ráadásul kicsit a Satyricon Rebel-es időszakát juttatta eszembe. (Nem tudtam megállni olykor, hogy ne képzeljem rá a végén ciklikusan ismétlődő instrumentális részre Satyr hangját.) Egyébként emellett a szám mellett külön ajánlanám mindenki figyelmébe az Unholy Inquisition című tételt, amely egyértelműen az anyag egyik kiemelkedő pontja, abszolút kiforrott black/thrash tétel, ráadásul a verze riffje mellett nem lehet egyszerűen mosolygás nélkül elmenni, remekül el lett találva!

Zenei teljesítményre nem lehet panasz. Iscariah remekül bánik a gitárral is, de a vokáltémákat is javarészt ő énekelte fel, és kiválóan, a hangszíneket jól váltogatva teljesít, és ezt kiemeli az effektek jól eltalált használata. De vendégénekesként feltűnik még az ex-Old Funeral gitáros (jelenleg The Battalion frontember) Stud Bronson is, igaz, azt nem tudom, melyik számban, hiszen a promóciós lapból és a csapat MySpace oldaláról ennél több információ nem derül ki. Kvitrafn rendesen, jól lejátssza az alapokat, bár az ő teljesítménye egy kicsit visszafogottnak tűnik ezen az anyagon. A hangzás is korrekt, bár a lábdob néhol kicsit “csipog”, a rajta lévő phaser-szerű effekt egy kicsit talán túl lett vezérelve, de még éppen belefér. (Csupán néhány érzékenyebb hangrendszeren tapasztaltam ezt az említett felhangot, de ott kicsit zavart, hogy egy-két kétlábgépes résznél olyan, mintha a lábdobba belefészkelt volna egy kisebb madárcsalád.) Ezt leszámítva viszont minden erősen, arányosan, telten szól, de nem túlpolírozottan.

Érdekes, hogy rövid időn belül ez a harmadik black/thrash album, amiről írok, és egyre inkább az a véleményem, hogy ebben a stílusban még rengeteg lehetőség rejlik annak ellenére, hogy forradalmi újítást valószínűleg nem fog senki belevinni. Ezt annak tükrében is bátran kimondom, ha csak a három vizsgált bandát (Necrodeath, Necromessiah és jelenlegi kritikám tárgya) vizsgáljuk. Mindegyik csapat a black/thrash más irányzatát képviseli, más a hangzásvilág, valamint annak ellenére, hogy azonos zenei gyökerekből táplálkoznak, mindegyikőjüknél más-más stílusjegyek lelhetőek fel. Míg a Necrodeatht a sokszínű, igényes megvalósításról, a Necromessiah-t pedig az egyszerűbb, de zsigerből jövő megoldásokról ismerjük meg, addig a Dead To This World a gonoszabb, a black metal hangulatát jellemző ördögi atmoszféra megjelenítése, és a stílus elemeinek gyakoribb felhasználása mellett teszi le a voksát.

Összességében jó kis debütálólemez ez, a Dark Essence Records nem fogott mellé a csapat leigazolásával, igaz, nem hinném, hogy ebből a bandából fog megélni a kiadó. Ugyan ez az album messze is áll a tökéletestől, ígéret van benne, az kétségtelen. Aki kíváncsi arra, hogy hogyan teljesít Iscariah, ha zenei ötleteit a saját elképzelései szerint valósíthatja meg, annak bátran ajánlom, mert egyáltalán nem csalódás, még ha az album nem is egyenletes színvonalú. Ugyanakkor mindenki tehet vele egy próbát, aki kedveli a stílust, ha másért nem, az album második feléért érdemes egyszer meghallgatni a lemezt.

Tracklist:

1. I, The Facilitator
2. Night of the Necromancer
3. Shadows of the Cross
4. Goatpower
5. 1942
6. Into the Light (Baphomet Rising)
7. Unholy Inquisition
8. To Free Death Upon Them
9. Hammer of the Gods

Pontszám: 7.5

Kapcsolódó cikkek

DEAD TO THIS WORLD – Sacrifice MCD

Morhguel

Dead To This World Interjú

Morhguel

Szólj hozzá!